XII. rész
Lét kérdés

A prológusa után az Istenkártyák összenéztek. Egy rövid eszme csere után Ré válaszolt, de csak Én értettem.
-    Tudjuk, hogy véded az emberi életet, Fáraó! De hiába minden erőfeszítés, mert nincs rá mód, hogy a lány életben maradjon!
-    EZ NEM IGAZ!!!! – kiáltottam. – Ha nem lenne mód az életben maradásomhoz, akkor miért küldtetek ide Japánba?!!!
-    Azt hittük, hogy egy átlagos mágikus tárgy birtokában vagy. De miután kiderült, hogy a Fénykristály van a testedben, nincs más választásunk, mint elvenni tőled és megsemmisíteni! Még, ha az életedbe kerül is!
-    Miért kell megsemmisítenetek a kristályt?
-    Szerintem már hallottál róla, milyen ereje van. Veszélyes ránk nézve! Arról nem is beszélve, hogy amíg létezik nem lehetünk szabad lények!
-    Miről beszéltek? Életben hagynak minket? – kérdezte Bakura.
-    Titeket azt hiszem igen!  - válaszoltam, majd lehajtottam a fejem. A hajam teljesen eltakarta a szemeimet, de az arcomon végigfolyó könnyeket nem.
-    És téged? – kérdezte Atem.
-    Nem tágítanak! Meg fognak ölni! – válaszoltam sírós hangon.
-    Mi??? – döbbentek meg páran.
-    Azt már nem!!! – kiáltott Atem, majd a három szörny felé fordult. – Miért akarjátok megölni? A medál két hónap múlva úgy is végez vele! Adjatok időt, hogy megszabadítsam tőle!
-    Ezt mi is tudjuk, Fáraó! De a medál a mi birodalmunkat is elpusztíthatja velünk együtt. Nem kockáztathatunk! – válaszolt most Obelisk.
-    Szóval erre ment ki a játék! – néztem rájuk a kisírt szemeimmel. – Ti egész idő alatt csak a kis világotokkal voltatok elfoglalva! Az teljesen hidegen hagyott benneteket, hogy túlélem-e a medál birtoklását vagy nem?!!
-    Azt mondod, hogy ez az egész az Árnyékbirodalom miatt van? – kérdezte Yugi.
-    A kristály velem együtt a birodalmukat is elpusztítja és őket is! – válaszoltam.
-    Így érthető, hogy minél hamarabb biztosítani akarják a túlélésüket! – adott nekik igazat Atem.
-    Kösz! Bíztam benned! Már Te is a halálomat kívánod!
-    Hogy mondhatsz ilyet?!! – dühöngött Atem. – Épp azon vagyok, hogy megvédjelek!
-    Engem… vagy az anyádat?
Szúrós tekintettel meredt rám, de most a szörnyektől jobban féltem, mint a szemeitől.
-    Álljatok félre halandók! – szólt Ré szárnyas sárkánya. – Ha végeztünk a lánnyal utána elhagyjuk a városotokat!
Összeszedtem minden bátorságomat és kiléptem a barátaim árnyékából. Elhaladtam Atem mellett, de Ő megfogta a karomat.
-    Mit akarsz tenni? – kérdezte dühösen. Nyílván tisztába volt vele.
-    Azt, amit már rég meg kellett volna tennem! – válaszoltam és kirántottam a karom a kezéből.
Nem fogadta el a döntésemet. Elém futott és a vállaimnál fogva próbált lebeszélni a tervemről.
-    Nem teheted!!! Mi lesz az édesanyáddal és a magyarországi barátaiddal? És mi lesz velünk?
-    Hogy mi lesz azokkal, akiket ilyen szépen felsoroltál? Élik tovább az életüket. Te pedig szerintem visszamész a Túlvilágra. Talán ott találkozunk! – mosolyogtam rá megnyugvásul.
-    Nem érdekel hova kell mennem!!! Akkor se engedem, hogy meghalj!!!
Ezzel be is fejezte a fölösleges szócséplést és mielőtt ellenkeztem volna betapasztotta a számat. Na de nem ám akár hogyan!  Az történt, hogy megcsókolt! (Juppy!) A jobb kezét a mellkasomra tette. Ebben a pillanatban egy mágikus erejű fény kezdet megjelenni a tenyere alatt. Abba hagytuk a smárolást és döbbenten figyeltük mi történik velünk. Atem megfordította a tenyerét és egy kékes-fehér kristály fénylett benne. A fény egyre erősebb lett, míg nem egy áttetsző női alak kezdett megjelenni kettőnk közt. Atem azonnal felismerte.
-    Anyám?
-    Igen fiam! Én vagyok az! – válaszolt a nő.
Földig érő szőke haja volt, néhány lila tinccsel. A szemei ibolya színűek voltak. A ruhája fehér, mint a hó. Egy egyrészes szoknyát viselt és egy arany fejdíszt. Csuklóján karkötők díszelegtek és a jobb kezén egy smaragdzöld kövekkel kirakott gyűrű csillogott a nap fényében. Az asszony a három szörny felé fordult.
-    Nem kell többet aggódnotok! A világotok biztonságban van! Nem fenyeget többet a kristály pusztító ereje!
-    Vagyis… Arisa nem fog meghalni? – kérdezte Atem.
-    Ha vigyázol rá, akkor nem! – mosolygott az édesanyja. – Az őszinte érzéseiddel megtisztítottad a Fénykristályt, mely sötét erőkkel szennyeződött be a lelkek elrablásakor. Most viszont mind az öt lélek visszatért a testébe és a kristály is megmutatkozott.
-    Szóval… akkor miattam akarta elpusztítani az Árnyékbirodalmat? – kérdeztem hitetlenkedve.
-    Nos… részben igen. Tudod… a kristály már hosszú évek óta szennyezett volt. Azóta, hogy engem meggyilkoltak! Tolvaj Bakura rám uszított egy szörnyet, mely végzett velem. Ez indította el az egészet 5000 éve. Azóta csak nőt és nőt a sötét erő a Fénykristályban. A te kis varázslatod csak rájátszott.
-    De akkor miért akarta a medál már előbb is megölni Arisa-t? Már eleve azért jött ide, mert veszélyben volt az élete. – érdeklődött Tristan.
-    Mondtam, hogy már régóta gonosz volt a kristály. Most viszont nekem el kell mennem a Túlvilágra. Már 5000 éve ott a helyem.
-    Azt hiszem nekem is mennem kell. – sóhajtott Atem. – Elvégeztem a dolgom.
-    Még nem fiam! – mosolyodott el az anyja. – Mint ahogy azt már mondtam neked még vigyáznod kell erre a kis hölgyre! Mától kezdve Ő tartja fent a rendet az emberek és a szörnyek világa közt, így szüksége lesz némi segítségre.
-    Mit csinálok Én? – döbbentem meg.
-    A Fénykristály a Te testedben született újjá. Tehát Te vagy a kiválasztott, aki rendet tart a világok közt. Mostantól kezdve Tiéd a kristály és az Árnyékbirodalom minden ereje. A szörnyek segítenek, majd megtanulni használni. Tanulj szorgalmasan! És legközelebb légy egy kicsit óvatosabb, ha fiatalokat büntetsz!
-    Rendben. – mosolyogtam. Eléggé undokul viselkedtem, tudva, hogy bennem van, de eléggé rendes asszony.
-    Ezek szerint Atem velünk maradhat? – kérdezte reménykedve Tea.
-    Igen. A kristály, majd gondoskodik róla, hogy egy darabig még ne tartsanak igényt rá az istenek.
Mindnyájan öröm ujjongásba törtünk ki. Egy kisebb-nagyobb tinédzser kupac alakult ki az utca közepén. Atem édesanyja aztán elbúcsúzott fiától és tőlünk, majd egy fényoszlop segítségével felemelkedett az égbe. A szörnyek meghajlással búcsúztak az egykori királynőtől. Később bocsánatot kértek tőlem és a fáraótól, majd visszatértek a világukba.
-    Most, hogy minden ilyen szépen elrendeződött hadd kérdezzek tőletek valamit! – fordult felénk Malik. (mármint Atem és Én felém) – Ti mióta is szeretitek egymást?
-    Azóta, hogy másfél hete találkoztak! – előzött meg a válaszadással Joey.
-    Csak a kialakult helyzet miatt nem nagyon lehetett látni rajtuk! – vigyorgott Yugi.
-    Ami volt, elmúlt! Hagyjuk a múltat! Ha jól tudom Yugi nagyapja még mindig kórházban szenved és a ház is romokban hever! A többi épületről már nem is beszélve! – emlékeztettem a társaságot.
-    Igazad van! Sok dolgunk lesz! – sóhajtott Tristan.
-    De talán könnyen megoldhatók! – kacsintottam egy mosoly kíséretében.
A suli romokban hevert, ezért pár nap szünetet rendeltek el. Megkértem a szörnyeket, hogy segítsenek helyrehozni a károkat. Kicsit lassan, de végül egész jól megbékéltek a két világ lakói. A misztikus tündérek segítségével hamar meggyógyultak a sérültek. Még Mr. Mutou is rendbe jött. A varázslat kifejezetten fitté tette. A folyton fájó háta is kifogástalan állapotba kerül. Egy hét múlva már mindent helyre állítottak a városban és Én boldogan álltam neki a tanulásnak. Nem! Nem a gimnáziuminak! A varázslatoknak! Minden varázsló típusú szörny az én tanításomra lett felkérve. A Sötétvarázsló (Mahart) és Sötétvarázslólány (Mana) még az életükről is beszéltek nekem. Illetve Atem fáraókori életéről, ami persze nagyon érdekes volt. E két varázsló, már általános vendégeknek számítottak nálunk. Párszor megtréfáltuk a srácokat, aminek az lett a következménye, hogy viszonozták. A különbség csak annyi volt, hogy Ők mágia mentesen.
Idővel Kuri is visszatért. Kiderült, hogy azért nem láttam már hetek óta, mert a rokonaival együtt megpróbálta félre vezetni a szörnyeket, nehogy rám találjanak. Igazi kis hős lett az apróság. Hálából megengedtem neki, hogy mindenhova kövesse Atem-et és vigyázzon a lépteire. A kis ’áldozat’ már elpanaszolta nekem a baját ezzel kapcsolatban. Megszámolni se tudta már, hogy Kuri hányszor akadályozta meg, hogy rálépjen vagy esetleg elcsússzon egy-egy kavicson. (Hi-hi!!) A fő probléma viszont még csak most jön: Mit csinálok Atem-mel és az új barátaimmal, mikor vissza kell térnem Magyarországra?
Hát… ennyit erről a sztory-ról! Ideje visszatérni a jelenben! A szörnyű jelenbe! Hol van Atem??!!!

Extra jelenet:
-    Hé, srácok!!! Gyertek csak!!! Megígértétek, hogy aláírjátok! – kiáltottam ki a nappaliba.
-    Ne már! Szétírtam a kezem a matek példákkal! – nyavalygott Joey. Közben a többiek is beszállingóztak.
-    Nincs mese! Megígértétek! ABC-s sorrendben írjátok! Atem kezdi! És lehetőleg azt is írd oda, hogy „Fáraó”!
-    Csak akkor, ha előbb felolvasod! – zsarolt Atem.
-    Majd, ha készen vagyok vele! De, amíg nem dedikáljátok, addig nincs kész!
-    De sok bajod van! – sóhajtott Malik.
-    Na-ná! Nem a semmiért szenvedtem vele! Na gyerünk! – mondtam, majd átadtam a helyet az első személynek!
Szereplők:
Atemu Fáraó
Bakura Ryo
Joey Wheeler
Malik Ishtar
Maya Valentin
Salamon Mutou
Tea Garden
Tristan Taylor
Yugi Mutou
Seto Kaiba
/Kaiba-ét nehéz volt megszerezni, ezért is utolsó a listán! Hipnotizáló varázslatra volt szükségem hozzá! Ehhez egy kicsit visszaéltem a hatalmammal, de úgy se én csináltam, hanem egy árnyszörny! XD/

-    Te nem írod alá? – kérdezte Yugi.
-    Dehogy nem! Majd a végén! Elvégre Én is szereplek benne és Én írtam! Aki eddig elolvasta az tudja! – feleltem.
-    Rendben! Akkor most, hogy alápingáltuk, felolvashatod nekünk! – mosolygott Bakura.
-    Minek? Ti is ott voltatok! Tudjátok, hogy mi történt! Ráadásul most, hogy aláírtátok már nem tudtok mivel zsarolni! Így nincs rá semmi okom, hogy felolvassam! – vigyorogtam.
-    Szóval hazudtál? – morgott Joey.
-    Kivételesen, igen! – feleltem félve a következményektől.
-    Akkor most Te gyere! Ideje egy kicsit elbeszélgetnünk! – ragadta meg a karomat Joey.
Kezdenek elfajulni a dolgok, úgy hogy Én megyek és remélhetőleg még találkozunk! Jó, hogy itt voltatok! Remélem tetszett a történet! A legközelebbi Viszontlátásra! (Ha megérem!)

Összeállította: az összes szereplő, Kaiba kivételével (kell egy kis segítség, ha az ember nincs jelen minden eseménynél, vagy nem?!XD)

Pusztaszabolcs, 2007.05.29.