6.fejezet

Az elmúlt napokban egyre feltűnőbbé vált hogy kerülöm Yugiékat, így hát Yugi minden erejével azon volt hogy kiderítse miért nem beszélek velük.

-Yamia valami baj van?-kérdezte aggódóan.

-Semmi, dehogy. -mentegetőztem.

-Csak azért mert mostanában olyan keveset vagyunk együtt és a srácokkal kezdünk aggódni érted.

-Tényleg semmi bajom. Hidd el.-mondtam. Igazából rettenetesen kínzott a titok amit magamban hordoztam.

-És azt se mondtad el hogy mi az a fejeden? Nagyon szép ékszer, valami koronaféle? -érdeklődött. Ám nem bírtam tovább inkább fogtam magam és elrohantam. Futottam, kifutottam volna még a világból is. Örültem hogy van ez a szellem, mint valami társ, de így az új barátaimat elvesztettem. A szokásos helyemre menekültem, az iskola tetejére, de Yugi itt is megtalált. Csendben leült mellém, nem szólt semmit. Negyed óráig nem szóltunk aztán Yugi törte meg a csendet.

-Figyelj, mi van veled? Eltűnsz órákra, nem beszélsz velünk, nem kártyázol velem, elkerülsz minket, mi történt ami így felzaklatott?-kérdezte.

-Úgyse hinnéd el. -vágtam oda neki a rövid válaszomat.

-Nekem is vannak olyan dolgaim amit sokan nem hinnének el, de én a barátod vagyok,és mindenben megértelek hidd el!-mondta. Gondolkoztam hogy bele fogjak-e a kis mesémbe, olyan megbízhatónak tűnt. Lehet hogy meg is bízhatok benne. De mi van ha kiröhög és elterjeszti rólam hogy egy őrült vagyok. Ilyenre már volt példa a régi sulimban. Na de várjunk csak, én most nem a Tokyo-i sulimban vagyok ha nem itt, Domino városban. Yugi ismertette meg velem az világ legcsodálatosabb játékát, ő tanított meg arra hogy a barátok egymásét vannak. Igen, itt ismertem meg hogy mi is az az igazi barátság. Ilyen barátok mellett ostoba vagyok ha nem bízok magamban,és persze bennük.

-Rendben van elmondom.-fogtam hozzá.-egy héttel ezelőtt mikor megnyertem az első párbajomat, apa ezt a koronát és...- vettem elő a nyakamból a gyűrűt- és ezt a gyűrűt adta nekem. Amint a nyakamba raktam furcsa szörnyek jöttek ki belőle, aztán elkiáltottam magamat hogy YA-MI-AH! Aztán egy szellem szerű valaki lépett ki a testemből én pedig egy korom fekete helyre kerültem ahol nem volt más csak én és a feketeség. Először megrémültem hogy hova kerültem aztán egy hangot halottam ami azt mondta hogy "árnyék szörnyek takarodjatok, parancsolom"! Aztán ismét a testemben találtam magam.-magyaráztam. Yugi hatalmas szemekkel bámult rám, féltem hogy az következik be amire gondoltam de nem.

-Ez érdekes.

-Miért?-kérdeztem.

-Mert nekem is van egy ilyen szellemem. -válaszolt. Majdnem leesett az állam, neki is, de hisz ez remek, akkor még sem őrültem meg!

-Tényleg?-csodálkoztam. Aztán miden összeállt. Mikor Yugit olyan komolynak és magabiztosnak látom akkor az ő szelleme jön elő, amikor meg kis szerény az ő maga. De mik, vagy kik ezek a szellemek és honnan jöttek?-de hát mégis hogy lehet ez?-kérdeztem.

-Nem tudom, érdekes, ha a gyűrűben szellem lakozik akkor ez csakis egy ezer éves ikon lehet, de az nem lehet mert csak hét darab ikon van.-magyarázta, ott vesztettem el a fonalat hogy ezer éves ikonok, mindegy, nem érdekes.-és a te szellemed neve mi?-kérdezte.

-Yamia, mivel róla neveztek el.-válaszoltam.

-Hogyan?-kérdezte meglepődötten.

-Apa az utolsó Egyiptomi útján találta meg a gyűrűt egy kis dobozkában, ez a korona is benne volt és....

-És?

-Más nem.-mondtam, nem akartam mindent az orrára kötni, az agyag táblának amúgy sincs nagy szerepe az egészben.- a piramisban pedig ez a név állt hogy Yamia hercegnő, és apa az ő tiszteletére róla nevezett el, de azt mégse gondoltam volna hogy egyszer még találkozom a névadómmal.

-Ez egyre érdekesebb lesz, de az a lényeg hogy végre szóba állsz velem, azt hittem már haragszol rám.

-Nem erről szó sincs, csak féltem a véleményedtől. Te Yugi?

-Tessék?

-Mi lenne ha a szellemeink is megismerkednének egymással, tényleg a tiédet hogy hívják?-kérdeztem.

-Yaminak. -válaszolta.

-Hasonló a nevük.-mondtam.-akkor?

-Rendben ez jó ötlet.-helyeselte a tervemet. Mindkettőnk "ikonja" felizzott majd elkiáltottuk magunkat, a következő pillanatban már a két szellem állt egymás előtt. Különös, azt hittem Yugi is itt lesz de nincs, mindegy. A két szellem pár percig nézték egymást szótlanul, aztán a Yamia törte meg a csendet.

-Örülök a találkozásnak Yami.

-Úgyszintén.-válaszolt mély hangon, igazam volt ez a mély hang tényleg Yugi szellemének hangja, nem pedig Yugi-é.

-Jól hallottam te hercegnő vagy?-kérdezte Yami.

-Meglehet, de sajnos semmire nem emlékszem a múltamból, csak arra hogy valaha Egyiptomban éltem.-válaszolt a szellemem.

-Én is Egyiptomból származom.-mondta, különös, lehet hogy ezek ketten valaha ismerték egymást csak nem tudják mert elfelejtették, egyre zavarosabb az egész.

-Örülök hogy találkoztam valakivel aki a hazámból való, de hogyan kerültél a kirakóba?-kérdezte a szellemem.

-Azt jó magam se tudom.-válaszolta.

-Mi még sokat fogunk találkozni.

-Ahogy mondod.-válaszolt Yami, majd újra Yugi előtt találtam magam.

-Nem mondj semmit mert nem értek egy szót se. -mondtam. -Yami Egyiptomból származik?-kérdeztem.

-Igen, csak annyit tudunk róla hogy egy Fáraó volt hajdan.

-FÁRAÓ?-kérdeztem meglepetten.-az meg hogy lehet?

-Tudod Yami már vagy 5000 éves.

-Micsoda?

-Az ikonok 5000 évvel ezelőtt készültek Egyiptomba, és akkor ő volt a Fáraó.

-De akkor most hogy hogy itt van?

-Nem tudjuk valahogy a lelke beleköltözött a kirakóba, és ennyi a többi rejtély. -magyarázta, na jól van ez aztán az igazi talány.

-És akkor az én szellemem is 5000 ezer éves?

-Nagyon úgy néz ki.-válaszolta.

-Jól van , örülök hogy neked is van egy ilyen szellemed és nem vagyok őrült.- Yugi csak mosolygott rám, majd hirtelen becsengettek.-siessünk mert vár a Töri óra.

-Jaj igen, megint Amerikáról fogunk beszélgetni, vagy most lesz valami izgisebb téma is.-kérdeztem.

-Ki tudja?-ahogy mondtam az egész dolog a szellemekkel maga a rejtély, senki semmiről nem tud biztosat csak hogy vannak és kész, kíváncsi vagyok vajon tényleg olyan jól tud párbajozni ahogy mondja, és vajon a többiek észreveszik őt ha nem én leszek a testemben? Egy biztos, teljes mértékig megpróbálok benne megbízni, mert nem minden embernek adatik meg hogy saját szelleme legyen aki még ráadásul segít neki ahol tud.