Lassan könnyek bújtak elő a szemei sarkából és végig folytak az arcán, le a homokos talajra. Egy picit elmosolyodott és felemelte a fejét, hogy lássa annak az arcát, akinek a következőket mondta:
- Élj sokáig és legyél nagyon boldog! – mondta, majd erejét vesztve elterült a földön, a halálos erejű támadást várva.
Bakura kardja csupán egy méterre volt tőle, mikor sikítva ráborultam a Fáraó-ra. A támadó azonnal megállt és a szél is egy pillanat alatt megenyhült.
- Mit csinálsz Te szerencsétlen?!! Meg akarsz halni?!! – ordította le a fejem Bakura.
- Nem hagyom, hogy bántsd!!! – kiabáltam könnyező szemekkel. – Nem hagyom!!! Nem!!! – folytattam, majd sírva rádőltem Atem-re.
- A-Arisa? – ébredezett a fáraó. Mindkét eddigi élete lepergett előtte, így nem csoda, hogy az utolsó másodpercekben elájult. (Az élő és a szellemi életére gondolok. De ez szerintem nyilvánvaló!)
Atem és Én lassan eljutottunk addig, hogy felültünk. A Fáraó a fájós fejét simogatta, mert a sötét energiák alapos fejfájást okoztak neki. Én a sírást visszatartva figyeltem, hogy mit csinál.
Bakura némán meghátrált és döbbenten figyelte az eseményeket egy kicsit távolabbról. A barátaink, a papok és a katonák is értetlenkedve figyelték a történteket. Ők még nem nagyon fogták fel az események alakulását. Próbáltak segíteni, de egyedül nekem sikerült legyőzni a sötét szelet. Igazából túl könnyen sikerült eljutnom Atem-hez, mintha a szél nem is tartott volna vissza.
- Még hogy sose fogja feláldozni magát másokért! Most majdnem megtette! – morgolódott Sani, a Fáraó-val való veszekedésemre visszagondolva.
- Te mondtad, hogy a szerelemtől még bármikor megteheti és igazad is volt! – ismerte el Tristan.
- Atem! Jól vagy? – kérdeztem reménykedve, hogy „igen” lesz a válasz.
- Persze, de árul már el, hogy mi is történt? – válaszolt kérdéssel.
- Ne akard tudni.
- A drága kis barátnőd megint, majdnem elérte, hogy meghaljon! – válaszolt türelmét vesztve Bakura. Nem díjazta, hogy így semmibe veszik.
- Meg ne szólalj! – vágtam közbe, mikor láttam, hogy Atem már kezdte volna a pakolást. – Ráérsz még lecseszni a meggondolatlanságom miatt!
- Csak meg akartam köszönni, de a dorgálást tényleg nem úszod meg! – mondta, majd felállt, hogy újra szembe szálljon a sötét erőkkel körül vett Bakura-val.
- Még mindig folytatni akarod a harcot? Nem adod fel egy könnyen, de talán jobb is így! – dicsérte Bakura.
- Ismersz! Szeretem meghiúsítani a terveidet! – vigyorgott Atem.
- Hmm… Szórakoztat a kitartásod, de örülnék neki, ha végre örökre elpatkolnál és nem zavarnál tovább! – mosolygott Bakura.
- Szeretnéd, mi?
- De még mennyire! Úgyhogy ne is húzzuk tovább az időt! Elvégre még mindig nem tudod, hogyan győzd le a medál hatalmát?!
- Ez csak idő kérdése! – válaszolt Atem sejtelmes tekintettel.
- Ha-ha!!! Nevetséges vagy, Fáraó! Te adtad Arisa-nak és nem is tudod milyen hatalommal bír?!!
- Pontosan tudom, milyen ereje van! Pláne miután meg is mutattad!
- Hmm… És ennek ellenére még mindig szembe akarsz velem szállni? Nem vagy normális! Bár ezt eddig is tudtam rólad!
- Fogd vissza magad, Bakura! Nehogy azt hidd, hogy ellopsz egy nyakláncot és már is Te vagy a világ ura! – szóltam be neki. Az utolsó megjegyzését ugyanis már nem hagyhattam szó nélkül.
- Ne kezdd már Te is, Ari! /A becézésre felmordultam/ A medálnak köszönhetően bármelyik szörny erejét felhasználhatom!
- Tisztába vagyok vele! – szólalt meg Atem. – Ennek ellenére nem hinném, hogy képes lennél szembeszállni az ikonok hatalmával. Elvégre az Ezeréves Ikonok segítségével zártam el ezeket az erőket!
- Nos! – húzta mosolyra a száját. – Ez mindjárt kiderül, Fáraó! De vajon melyik szörny támadását használjam ellened?
- Na! Mire kitalálja megint a mi időnkbe leszünk! Rengeteg szörny van, így sokféle támadás közül válogathat! – elmélkedett Sani, aki a többiekkel együtt biztos távolságból nézte a történeket.
Bakura a megjegyzést hallva felé nézett, de nem Sani-n akadt meg a szeme. Tekintete az előtte álló lila ruhás harcoson állapodott meg. Kuncogni kezdet, ami számunkra nem volt túl bíztató.
- Most meg mit nevetsz?!! – mordult fel Atem ökölbe szorított kézzel. Azt hitte, hogy a barátainkat spécizte ki.
- Semmi különös! Csak érdekelne, mit szólnál hozzá, ha a kis kedvenced ereje végezne veled?
- Hogy mi? – értetlenkedet Atemu.
- SÖTÉTVARÁZS TÁMADÁS!!!! – kiáltotta Bakura, a kardját felé tartva. A pengéből egy mágikus, fekete gömb szabadult ki, mely egyenesen a Fáraó felé tartott.
Félre ugrott, s így sikerült elkerülnie a támadást, mely alaposan meglepte. Sajnos azonban még több fekete gömb repült felé, amiket jobbnak tartott elkerülni. Egyre távolabb futott, hogy elterelje a támadó erőket a közelemből.
- Atem!!! – kiáltottam, majd két gyors lépést tettem, futási szándékkal, de valami a levegőbe emelt.
Egy szürkés burok alakult ki körülöttem és fekete füst csíkok vették körül a leendő börtönömet. Tehát, olyan sötét energiák vettek körül, mint Bakura-t. Azzal a különbséggel, hogy nálam meg is szilárdult, amit természetesen nem díjaztam.
- Itt nagyobb biztonságban leszel, Ari! – mondta Bakura és elszállt mellettem, hogy a Fáraó után menjen.
- Mégis mit képzelsz?!! Engedj el, de rögtön!!! – kiabáltam utána dühösen. Már nem, mintha lett volna bármi haszna.
A fogva tartóm minden figyelmét Atem-re fordította. Nem elég, hogy a Sötét Varázsló támadásaival bombázta folyamatosan, még más trükköket is bevetett ellene. A medál erejét használva kisebb-nagyobb akadályokat varázsolt Atem elé. Besüllyedt a homok, homokbuckák emelkedtek ki, hogy elgáncsolják és még a Sötét Szél is visszatartotta a meneküléstől.
Ezt már Mahart sem tűrhette tovább. Megakadályozva, hogy eltalálja egy energia gömb, odarepült és magával vitte egy kicsit veszélytelenebb helyre. Egy romos ház mellett tette le a földre és a bocsánatát kérte a parancs megtagadás miatt.
- Nem baj! Kivételesen örülök neki, hogy nem engedelmeskedtél! És köszönöm!
- Nincs mit, Fáraóm! – hajolt meg Mahart.
Bakura kezdte elveszíteni a türelmét. Túl sok fölösleges támadást pazarol Atem-re. Közben a többiek megpróbáltak kiszabadítani. Mivel túl magasan voltam, ezért az árnyszörnyekkel próbáltak kiszabadítani, de sikertelenül.
- Inkább hagyjuk itt! – javasolta Joe. – Ebben a burokban nem lesz semmi baja sem! De Atem-nek igen, ha nem segítünk! – nézte a menekülő fáraót.
- Mi?! Még egyszer eszetekbe ne jusson itt hagyni engem! – oltogattam a semmittevő társaságot.
- Pedig igaza van! – állt Tea a pártjára. – Atem nagyobb veszélyben van, mint Te! Neki kéne segítenünk valahogy!
- Téged nem kérdeztelek! Azonnal szedjetek le innen! Én tudom használni a medált és Bakura se ártana nekem, ha elvenném tőle!
- Lehet, hogy igazad van, de Bakura inkább végezne veled, semmint hogy élni hagyja a Fáraó-t! – elmélkedett Yugi és a többiek rábólintottak. – Akárhogy is van, nem tudunk segíteni!
- Ezt nem hiszem el! Milyen barátok vagytok, ti?
- Jelenleg tehetetlen barátok. Sajnálom!
Yugi szavait hallva, minden reményem elszállt, hogy megmentsem Atem-et. Kínomban végigcsúsztam a burok falán és az alján összekuporodva hallgattam a harc hangjait.
AJÁNLOM AZ OLDALT![°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,](/portal/yugioh-page/image/logo_1375370659.jpg "°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,"){kind=logo}
6. rész
Yu-Gi-Oh! DM manga
Yu-Gi-Oh! DM anime
