A fiúk és Én csak néztük az egyre jobban távolodó sereget. A faluban maradtak és a többi barátunk is csatlakozott hozzánk. Együtt kísértük szemmel a távolodásukat. Slayfer felettük repült. Lassan a falusiak is elmentek a dolgukat végezni. A barátaimmal viszont még mindig ott álltunk mozdulatlanul.
Simon és Izis sétáltak oda hozzánk:
- Nem túl harcképzett emberek, de legalább sokan vannak. – elmélkedett fennhangon Simon.
- Na ja!! És Atem mindent el fog követni, hogy visszaszerezze Arisa-nak a nyakláncot! – kiáltott fel Joe.
- De még mennyire! – helyeseltek a többiek is.
- Aha! – nyögdécseltem alig hallhatóan. Nem igazán voltam magamnál. Még mindig a látomás járt a fejemben:
Bakura fogságában voltam. Azzal fenyegetőzött, hogy eltöri a nyakam. Atem tehetetlen volt. Ekkor azonban egy sereg Kuribo ledöntötte a lábáról Bakurát és Én kiszabadultam. A kis Kuribo barátom megpróbálta leszakítani a medált a láncról, mely a nyakában lógott (mármint Bakura-éban). Mikor a lánc elszakadt a medál messzire szállt és a földre érve két darabra tört. Én ekkor kezdtem magamhoz térni Atem karjai közt, de a következő pillanatban elszállt az élet a testemből és többet nem nyitottam ki a szemeimet.
- Neked meg mi bajod van? Olyan sápadt vagy! Ne izgulj már! Vissza fog térni éppen és egészségesen! – zökkentett ki a merengésből Sanako.
- Tényleg nagyon sápadt vagy! A legjobb lesz ha visszafekszel! – adta ki a parancsot Izis, majd visszakísért a házba. Nem ellenkeztem, mert tényleg nem éreztem magam valami jól.
- Remélem tényleg visszajön. – sóhajtott Tea.
- Hát persze, hogy visszajön! Eddig mindig legyőzte és ez most is így lesz! – érvelt Joe.
- Úgy legyen. Arisa érdekében. – szólt közbe Yugi. – Ha a Fáraó-nak nem, de Arisa-nak segíthetünk.
- Igazad van! Atem ránk bízta, tehát menjünk és vidítsuk fel! – tanácsolta Joe, de igazából csak csinálni akart valamit, hogy elterelje az aggodalmát.
- Hagyjátok most pihenni! Végre elaludt. – mondta Izis a házból kijövet.
- Na jó! Akkor mit csináljunk? – kérdezte Tristan.
- Ne zavarjátok Arisa-t és szép csendben haljatok meg! – szólt közbe egy gonosz hang, melyet egy feléjük irányuló robbanás követett.
A támadás szerencsére nem volt halálos számukra, de sokan megsérültek. Tea, Izis és Simon eszméletlenül feküdtek a földön, mikor Én kievickéltem a házból.
- Mi folyik itt?
- Arisa, menj vissza! – kiáltott Tristan.
Be is mentem volna, ha egy erős kéz meg nem fogja a karomat. Bakura szörnye, Diabolt volt.
- Eresz el, Te szörnyeteg! – utasítottam a karját ütögetve, de semmi haszna nem volt.
Odavonszolt a gazdája mellé, miközben nyögdécseltem a sebem miatt. Bakura megidézett egy nagy rakás szörnyet és a falusiakra uszította. A legnagyobb dögökkel a barátaimnak kellett szembeszállniuk. Sajnos nem volt elegendő hatékony szörnyük, így nem állt jól a szénánk.
- Remélem élvezed a műsort, Szívem! – karolta át a derekamat Bakura.
- Vedd le rólam a kezed és NE NEVEZZ ÍGY! – löktem félre nagy undorral.
- Nyugi, Szépségem! A fáraóddal még nem végeztem, de Ő is sorra kerül!
- Csak szeretnéd! Előbb öl meg, minthogy kitalálod, miként végezz vele!
- Azt majd meglátjuk! – válaszolt baljóslatú mosollyal az arcán.
A tekintetét elnézve odalett a magabiztosságom. Bár, jelen helyzetben a többiek élete jobban érdekelt. Elvégre, ha Bakura itt van, akkor Atem egyenlőre biztonságban van. Ami a biztonságot illeti, az nekünk is elkélt.
A barátaim nagyon nagy veszélyben voltak. Párbaj Diszkek híján nem tudtak szörnyeket segítségül hívni. A sok, egyszerre érkező támadást nagyon nehezen tudták elkerülni, hisz néhányan nem is voltak maguknál. Yugi végül is kölcsön vette az eszméletlenül fekvő Izis Párbaj Diszkjét és az ő szörnyeit használta védelemként. Joe is követte a példáját. Mikor Sanako-ra támadt a Kardtörő, habozás nélkül elvette Simon diszkjét, hogy megvédje a lányt. De sajnos még így is nagy bajban voltak. (Tudom, hogy már mindenki felfogta, hogy bajban vannak, de egyszerűen muszáj ragoznom! Akinek nem tetszik az ne olvassa tovább! XD)
Látva a történteket mindent elkövettem, hogy a segítségükre siethessek, de ez eléggé nehezen ment. Nem csak Bakura tartott vissza, hanem még Diabolt is.
- Fogd! És el ne enged! – lökött oda a szörnye mancsai közé.
- Engedj el! Nem hagyom, hogy bántsd a barátaim! – kiabáltam Bakura-val.
- Nem hagyhatod? – gúnyolódott. – Javíts ki, ha tévedek, de jelen helyzetben alig ha tehetsz értük bármit is!
- Ha a Fáraó itt volna, nem lenne ilyen nagy a szád!
- Ha itt volna! De nincs itt!
- Erre azért ne vegyél mérget! – kiáltott Atem, miközben lovon ülve elszáguldott mellette és kirántott Diabolt karmai közül.
- Hogy-hogy visszajöttél? – kérdeztem, miközben segített elhelyezkedni a lovon. Ugyanis maga elé ültetett, mint hirtelen jött potyautast.
- Nagyon rossz előérzetem támadt, és az ösztöneimre hallgattam.
- Jól tetted! – mosolyogtam rá.
Ja! Jut eszembe. Nemcsak a fáraó jött vissza, hanem az egész sereg. Aránylag könnyen elintézték a szörnyeket. Slayfer is a segítségünkre volt és Atem a többi Isteni szörnyet is megidézte. Bakura eleinte csak nézte, hogyan lesznek a szörnyei az enyészeté, de végül elővette a medált. A nyerőszériánk lecsökkentése érdekébe még egy bemutatót tartott: az Istenkártyákon. A varázslattól mindenki abbahagyta a harcot, majd döbbenten figyelték, ahogy a legerősebb szörnyek semmivé vállnak a medál hatalmától.
- Remélem most már elhiszitek, hogy semmi esélyetek ellenem, amíg ez a medál nálam van!!! – kárörvendett.
- Nem sokáig lesz az már nálad!!! – kiabálta Atem és támadásra utasította a Sötét Varázslót, azaz Mahart-ot.
A varázsló engedelmeskedett, de Bakura ellene használta a medált és kis híján megölte. Ha nem tért volna ki a támadás elől, akkor biztos úgy jár, mint az Istenkártyák. Láttam, hogy Atem-nek sokat jelent ez a figura. Mikor majdnem megsemmisül, Atem arcára a halálfélelem ült ki. Egy pillanat alatt meggondolta magát és visszahívta Mahart-ot.
- De Fáraó! – szabadkozott a varázsló.
- Ne ellenkezz! – parancsolta Atem. – Gyere vissza és véd meg a barátaimat!
- És Te addig mit csinálsz?! – szakítottam félbe a parancsok osztogatásában.
- Visszaszerzem a medált és végzek Bakura-val! – válaszolt elszánt tekintettel.
- Igen? És ezt hogyan szándékozol megtenni, Fáraó? – érdeklődött gúnyosan Bakura.
- Legyőzlek, ahogy eddig is!!! – mondta magabiztosan (mint mindig☺).
- Ha-ha!! Ha Te legyőzöl, akkor Én leigázlak! – nevetett.
Kezdet nagyon elegem lenni ebből az alakból. Ha az a medál nálam lett volna biztos megölöm! Nem elég, hogy engem macerál, meg bántja a barátaimat, még a szerelmemet is sértegeti és kineveti! Huh!!! Furi úgy gondolni Atem-re, hogy a szerelmem, de hát jegyesek vagyunk. És ráadásul mit tagadjam: SZERETEM!
- Na jól van! - szakított félbe a merengésemből Bakura. – Ha már ennyire meguntad az új életedet, akkor örömmel megszabadítalak e nyomorúságos földi léttől!
- Ne is álmodj róla! Te leszel az, aki visszatér a Túlvilágra, de ezúttal örökre! – vágott vissza Atem.
- Örülök neki, hogy ilyen jól elbeszélgettek, de végre dűlőre juthatnátok azon, hogy most ki hal meg vagy ki marad életben?! Elvégre a harcotok a mi sorsunk felett is dönt! – szólt bele Sanako.
Hani, amint meghallotta mit mond Sani, villámgyorsan odafutott hozzá és ijedten befogta a száját. Gondolom nem vágyott rá, hogy Bakura dühében megtámadja Őt. Persze Én is azon idegeskedtem, hogy mikor szembesülünk megint a medál hatalmas erejével.
- Ne aggódj! Ez a harc nem fog sokáig tartani! A sorsotok pedig az Én kezemben van! Ha-ha-ha!! – nevetett Bakura.
- Ettől féltem! – sóhajtott Hani.
- El ne feledd, hogy amíg Én itt vagyok addig nem árthatsz a barátaimnak! És nehogy azt hidd, hogy olyan könnyű lesz megölnöd! – mosolygott sejtelmesen Atem, míg Én a bátorságból teljesen kifogyva, a hátára dőlve bujkáltam mögötte a lovon.
- Nem hiszem, TUDOM, hogy perceken belül végzek veled! De persze előbb jobb lenne, ha biztonságos helyre vinnéd Arisa-t! Nehogy megsérüljön a harc folyamán! – tanácsolta Bakura.
Atem hátra nézett, hogy mitől lapulok meg ilyen csendben. A döbbent „Mit nézel?” tekintettemmel találta szembe magát.
A barátaink és a falusiak jó pár méterrel távolabb húzódtak fedezékbe a házak mögött. Legalábbis a romok között még úgy-ahogy biztonságban voltak. Atem odalovagolt hozzájuk. Némán leszálltam a lóról. Kivételesen nem állt szándékomban vitatkozni a Fáraó-val. Meg se kellett szólalnia, így is tudtam, hogy azt akarja maradjak itt.
- Jól vagytok? – kérdezte Atem a többieket.
- Simon még nem tért magához, de mindenki más jól van. – hangzott Tristan válasza.
- Rendben. Izis! Kérlek lásd el Arisa sebét!
- Igenis, Fáraó! – bólintott a papnő, majd vizsgálni kezdte a véres karomat.
Yugi már éppen nyitotta a száját, hogy mondjon valamit a Fáraó-nak, de az elvágtatott a lován. Atem éppen farkas szemet nézett Bakura-val, amikor megjelent Mahart (Sötét Varázsló):
- Fáraó! Most mit akarsz csinálni? Hadd segítsek!
- Mondtam már, hogy a barátaimat és a falusiakat védd! Velem ne törődj!
- Na de, Fáraó!
- Menj már!!! – ordított rá Atem.
A mágus nehéz szívvel, de engedelmeskedett. Védelmezőn elénk állt és felkészülve várta az esetleges támadásokat.
Bakura, megunva az aggódó fáraó szervezgetéseit, ráuszította Diabol-t. Atem kitért a támadás elől. Diabolt ismét támadásba lendült, de egy másik szörny megsebezte a kardjával. Míg a szörny a karján ejtett sebet sajnálta, Bakura pedig a szörnye fájdalmát érezte, Seth lovagolt oda az ifjú fáraó mellé.
Bakura teljesen kikelt magából. A gyűlölet, a fájdalom és minden negatív érzése a medálba áramolt át, mióta nála van. Most pedig kiszabadultak ezek az energiák. A szép arany medál egy pillanat alatt feketévé változott és a gonosz erők Bakura testébe hatoltak. Üvöltött és ordítozott, de senki se tudta, hogy fájdalom vagy félelem kínozza. A kiáltozásai viszont vérfagyasztóak voltak.
Nem bírtam tovább nyugton maradni. Éreztem, hogy csinálnom kell valamit, de azt se tudtam, hogy mit tegyek. Bakura-t egy szürkés burok kezdte körül venni. Olyan volt, mint a füst. Aztán egyszer csak fekete füst kezdett a föld felszínén végig hemperegni. Csápszerű kezeivel lassan betakarta a földet és egyre jobban közeledett Atem felé.
- Meneküljetek innen!!! – fordult meg Atem és Ő is futásnak eredt, mert a lova már rég meglépett a sötét erőktől való félelmének köszönhetően.
Ekkor azonban hatalmas szélörvény kerekedett, mely nem engedte a fáraót tovább menni. A szél magával vitte a fekete füstöt is, ami teljesen körbe vette Atem-et.
- Atem!!! – kiáltottam látva, hogy a füst teljesen elzárta a menekülési útvonalát.
- Tűnj el innen!!! Menekülj!!! Itt nem biztonságos!!! – kiabálta kétségbeesetten.
- Nélküled nem megyek!!! – válaszoltam, miközben a széllel szembeszállva megpróbáltam közeledi hozzá.
- Ne gyere ide!!!!
Nem tudott tovább ellenkezni, mert a szél földre kényszerítette. Nagy erővel nyomta le a Föld középpontja felé és így képtelen volt felkelni. Kb. 5 méterrel felette ott vigyorgott Tolvaj Bakura.
A sötét erők egy fekete nehézpáncéllal ruházták fel és egy hatalmas karddal, melynek a markolata szintén fekete volt. A páncél mellkas részén ott volt beleforrva a fekete, szem alakú medál. A közepe vörös fénynyalábokat lövellt ki magából. Nyílván ezek az erők tették mozgásképtelenné Atem-et.
- Most meghalsz, Fáraó!!! – kiáltotta diadalittasan Bakura és zuhanó repülésben arra készült, hogy leszúrja.
A kard vészesen közeledett Atemu felé. Eszébe jutottak a barátai. Visszaemlékezett arra, mikor először találkozott Yugi-val, később a többiekkel és mennyi közös kalandban volt részük. Az is eszébe jutott, hány új barátra tett szert: Marik, Ishizu… és végül eszébe jutott egy lány, akiért most az életét áldozza. Egy lány, aki korábban ugyanezt tette érte.
AJÁNLOM AZ OLDALT![°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,](/portal/yugioh-page/image/logo_1375370659.jpg "°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,"){kind=logo}
5. rész
Yu-Gi-Oh! DM manga
Yu-Gi-Oh! DM anime
