- Tolvaj Bakura???????? – tört ki belőlem a rémület. – „Szóval ez a teljes neve.”
- Mi van Bakurával? Mit mondott? – akadt ki a név hallatán Atem is.
- Visszatért!... A Múzeumban van! – fűztem hozzá, amit Kuribo a fordításom közben mondott.
- Akkor viszont azonnal oda kell mennünk! – állt fel Atem a jobb kezét ökölbe szorítva.
- Rendben! Menjünk! – bólintottam, majd kezemben a kis Kuribo-val én is felálltam.
Lerohantunk a lépcsőn és a nagy sietség közben felvilágosítottuk a többieket.
- Miiiiii??????? Már megint itt van!!! – akadt ki Joe.
- Igen és ha nem küldjük vissza oda ahonnan jött, akkor Ő teszi meg Atem-mel! Megint! – mondtam.
- Arra nem lesz alkalma! – vágott közbe magabiztosan Yugi.
- Ne is legyen! De hol van a múzeum? – szóltam, miközben őrült módjára futottunk a város utcáin.
- A sulink mellett. – lihegte Tea.
- Kösz! És az hol van? – tette fel most a kérdést Sanako.
- Egyenesen előre két sarokkal, majd jobbra! – kiáltott Joe.
- Jó, hogy-nincs-messze. – kapkodott levegő után Haniko.
- Ha már itt tartunk, miért pont a múzeumban? – kérdeztem.
- Majd erre is rákérdezünk! De most futás! – viccelődött Atem.
Ekkor azonban hatalmas fényoszlop tört az ég felé, amitől ijedten megtorpantunk.
- Mi ez?
- Nem tudom Arisa, de a múzeumból jön. – válaszolt Atem és megint futásnak eredt.
- Hé! Várj meg! – kiáltottam utána és a többiekkel együtt követtük.
- Ne fáradj! Ha Bakuráról van szó semmi sem állíthatja meg! – szólt Joe.
- Csak az ha meghal! – válaszoltam, miközben Atem egyre jobban távolodott tőlünk.
Mire odaértünk a fénycsóva kezdett eltűnni. A helyén Bakura alakját kezdtük kivenni.
- „Ne! Ez Ő! Ő szerepelt az álmaimban!” – szinte még most sem tudtam felfogni mi ez az egész az álmaimmal. Jelenleg azonban a félelemmel voltam elfoglalva. Ami lássuk csak be szépen kiült az arcomra. Úgy néztem, mint aki halálra rémült. Az utóbbi látomásomat vagy mit figyelembe véve nem csoda.
Kuribo kiugrott a kezemből. A nadrágom szárát huzigálva megpróbált elráncigálni.
- Hagyj most békén! – szidtam le, majd lehajoltam hozzá és arrébb löktem. Felállt és könnyező szemekkel nézet rám. Néhány másodperc múlva azonban megfordult és keserves sírás közepette ellebegett.
Bakura gonoszul kacagott, miközben a fény egyre halványabb lett. A jobb kezében egy nyaklánc volt, melyet valószínűleg a múzeumból szerzett. Na ja! De hol a múzeum? Eltűnt. Helyette egy sivatagban találtuk magunkat.
- Ha-ha-ha! Remélem még megtalálod a palotád, Fáraó! Lehetőleg még azelőtt, hogy a földdel teszem egyenlővé! Várlak, Fáraó! – nevetett Bakura és a szemünk láttára köddé vált.
- Hol vagyunk? – néztem körül a homokos helyen.
- Én itt már semmit sem értek! Mi folyik itt? És hol vagyunk? – záporoztak Haniko kétségbeesett kérdései.
- Pont ott, ahova utazni akartatok. – válaszolt keserűen Atem. (Úgy tűnik Ő nem igazán akart Egyiptomba menni.)
- Ö… Atem! Te nem kék ruhába jöttél véletlenül? – néztem csodálkozva.
Valamilyen egyiptomi ruha volt rajta. És jó pár arany ékszer.
- Na és Te? – mutatott rám Tristan.
- Hogy mi?... Áááá!!!!!!!!!!! – sikítoztam. – Mi ez a cucc rajtam?
- Egyiptomi ruha. Akárcsak annak a lánynak aki az életét áldozta értem. Most már tényleg úgy nézel ki mint Ő. – jegyezte meg szelíden Atem.
- Először! Én csak 16 éves vagyok és nem 5000! Másodszor! Eddig még soha sem jártam Egyiptomban és harmadszor! Én még soha! Soha, de soha nem áldoztam fel az életemet senkiért! És nem is fogom! Ezt garantálom! – háborodtam fel úgy, hogy mindenki meghátrált.
- Ugyan már! Ezért még nem kell leharapnod a fejünk! Nem a mi hibánk, hogy így hasonlítasz rá! – nyugtatott Joe.
- És a szerelemtől még bármikor feláldozhatod magad! – karolta át kuncogva a nyakam Sanako.
- Te meg miről beszélsz?!! – emeltem fel a hangom még jobban.
- Semmiről, semmiről! – távolodott el tőlem a kezeit maga előtt tartva.
- Fejezzétek már be!!! – adta ki dühét Atem.
Mindenki azonnal rámeredt és szólni se mertünk.
- Nincs most erre időnk! Meg kell találnunk Bakurát és legyőzni mielőtt több bajt csinál!
- Igazad van! És van valami ötleted, hogy hol lehet? – kérdezte Yugi.
- Valószínűleg a palotámban.
- Neked saját palotád van? – tátotta el a száját Haniko.
- Mivel hogy Ő Egyiptom fáraója. – válaszolta közömbösen Tea.
- Na az szép! – ismertem el. – De honnan veszed, hogy a palotádban van?
- Nem csak megölni akar. A trónra is fáj a foga. Egyébként mondta, hogy ott vár. – nézett a szemembe Atem.
- A kis telhetetlen! – vigyorgott el Sani.
- Akkor induljunk már el, mert mindjárt megsülök! Tudod merre kell menni Atem? – nézett rá reményekkel teli arccal Haniko.
- Igen! Arra! – mutatott a megfelelő irányba.
- Honnan tudod? – néztem értetlenkedve.
- Mint ahogyan azt már korábban mondtam, ITT születtem.
- Aha! Mikor is? 5000 éve. – mondtam kételkedve a megbízhatóságába.
- Ahonnan jöttünk ott igen! 5000 éve! De itt inkább kb. 17 évet jósolok!
- 17 éve??? Ezt meg, hogy érted?
- Én értem! – szólt közbe Yugi. - Egyszer már visszamentünk Bakura miatt 5000 évvel az időben! És itt kötöttünk ki!
- Most már legalább tudom miért volt olyan ismerős ez a hely?! – jegyezte meg Joe.
- Mi van? Ti meg miről beszéltek? Egy szót se értek az egészből! – értetlenkedett Sani és Haniko.
- Így van! Magyarázzátok már meg! – helyeseltem.
- Majd később! Most keressük meg Bakurát! – utasított minket Atem és futni kezdett.
- Ne olyan gyorsan!!
- Akkor igyekezz Arisa! – szólt Tea.
- Megnéznélek Téged, hogy futnál egy ilyen fura hacukába!
- Gyerekkorodban semmi bajod sem volt vele. Most csak nagyobb lett a mérete. – szólt hátra Atem.
- Te meg miről beszélsz! Ne keverj azzal a halott csajjal! Én még sose hordtam ilyen nyamvadt ruhát! Az a haldoklósait játszó lány nem tudja milyen egy rendes, kényelmes ruha?!
Atem megállt és a többiek majdnem neki mentek. Egy hirtelen mozdulattal megfordult és odafutott hozzám mindenkit félrelökve. Erősen megragadta a karjaimat és a szemembe nézett:
- Ne merészelj így beszélni róla!!!!!! Nem is ismered!!! És ráadásul semmi jogod sincs ahhoz, hogy így beszélj róla!!! (Lehajtottam a fejem. Nagyon megijedtem tőle és nem mertem a szemébe nézni.) Jó lenne ha tisztelnéd azokat akik többre tartják a barátjuk életét, mint a sajátjukét!!!! Lehet, hogy hasonlítasz rá, de soha nem leszel olyan melegszívű és önfeláldozó lány, mint Ő!!!! És nézzél legalább a szemembe, ha veled beszélek!!!! – kiabálta és az államat fogva maga felé fordította az arcomat.
Amit mondott nagyon megbántott és bár nem akartam, mégis elkezdtek hullani a könnyeim. Ez ellen nem tudtam semmit sem tenni. Csak folytak és folytak a könnyeim. Végig az arcomon, le egészen Atem kezére, mellyel még mindig az államat fogta.
- Most már elég volt Atem!!! – csattant fel Sanako.
- Így van! Hagyd békén Arisa-t! – sietett segítségemre Haniko is. (Nem siették el!)
- Biztos nem úgy gondolta! Ne Őt bántsd, hanem Bakurán vezesd le a haragodat! Elvégre Ő ölte meg! – szólt közbe Yugi is.
- Úgy ám! Bizony! – helyeseltek a többiek.
Atem ezalatt csak a nedves szemeimet nézte. A szó szoros értelmében reszkettem. Bocsánatot akartam kérni, de ki se mertem nyitni a számat, amit jobb lett volna, ha az előbb is így tettem volna. Atem még sokáig dermedten és dühösen nézett. Egyszer csak lehunyta szemeit és mikor kinyitotta, csak ennyit mondott:
- Ne tőlem félj! ... Hanem Bakurától!
Ekkor egy erős mozdulattal a földre lökött. A többiek szótlanul és döbbenten nézték, hogy Atem képes volt így ellökni egy lányt.
- Ez nem volt szép tőled! – hordta le Tristan, miközben segített felkelni. Atem nem törődött azzal, amit mondott. Megfordult és a palotája irányába indult, de két-három lépés után megállt és komoly hangon ezt mondta:
- Bakura nem lesz ilyen elnéző!... Ő azonnal meg fog ölni, ha ellene szegülsz! Mint ahogy Arisa(2)-t is! – ekkor megfordult és a szemembe nézve folytatta: – Ha élni akarsz… akkor a barátnőiddel együtt maradjatok ki ebből!
- Már miért maradnánk ki ebből? – csattant fel Sanako hangja. – Két hónapja rémálmok gyötrik Arisa-t, Bakura miatt! Joga van ahhoz, hogy Ő is kivegye a részét a harcból!
- Joga az van! Csak esélye nem! Bakura egy pillanat alatt végezne vele! És veletek is! Felesleges, hogy ti is belekeveredjetek! – érvelt Atem.
- Pedig akár tetszik, akár nem már mi is nyakig benne vagyunk!
Haniko odasétált Atem-hez és a fülébe súgta:
- Aggódsz Arisa miatt! Valld csak be! Ha akarod én figyelek rá, míg végzel Bakurával!
- Inkább egymásra figyeljetek! Én addig megölöm! – szólt fennhangon.
- Hó-hó! Álljunk csak meg egy szóra! Most kapcsoltam! Te egyedül akarsz megküzdeni Bakurával? – vonta kérdőre Sani.
- Igen! Ne is próbáljatok lebeszélni róla! Már döntöttem!
- Hogy mi?!! – döbbentek meg a többiek rajtam és Sani-n kívül.
- De mi is segíteni akarunk Fáraó! – szólt közbe Yugi.
- Úgy van! Egyedül semmi esélyed ellene! – győzködte Tristan is.
- Eddig is együtt győztük le! Ha nyerni akarunk, akkor most is össze kell dolgoznunk! – adta fel a leckét Joe.
- Így van! Sok mindent átvészeltünk már és mindig együtt nyertünk! A barátságunk túl erős ahhoz, hogy hagyjunk egyedül harcolni! – szólalt meg Tea is már majdnem sírva.
- Sajnálom Tea! De így döntöttem!
- És miért te döntesz helyettünk? – avatkoztam bele én is. – Mégis kinek képzeled magad, hogy csak úgy döntesz helyettünk!?
- Arisa?? – csodálkozott el Hani. (Nem vagyok ilyen szókimondó, de ha muszáj, hát muszáj!)
- Látom abba hagytad a sírást és a reszketést! – válaszolt hűvösen.
- Ebből elég volt!! Elegem van abból, hogy állandóan parancsolgatsz mióta itt vagyunk!!! Bakura visszatérése óta attól félsz, hogy megismétlődik, ami Arisa(2) halálakor! Hogy megint elveszítesz egy barátot! Vagy akár mindenkit, aki kedves neked!
- Tévedsz!!! Én nem félek senki és semmitől sem!!! – kelt ki magából Atem.
- És ezt most el is higgyem?!! Mindenki fél valamitől! Én például attól, hogy megint meghalsz! – kiabáltam vele, majd hirtelen nyugodt hangon folytattam. – És te? Te mitől félsz?
Atem elhallgatott. Szólni se mert. Mindenki a válaszát várta, de Ő meg se mukkant. Nagyon meglepte, amit mondtam. Csak nézet le a lábai elé és mélyen elgondolkozott. A csendet azonban egy dübörgő földrengés törte meg. Mindenki futásnak eredt, de én elestem egy homokbuckában. A hátam mögött egyszer csak egy hatalmas nagy féreg bújt ki a földből. (Nyilván egy párbajszörny! Más nem lehetett! Szerintem!)
- Arisaa!!!!!!!!!!!!!! – kiáltott fel Atem és Én már csak azt vettem észre, hogy az iménti helyhez képest (ahol most egy jó nagy gödör volt) egy kicsit távolabb fekszek, Atem pedig védelmezően rajtam.
- Hol van az a féreg? – kérdezte Joe, de a választ meg is kapta. Ezúttal az Ő háta mögött bújt elő a szörny.
- Slayfer égi sárkány! Gyere és pusztítsd el a szörnyet!! – kiabálta Atem a jobb kezét a magasba tartva.
Ekkor tűnt csak fel, hogy van valami a csuklóján. Valamilyen karperec féleség, amiből most egy messzire elnyúló fénycsóva tört elő.
A szép, tiszta égboltot, szinte azonnal sötét felhők takarták el. A felhők között egy pillanatra megpillantottam valami szürkés-feketés dolgot (Slayfer hasa), de ez után már csak Joe jajveszélykedésével voltam elfoglalva.
- Joe!!! Vigyázz!!!! – kiáltott Tristan.
A kukac féleség, már éppen készült bekapni, amikor váratlanul egy újabb fénycsóva jelent meg. De ezúttal az égből jött. Azt hittem egy villám volt. Ám egyszer csak kiderült, hogy egy másik szörny támadta meg az óriás kukacot, mely azonnal hamuvá lett. A szél viszont azt is elfújta.
- Ez már megint milyen szörny?! – rémüldözött Hani.
- Áh… E miatt nem kell aggódni! Ez Slayfer, az égi sárkány! Ő a segítségünkre lesz! – nyugtatta Joe reményekkel teli mosollyal.
- Ööö… Atem. – nyöszörögtem szinte alig hallhatóan.
- Tessék Arisa! – fordult felém.
- Ööö… Csak azt szeretném mondani. …Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. – hálálkodtam nagy nehezen.
- Nincs mit megköszönnöd. Ezt bármelyik barátomért megtenném.
- Ö… Azért kösz. És légyszi ne haragudj azért, amit a barátnődről mondtam.
- Semmi baj. Te se, amiért úgy kiabáltam veled és félrelöktelek.
- Rendben. Akkor válaszolnál egy kérdésemre?
- Persze! Ha tudok.
- Biztosan tudsz. Mik ezek a karunkon? – mutattam fel az Én karomon lévő karperec félét is.
- Ezek Párbaj diszkek! Segítségükkel megidézhetjük a párbajszörnyeket. Látod? – magyarázta és egy rajzra mutatva ezt mondta: - Itt van Slayfer képmása.
- Aha… - ekkor felnéztem az égre és jó alaposan megnéztem ezt az égi sárkányt.
- Na! Ha én ezt otthon elmesélem… – ábrándozott Sani.
- Akkor többet biztos nem engednek el hozzánk! Pedig így is eléggé messze laksz tőlünk. (Mármint Haniko-tól és Tőlem. Mert csak mi ketten lakunk egy faluba. Sani pedig sokkal távolabb.) – vágtam a szavába.
- Ezt most inkább hagyjuk! Már eleget húztuk az időt! Gyerünk! Szálljon fel mindenki a hátára! – parancsolgatott Atem.
- Hogy hova? A hátára? – kérdeztem Haniko-val együtt.
- Igen! Ezzel az utazási móddal hamar megtaláljuk a palotát.
- Milyen palotát? Ja!! Persze már emlékszem. – adtam a hülyét.
- Akkor gyerünk szállj fel! – szólt Atem a karját nyújtva segítségül.
AJÁNLOM AZ OLDALT![°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,](/portal/yugioh-page/image/logo_1375370659.jpg "°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,"){kind=logo}
3. rész
Yu-Gi-Oh! DM manga
Yu-Gi-Oh! DM anime
