Reggel hét óra van. Vadul csörög a vekkerem, jelezve: föl kéne kelni, hiszen nagy nap a mai. Végre megismerkedhetek az új osztály társaimmal. Másik városba kellett költöznünk, mert édesapám egészsége már nem bírta Tokió nyüzsgését. A rohanó élet zajait, bűzét. Az orvos tehát fölírt neki egy nagy adag nyugalmat így hát úgy döntöttünk ide költözünk Dominó városába. Én se szerettem túlságosan Tokiót, leszámítva hogy ott mindent megkaphattam amit csak akartam a rengeteg plázában, de igazából sose érdekeltek annyira a menő cuccok. De itt azért mégis jobban érzem magam. A régi sulimat se szerettem , egy normális barátnőm sem volt, itt talán igaz barátokra lelhetek végre, akikre mindenben számíthatok. Égtem a vágytól hogy végre megismerhessem őket. Gyorsan magamra kaptam a kék egyenruhámat, ( megjegyzem a kék a kedvenc színem),bepakoltam a táskámat, magamhoz vettem az ebédemet, és már el is tűntem mint a kámfor , csak apukám kiáltott utánam hogy vigyázzak magamra, de én csak némán integettem. Lóhalálában futottam a suli felé, hogy elég idő maradjon a megismerkedésre. Hosszú, világos barna tincseim lobogtak a reggeli, kissé csípős szellőben.

Nem mondhattam magam csúnyának de azért a világ szépe sem vagyok. Világosbarna a szemem és hajam .Az iskola kék egyenruhája szokott rajtam lenni általában, ha pedig nem vagyok az iskolában , természetesen kék, rövid, egyrészes szoknya van rajtam, és egy bokáig érő sötétkék kabát . Hajamat általában kibontva hordom ami a combomig ér.

Az iskola épülete előtt megálltam és vettem egy nagy levegőt. A kezemet ökölbe szorítva éreztem hogy rettenetesen izzad a kezem az izgalomtól. Átbaktattam a hatalmas aulán és fölmentem a lépcsőn. A falakon mindenhol tanárok, kitüntetett diákok képei lógtak, máshol alsóbb osztályosok rajzai. Az osztályom ajtaja be volt csukva, csak a beszélgetések hangjait lehetett hallani belűről. Megfogtam a szerencsét hozó medálomat,és benyitottam az ajtón. Mikor beléptem mindenki felém nézett. Olyan nagy lett a csend hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani. Mindenki rám figyelt kivéve két fiút akik valami fura kártyajátékot játszottak.

-Te ki vagy? kérdezte egy fiú hátulról.

-A nevem Yamia Kagiro. Én vagyok az új osztály társatok, nagyon örvendek.-hajoltam meg bemutatkozás közben. Az egyik fiú aki azt a kártyajátékot játszotta fölállt a székről és szívélyesen köszöntött.

-Nagyon örvendünk Yamia, én meg Kerekes Joey vagyok. Gyere csak ülj le közénk.-mondta. A többiek pedig visszatértek a beszélgetéshez, néhányan meg a könyv olvasáshoz, én meg leültem a fiúk közé.

Ezt a párbaj feladásának is vehettem volna Joey. -szólalt meg egy mély, komoly hang.

És téged hogy hívnak?-kérdeztem tőle kedvesen.

Yugi Mouto vagyok.-mutatkozott be. Ismerősen csengett ez a név de nem tudtam honnan. Yuginak igen különleges volt a haja, három színből állt: szőke, fekete és vörös, egyből megtetszett . Ilyet még nem láttam soha. Mindketten az iskolai egyenruhájukban voltak akárcsak én. Joey -nak szőkés barna volt a haja. Yuginak a nyakában fura nyaklánc lógott. Háromszög alakú volt és arany, az is nagyon tetszett.

És mi ez a játék?-kérdeztem.

Te nem ismered a párbaj kártyát?-kérdezte Joey meglepetten.

párbajkártya? Ja de igen, csak még soha nem játszottam, a régi osztály társaim voltak nagyon oda ezért a játékért, de engem soha nem érdekelt igazán. De azért megnézhetem hogy hogyan játszotok.

Jól van Yugi, folytassuk!

Rendben.-tértek vissza a játékhoz. Joey -nak le volt fordítva egy lapja. Yugi -nak pedig egy szőke hajú hegyes fülű, kardos embere volt kirakva. Úgy nézett ki mint egy fegyveres tünde.-te jössz Joey, dobj valamit különben megtámadom az élet pontjaidat!-utasította komolyan Yugi.

Ne reménykedj barátom, mert máris támadásba küldöm a Lángoló Pallost! És máris elbúcsúzhatsz a Kelta Gárdistádtól.

Szép húzás .- dicsérte meg.-csakhogy nem tud majd ellen állni a Sötét Varázslómnak.

Mi?-csodálkozott.-hogy bírtad pont ezt a lapot kihúzni.

Várj még, nem fejeztem be a köröm, és mellé még lefordítok egy lapot is, és megtámadom a Lángoló pallost!

Nagy hiba!

Hogy?

Mert a lefordított lapom, a láncos horgony volt.

Jaj nem.

Amivel a Pallos támadó erejét fölvihetem egészen 2600-ra.

Akkor a Sötét Varázslómnak...

Annyi. Igen.-vigyorgott a fiú.

Na várj csak, mert nekem is volt ám egy lefordított lapom, méghozzá a Mágikus szelencék.-ekkor Yugi felfordította a kártyáját ami két doboz volt látható az egyikbe kardok voltak beleszúrva és mindkettőn kérdőjelek szerepeltek.

Jaj ne, ezeket a dobozokat nagyon utálom.

Tudom azért raktam le, és már is helyet cserél a pallosod az én varázslómmal és már véged is.

Annye, megint te nyertél.

Nem hittem a szememnek, Yugit majdnem megverte, csakhogy ő hirtelen változtatott az álláson, hihetetlen. Soha nem láttam még ilyen izgalmas játékot, egyből elfogott a vágy hogy én is játszhassak, csak hát ahoz előbb meg kéne tanulnom, játszani is.

Na ki nyert?- kérdezte egy semmiből előbukkanó, barna hajú lány.

Na még is mit gondolsz Téa?-kérdezte egy másik előbukkanó, ugyancsak barna hajú fiú. Joey fancsali képet vágott.

Yugi. - válaszolták egyszerre.- és te ki vagy?-kérdezte kedvesen a lány.

A nevem Yamia Kagiro, nagyon örülök, nyílván ti Yugi és joey barátai vagytok, igaz?- kérdeztem.

Igen, az én nevem Téa Gardner, ez a tuskó itt mellettem meg Tristan Taylor.

Téa, neked mindenképpen sértegetned kell?-kérdezte morcosan.

Én nem sértegettelek csak figyelmeztettem Yamia-t hogy milyen egy kivételes fickó vagy.

Hát igen. - húzta ki magát büszkén.-mi?-kérdezte értetlenül. Erre mind nevetni kezdtünk, mind, kivéve Yugit aki ölbe tett kézzel, hátradőlt a székében, és csak mosolygott. Mint aki jól végezte dolgát, nagyon furi volt.

Na és , hogy tetszett a party?

Nagyon tetszett, és úgy döntöttem én is szívesen kipróbálnám.

Ez remek, majd én megtanítalak.

Joey várj!-utasította- kérlek had tanítsam én, az új társunkat.

Rendben, végül is megérdemli hogy a nagymestertől tanuljon.

Ez igaz.-mondta Téa.

Különben is , ha Joey tanítaná nem menne sokra vele.- gúnyolódott Tristan.

Kösz szépen, ez kedves.-válaszolt lehangoltan.

Egy kicsit zavarban voltam, de nagyon örültem hogy végre vannak valakik akik tényleg segíteni akarnak nekem, és nem kihasználnak. A régi sulimban én voltam a stréber kislány akit mindig ki lehetett használni. Mindig én csináltam meg szinte mindenki háziját mert kedves és odaadó voltam, de ez itt most nem úgy fog menni, nem hagyom hogy pattogtassanak, nem, de ahogy látom nem kell nagyon tiltakoznom, hiszen itt még nem is nagyon ismernek, és ezek a srácok akikkel most megismerkedtem nagyon kedvesen fogadtak engem. Úgy érzem itt megtaláltam a helyem. Joey egy igen vicces alak, Yugi nagyon komoly de jól megvan a barátaival, Téa és Tristan pedig nagyon kedvesek. Igaz, jobban meg kell őket ismernem ahoz hogy biztosan tudjam megbízhatok bennük, de úgy érzem megnyertem a főnyereményt.

Yugi még mindig lehajtott fejjel ült a székén, halálosan komolyan, majd fölemelte a fejét, és lila, csillogó szemeivel rám nézett. Furcsa érzés mozdult meg bennem. Olyan leírhatatlan, és elmondhatatlan.

Rám mosolygott majd megkérdezte:

-Akkor szeretnél megtanulni párbaj kártyázni?-kérdezte mély hangon.

-Igen.-válaszoltam.-nagyon is.

-Hát ez remek.-kiáltotta el magát Joey. -még egy vetélytársam lesz. Majd meglátjuk le tudsz-e győzni.

-Az még nem most lesz.-mondtam - Yugi! -szólítottam meg, ám amikor ismét ránéztem, egy teljesen más Yugi ült előttem. Egy szerény kinézetű mosolygós fiú, nem volt már komoly a tekintete, kedvesen várta a kérdésemet.

-Igen?

-Nem tudom mikor kezdhetnénk el a tanulását ennek a játéknak, előbb szeretnék beilleszkedni, megismerkedni mindenkivel, aztán majd meglátjuk.

-Rendben, nem sietünk sehová.-mondta. Teljesen más lett. És ami még furcsább még a kinézete is megváltozott, nem csak a személyisége, a külseje is. A haja, a szeme, az arca, még a termete is, alacsonyabb lett. Nem értettem semmit.

Paklid van? - érdeklődött Joey.

Nem még nincs.-válaszoltam.

Hogyan, még paklid sincs? Akkor sok dolga lesz Yuginak veled.

Nem baj mert szívesen tanítok akárkit.-mondta kedvesen. Ám ahogy válaszolni próbáltam bejött egy tanár. Magas, barna öltönyös fickó volt és az osztály naplóját tartotta a kezében. Komolynak és szigorúnak tűnt.

Ő milyen tanár?-kérdeztem.

Ő az osztály főnökünk, és egyben a töri tanárunk is.

Értem.- A tanár úr lerakta a naplót az asztalra, jól kihúzta magát és várta a csendet. Mindenki gyorsan a helyére huppant, és pillanatok alatt síri csend lett. Én nem tudtam hova üljek így gyorsan leraktam magam Yugi mellé, úgy is jó ha mellé ülök, így többet tudunk majd beszélgetni egymással.

Jó reggelt kívánok mindenkinek.-kezdte el. Mr. Braun volt a neve. Illett az öltönyéhez.- mielőtt belefognánk a történelem lecke rejtelmeibe, először is szeretném bejelenteni hogy új osztály társatok érkezett, bár ahogy látom már is megismerkedett veletek.

Mondanál pár szót magadról?-kérdezte szívélyesen.

Hogyne. - válaszoltam, majd kimentem a tábla elé és belefogtam ismét a bemutatkozásba.

A nevem Yamia Kagiro, szeretek rajzolni, olvasni és imádom az Egyiptomis dolgokat, mivel édesapám egyiptológus. Szeretnék mindenkivel megismerkedni és új barátokra szert tenni.

Köszönjük Yamia. Elvárom mindenkitől hogy kedvesen viselkedjen

Kagiro kisasszonnyal. Minél előbb beilleszkedik annál jobb. Most pedig térjünk át a történelemhez.

Ah!!! - hallatszott az osztály lehangolt tiltakozása. Nem is olyan szigorú ez a tanár, csak amilyennek lennie kell. Visszamentem a helyemre ahol Yugi hatalmas szemekkel nézett rám.

Valami baj van?-kérdeztem halkan.

Nem is mondtad hogy szereted Egyiptomot, azt meg végképp nem hogy apukád régész.

Sajnálom, csak nagyon belemerültem a kártyába.-válaszoltam.

Az ismerkedést kérem halasszák a szünetekre ha kérhetem.

Bocsánat. - mondtuk egyszerre, majd a töri könyveinket kezdtük bújni. A töri után jöttek a fárasztóbbnál fárasztóbb órák. Nap végére mindannyian jól elfáradtunk.

Te merre mész haza Yamia?-kérdezte Yugi.

Nem nagyon tudom mi merre van de ahol lakom utca, ott az elején van egy játék bolt. Abba az utcába, csak nagyon a végén.-magyaráztam. Yugi szája a füléig szökött és hatalmasra nyíltak a szemei mikor meghallotta a válaszomat.-miért mosolyogsz ennyire Yugi?-kérdeztem.

Mert én pont abban a játék boltban lakok.

Laksz? Miért, tiéd a bolt vagy mi?-csodálkoztam.

Nem, a nagypapámmal élek ott, övé a bolt.

Értem, na és, mit árul a nagypapád, mármint úgy értem milyen játékokat.

Sokféle érdekes játékot de párbaj kártyából van neki a legtöbb.

Most már értem miért mondanak nagymesternek.- Yugi elpirult ahogy dícsérgettem. Miközben beszélgettünk összepakoltuk a holminkat és elindultunk haza. Joey, Téa és Tristan már pár utcával előbb leváltak tőlünk. Én pedig tovább sétáltam Yugial egészen a játék boltig.

Bejössz?-kérdezte.

Hát nem is tudom, nem nagyon van pénzem venni semmit.-mondtam.

Azzal ne törődj. Csak nézz szét hátha megtetszik valami, meg ha már itt vagyunk a nagyapám mesélhetne neked egy kicsit erről a játékról.

Hát jó nem bánom menjünk be.-adtam be végül a derekamat. Miközben beléptünk egy kis csengő jelezte hogy bejött valaki, a pult mögött egy ősz hajú alacsony ember állt, épp hátat fordított nekünk és egy dobozt próbált levenni a magasabb polcról.

Szervusz nagypapa.- köszönt.-megjöttem.

Szia Yugi. -köszönt vissza, közben megfordult.- és látom nem is egyedül.

Igen.-mosolygott a fiú.

Nagyon örvendek, Yamia Kagiro vagyok.

Salamon Mouto vagyok nagyon örvendek.- mutatkozott be.-várjunk csak azt mondtad hogy Yamia Kagiro?

Igen uram ez a nevem.

Akkor az édesapád nem véletlenül egy régész?

Ismeri az apukámat?

Igen, mivel én is régész voltam, bár nem sokszor találkoztunk, mikor én Egyiptomban jártam ő még csak 20 éves sem volt. Na és mi járatban? Valami játékot szeretnél venni?-kérdezte.

Hát én....-ám Yugi félbeszakított.

Párbaj kártyázni szeretne, de még nincs paklija.

Értem, de tudsz vele játszani?

Még nem.

Yugi?

Persze nagyapa.- nem értettem miről beszélnek, nyílván hogy Yugi tanítson meg párbaj kártyázni.

Nos ez azt hiszem megfelelő kezdő pakli lesz.- nyújtott át egy rakat kártyát nekem.

De nincs pénzem kifizetni.-tiltakoztam.

Azzal ne törődj, majd ha lesz kifizeted.

Hát nagyon köszönöm.

Ja és még valami, itt a párbajpultod, de, csak akkor adom oda ha megtanultál játszani, addig meg se forduljon a fejedben hogy valakivel leállsz egy komolyabb párbajra.

Rendben.-mondtam majd egy gyors pillantást vetettem az órámra és elkerekedett a szemem.- már 4 óra?-kérdeztem magamtól.- sajnálom de most haza kell rohannom, mindent köszönök.- mondtam közben kirohantam az üzletből és meg sem álltam hazáig. Yugi és a nagyapja fel sem fogta mi történt olyan gyorsan elszeleltem.

Mit gondolsz róla nagypapi?

Ha ugyan olyan jó párbajos mint az apja akkor nagyon jó jövőt jósolok neki, egyébként kedves lány, most érkezett az iskolába?

Igen.

Mindenre tanítsd meg őt Yugi, mert ahogy elnézem nagy tehetség lakozik benne amit neked kell kihozni belőle.

Mindent meg fogok tenni nagypapa.- ígérte meg.