3.Fejezet

Atyai ajándék

Lóhalálában futottam hazafelé. Apa kikötötte hogy 3 órára legyek otthon hogy mindenről be tudjak neki számolni, utána viszont dolgozni kell mennie és csak holnap délután ér haza. Bonyolult munkája van mostanság, nem szereti annyira mint a régészetet de azért itt is meg van, azt mondta sokkal nyugodtabb munka, valami iroda házban dolgozik ha jól tudom. Mikor beléptem egyből ő fogadott.

·         Szia!-köszönt.-na hogy ment.

·         Remekül.- válaszoltam derülten.- nagyjából mindenkivel megismerkedtem az osztályból, különösen pár fiúval és egy lánnyal.

·         Igen? És kedvesek?-kérdezte.

·         Igen, főleg Yugi, aki még okos is, de még ott van egy Joey és egy Tristan nevű fiú is, meg Téa, ő nagyon szép és kedves.

·         Na és hogyan hívják ezt a Yugi gyereket?- fordult felém kíváncsian.

·         Yugi, Yugi Mouto. -válaszoltam.

·         Mouto?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.

·         Igen, miért? Ja tényleg a nagyapja azt mondta hogy ismer téged.

·         Így van. A jó öreg Salamon. De rég is volt már az. Várjunk csak.... most már tudom honnan volt ismerős a Yugi név.

·         Honnan?

·         Mert ő a párbajkártya világbajnoka, a játékok királya.-mondta.

Nem hittem a fülemnek, a játékok királya az én padtársam és leendő mesterem, valaki csípjen meg mert ez biztosan egy álom!-mi az valami baj van?

-Semmi csak egy kicsit elgondolkodtam.

-Jut eszembe még nem is mondtam neked mi az a párbajkártya, igaz?

-De igen, csak soha nem érdekelt, a régi osztály társaim miatt. És egyébként tudom hogy mi az.

-Hogy hogy, figyeltél amikor magyaráztam?

-Nem csak láttam Yugit játszani.

-Á, és elfogott a vágy, igaz?-kérdezte.

-Igen, a nagyapjától már kaptam is egy paklit.

-Kaptál? Hol?

-A kártya boltjában, itt van az utca elején.-magyaráztam.

·         Jaj tényleg az a nagy ház amire ki van írva hogy "GAME", most már tudom. De azt a paklit ingyen kaptad?

·         Igen.- mondtam halkan, tudtam hogy vissza fogja velem vitetni, és ezt nem akartam.

·         Akkor még ma visszaviszed azt a paklid, és megmondod hogy köszönöd szépen de nincs rá szükséged.

·         Jaj ne csináld apa, ajándék volt.-tiltakoztam, néha utálom amikor igazam van.

·         Nem azért,..... van neked saját paklid is.

·         Tényleg?-kérdeztem csodálkozva.-jó tudni.

·         Megmutatom. Gyere csak-hívott be a szobájába. Odalépett a kulcsra zárt szekrényéhez és egy nagy kupac kártyát vett elő. Egyébként a szobája fenségterületnek számított, csak nagyon ritkán léphettem be ide, akkor is csak az ő felügyelete alatt.-ez a tied.- nyújtotta át a kártyákat, csillogó szemekkel néztem a színesebbnél színesebb lapokat ahogy csillognak a napfényben.- bánj velük nagyon jól mert ezek a lapok valamikor megmentették az életemet.

·         Tényleg?-kérdeztem.

·         Igen. Ebben a pakliban a szívem és a lelkem is benne van úgy hogy úgy játssz velük.

·         Jaj apa nagyon köszönöm. Ezt a paklit pedig most rögtön vissza is viszem.

·         Tudod mit veled megyek, beszélnék Salamonnal.

·         Rendben, menjünk!-mondtam majd a bolt felé vettük az irányt. Yugi és a nagyapja épp nagy dobozokból pakolták ki a kártyákat a hatalmas üveg vitrinekbe mikor beléptünk.

·         Szervusz Yugi!-köszöntem.

·         Yamia hát te? -kérdezte Yugi meglepetten.

·         Szervusz. -köszönt szívélyesen apa.-nyílván te vagy Yugi igaz?

·         Igen uram.

·         James?-kérdezte Yugi nagyapja. Nem hitt a szemének hogy újra láthatja a régi barátját.

·         Salamon, Öreg barátom. De rég nem láttalak.-örvendezett apa.

·         Hát bizony jó régen volt már. - Yugi és én csak álltunk és néztük őket mosolyogva.

·         Mi járatban vagytok?-kérdezte Yugi.

·         A paklit jöttünk visszaadni amit nekem adtatok.

·         Miért, apukád nem engedi?-kérdezte.

·         Igen, de nincs is rá szükségem.

·         Hogy hogy?-kérdezte meglepődötten.

·         Mert van saját paklim is.-magyaráztam. Miközben beszélgettünk az ősök se hallgattak, fölelevenítették a régi emlékeket, kalandokat, élményeket, ők is jól elcseverésztek.

·         Honnan van?

·         Apa paklija, csak nekem adta amint meghallotta hogy én is párbajkártyázni akarok.

·         Megnézhetem?

·         Persze. -nyújtottam át a kártyákat. Hatalmas lila szemeivel fürkészte a lapokat.-ezek nagyon jók, sőt ez aztán az erős pakli, majdnem olyan erős mint az enyém.

·         Köszi.

·         Az én paklimat a nagyapámtól kaptam, és ezzel a paklival nyertem meg minden eddigi párbajomat.

·         Mindet?-hüledeztem.

·         Pár kivételt, de a többséget igen. Tudod miért, mert ezekbe a lapokba a nagyapám szíve és lelke lakozik, és persze a kártyák is segítettek.

·         Ezt hogy érted?-kérdeztem.

·         A párbajkártya legfontosabb és első számú szabálya hogy higgy a kártyák lelkében.

·         A kártyáknak lelke van?-csodálkoztam.

·         Igen. Sokan nem hisznek ebben és idővel ha eleinte sok sikert is érnek el ,akkor is egyszer el fognak bukni.

·         Ez elképesztő. -hüledeztem. - a kártyák megfordíthatják a party állását?

·         Olykor még azt is.-majdnem leesett az állam. Hát, minden esetre ez lesz az első dolog amit meg fogok fogadni a "mesteremtől". A kártyák lelke. Micsoda elképesztő játék, és engem eddig nem is érdekelt. Fel se tudom fogni hogyan amikor ilyen csodálatos. Apa hirtelen ránézett az órájára nagyra nyitotta a szemeit és megszólalt:

·         Te jó ég mennyire szalad az idő, bocsássatok meg de nekem rohannom kell a munkába. Gyere kicsim!-utasított ám én nem mozdultam. Egy részem menni akart de a másik egy tapodtat se mozdult volna amíg meg nem tanul párbajozni.

·         Apa! Maradhatnék még egy kicsit? Tudod Yugi megígérte hogy megtanít kártyázni.

·         Ha nem zavarsz nagyon akkor rendben. Salamon?

·         Csak nyugodtan.

·         Rendben de azért ne maradj túl sokat. Salamon kérlek ha elveszne az idő érzéke kérlek küld haza.

·         Rendben, és nagyon örülök hogy újra találkoztunk drága barátom.

·         Akárcsak én, szervusztok.

·         Szia apa.-integettünk miközben elment.

-Komolyan mondtad hogy már is kezdjük el?

-Annyira föltüzeltél hogy most nincs is nagyobb vágyam.

-Ez remek. Nagyapa akkor mi föl is mentünk.

-Rendben, jó szórakozást! És Yugi! Tényleg mindenre. - Yugi csak bólintott egyet én meg nem értettem semmit, de nem is érdekelt, nyílván arra utalt hogy mindenre tanítson meg. Fölmentünk az emeletre ahol Yugi és a nagyapja lakik. Takaros kis lakótér volt, nem volt zsúfolt, de azért nagynak sem mondható. Yugi szobájában telepedtünk le, és ő már is nekilátott a magyarázásnak.

-szóval, készen állsz?-kérdezte mély hangon. Te jó ég megint más lett. Mint reggel a suliban. Nem értek semmit. Egyszer egy szerény, nyugodt Yugit látok magam előtt, másszor pedig egy komoly, magabiztos, mindenre kész fiú áll előttem, és ami a legfurcsább a kinézetük is más, hasonlítanak egymásra még is teljesen eltérnek egymástól. Mintha ketten lennének, vagy ilyesmi. Zavaros az egész.-persze, kezdjük el-mondtam izgatottan.

-Szóval az első és legfontosabb dolgot már elmondtam.

-Igen, hogy higgyek a kártyák lelkében.

-Így van, most pedig maga a játék: minden szörnynek van egy támadó és egy védekező pontja, ha az ellenfeled szörnyének magasabb a pontjai ő nyert.

-Értem.

·         De ha van egy gyengébb lapod fölerősítheted varázslapokkal , és bevédheted őket csapdalapokkal.

·         Világos.

·         Fontos hogy tisztában légy minden kártyád képességével, ha nem tudod ezeket ne is párbajozz.

·         Rendben.

·         Alapjába véve ennyi, de rengeteg gyakorlásra lesz szükséged hogy megfelelő párbajozóvá válj.

·         Mindent megfogok tenni.

·         Ez a beszéd. Most pedig nézzük a lapjaidat, elmondom mit tudnak.

·         Jó.-mondtam közben odaadtam a paklim. Majd egy órán keresztül beszéltük át hogy mit tudnak hogyan a legalkalmasabb párosítani őket satöbbi. Még pár meccset is játszottunk, persze mindet Yugi nyerte de a nézéséből ítélve már most büszke rám.

·         Yamia ! - szólalt meg Yugi nagyapja-édesapád telefonált hogy most már menj haza.

·         Rendben köszönöm.-közben fölálltam-jaj Yugi hogy is tudnám ezt megköszönni? Ilyen izgalmas és szórakoztató játékkal még nem találkoztam.

·         Az lesz nekem a legnagyobb ajándék ha jól fogsz játszani.-mondta kedvesen.

·         Köszönöm-pirultam el közben- hát most már tényleg haza kell mennem, mindent köszönök Yugi.

·         Nincs mit.- mondta, most már megint abban a szerény alakjában, pár másodpercet még bámultuk egymást aztán haza cammogtam, közben pedig az égig tudtam volna ugrálni örömömben hogy végre én is tudok játszani ezzel a különleges játékkal.