Rengeteget beszélgettem a szellememmel, ennek hatására általában úgy néztem ki mint akit jól kupán vágtak, mivel nem tudtam rendesen kialudni magam. A srácok észre is vették hogy mostanában nagyon kómás vagyok.

-Yamia, jól vagy? Fáradtnak tűnsz. -kérdezte aggódóan Téa.

-Igen egy kicsit, mostanában rosszul alszom.-válaszoltam. Joey Tiristan és Téa még nem tudtak a hercegnőről de idővel majd feltűnik nekik, egyébként meg nem akartam nekik is elmagyarázni az egészet, kicsit fárasztó lett volna. Hazafelé vettük a srácokkal az irányt, a fiúk és Téa már korábban leváltak tőlünk csak Yugit kísértem tovább de a játék bolt előtt mi is elbúcsúztunk.

-Akkor szia, majd holnap találkozunk.-köszönt el kedvesen.

-Szia!-köszöntem vissza, majd elindultam befelé az utcába. Annyira elbambultam hogy észre se vettem hogy nekimegyek egy fiúnak. A földre zuhantam, azt hittem majd kedvesen fölsegít de a válasz meglepő volt.

-Hé, nem tudsz vigyázni, te béna!-mordult rám haragosan, ezt a bunkót, jó, lehet hogy én mentem neki de akkor is fölsegíthetett volna. Láttam ahogy a játék bolt felé tart. Magas barna hajú fú volt, hosszú fehér kabátot viselt és egy nagy akta táska volt a kezében. Nagy lendülettel benyitott a boltba és bement. Nagyon kíváncsi lettem mit akarhat ott, Bekukucskáltam a kirakaton. Yugival kezdett el ordibálni.

Hagyjuk ezt a nyálas dumát, azért jöttem vissza hogy ismét kihívjalak egy párbajra.-jelentette ki határozottan.

Kaiba, nem tanultál még a legutóbbi vereségeidből? Addig amíg nálam vannak az Isten kártyák, a hó sárkányod esélytelen. -mondta. Milyen kártyák, és mi az a hó sárkány, biztos valami ritka lap. Na de várjunk ez Yami, most Yugi a komolyabb formájában van tehát ez Yami lesz.

nem érdekelnek a kifogásaid el kell fogadnod a kihívást!-mondta dühösen.

-Nem kényszeríthetsz ilyesmire.

-Á, látom beijedtél. -mondta.

-Tudod hogy nem erről van szó én..-ám ekkor hirtelen betörtem a boltba. Mint egy megvadult bika, úgy mordultam rá a fiúra.

-Ájj!- kiáltottam.

-Ez ki?-kérdezte a fiú morcosan.-várjunk csak te löktél föl. Mit akarsz, bocsánatot kérni?-kérdezte.

-Még hogy bocsánatot tőled? Inkább neked kéne mivel te nem segítettél föl a földről. -mordultam rá.

-Nem érdekel mit akarsz és most tűnj el!-utasított.

-Dehogy is, nem tudom ki a fene vagy, de hogy nagyon bunkó az biztos, ezért kihívlak egy párbajra!

-Yamia ne.-mondta Yami.

-Veled? Ugyan már, ha még azt se tudod ki vagyok hogy akarsz velem leállni párbajozni.

-Nem érdekel, csak az a biztos hogy csúnyán ki fogsz kapni, mert nem hagyom hogy rákényszeríts Yugira egy olyan párbajt amit nem akar.

-Hát akkor ha olyan jónak hiszed magad mutasd meg mit tudsz!

-Rendben.-mondtam komolyan.

-Ne, ezt nem hagyom, velem akartál párbajozni és velem is fogsz.

-Na de Yugi. -nem értettem miért nem engedi, ki ez a fiú csak nem lehet olyan jó.

Neked ő még túl nagy falat lenne, majd én.

Ki ez?-kérdeztetem.

Ő,.... Seto Kaiba.

Nem halottam még róla. -válaszoltam.

Micsoda mi az hogy még nem hallottál rólam, honnan jöttél te a Holdról?

na megállj, mindjárt letörlöm azt a vigyort a képedről.-mondtam dühösen most már mindenképpen párbajozni akartam vele.

Nem párbajozhatsz vele Yamia, ő a bajnok a párbaj kártyában.

Nem érdekel én viszont bizonyítani akarok.-válaszoltam.

Legyen, így még jobban föltornázhatom a népszerűségemet.

Hogy te mekkora egy felfújt hólyag vagy!!

Két óra múlva várlak a párbaj kupolában, ne késs!

Rendben.-válaszoltam, majd büszkén kivonult a boltból.

Yamia, te megőrültél! Ő Seto Kaiba nála van mindhárom hó sárkány, elevenen meg fog nyúzni.

- Yugi kérlek ne kételkedj bennem, és ne feledd el hogy nem vagyok egyedül!

Ja, persze.-bólintott. Egyből hazaszaladtam a párbaj pultomért és a paklimért. Mikor ránéztem a paklimra megjelent a szellemem.

Nem okozok csalódást megígérem, legyen akárki ez a Kaiba, nem állhat az utunkba.

Miért akarsz segíteni ennyire?

Mondtam már, mert te is segítettél, nélküled még mindig abban a nyomorult gyűrűben lennék.

Most is ott vagy.

De már néha kijöhetek belőle és ez nekem elég, sokkal tartozom neked, és ezt most kamatoztatom, ne félj ez a party már zsebben van.-mondta magabiztosan.

Megbízok benned.-mondtam neki kedvesen majd pár pillanat múlva megint azon a fekete helyen találtam magam, szegény, most már tudom mit érez, 3000 éven keresztül ezen a koromfekete helyen lenni, bele is őrülnék. Apa is otthon volt és a bőröndjét pakolta az Egyiptomi útra.

Már is mész?-kérdeztem. ( Vagy is a szellemem de ő ugyan úgy viselkedik mint én szóval nincs miért nyugtalankodnom.)

Igen.-válaszolt röviden.-és te hova készülsz?

Párbajom lesz.-jelentettem ki büszkén.

Hát akkor csak ügyesen.-mondta, pár percig hallgattunk aztán kintről duda szót hallottunk.

Na ez a taxim lesz, figyelj csak, elintéztem hogy amíg távol vagyok Yugiéknál lakj, nem akarom hogy egyedül itt maradj ebben a nagy házban, és Salamon az akiben megbízok teljes mértékig.

Ó apa ez remek, erről jut eszembe meddig maradsz Egyiptomba?

Két hétig, maximum egy hónap de semmi sem biztos.

Azért ugye hozol nekem valami szuvenírt?

Hát persze, de most már tényleg megyek mert a végén még lekésem a gépem, ha vége van a párbajodnak egyből menj Yugiékhoz, rendben?

Persze.-válaszoltam. Apa nagy nehezen berakta a nehéz bőröndjét a csomagtartóba, majd hozzáfogott a csöpögős búcsúzkodáshoz, nem szerettem amikor elutazik és el kell búcsúznunk, ez olyan érzés mint amikor a.... na ezt hagyjuk.

Zárd be az ajtót és az ablakokat, de azért néha gyere át a leveleket megnézni rendben?

Igen apa.-válaszoltam kötelességtudóan.

Nagyon szeretlek kicsim, nagyon vigyázz magadra rendben, mert nem tudnám elviselni ha valami történne veled.-közben szorosan átöleltük egymást. Teljesen úgy éreztem magam mint valami filmben, na vajon mi fog ezután történni? Apa beült a taxiba és hangosan kiabált miközben a taxi rajtra készen állt.

Nagyon szeretlek!-kiáltotta.

Én is -integettem vissza. Apa elindult Egyiptomba, remélem épségben haza ér és valami értékes csecsebecsét hoz haza. Jut eszembe nekem jelenésem van fél óra múlva a párbaj kupolában, na megállj Kaiba én és a hercegnő majd elkapjuk a grabancodat!

Rohantam ahogy csak a lábam bírta, minden vágyam volt hogy jól elnáspángolhassam. A főtéren megláttam a srácokat, úgy tűnik rám vártak, de jó, ők is jönnek velem,most már semmi kétség én leszek a győztes , ennyi biztatás mellett semmi nem történhet ami elválaszthatna a tökéletes győzelemtől.

-Sziasztok.-köszöntem.

-Na készen álltok.... vagy is állsz?-kérdezte, a többiek kicsit furán néztek rá hogy mit is akart mondani Yugi.

-Teljes mértékig.-mondtam komolyan.

-Melletted állunk Yamia, semmi gond nem lesz.

-Tudom. Mehetünk?-kérdeztem, mindenki bólintott majd elindultunk a kupola felé. Kaiba már ott várt rám, én már rettenetesen izgultam viszont a hercegnő nyugodt és komoly volt.

-Na végre hogy ideértél, már azt hittem itt töltöm a Karácsonyt is.-gúnyolódott.

-Mintha te még nem késtél el volna semmiről igaz?-kérdeztem.

-Hagyjuk a fecsegést, párbajra!

-Párbaj!-kiáltottuk egyszerre és már is elkezdődött a szinte vérre menő harc a becsületért. Yugiék ott álltak mellettem. kaiba kezdett.

-Megidézem Sagi-t a fekete bohócot, és mellé lefordítok egy lapot.-ez érdekes, miért hívott le egy ilyen gyönge lapot mindjárt lesöpröm innen.

-Vigyázz ez csapda.-kiáltotta Yugi. Ja persze nyílván egy csapda kártya lesz, vagy inkább...

-Lehívom a Nílus hercegnőjét és megerősítem a Nílus kardjával!! Támadás!-kiáltottam-fehér kard csapás!!

-Én is megerősítem a bohócomat, a negatív energia generátorral.

-Nem érsz vele semmit, mert a negatív energia generátor csak 1800 -ra viszi föl a bohócod támadó pontját.- mondtam magabiztosan.- de szerencse hogy még időben kapcsoltál mivel így több életpontodat vettem volna le.

-Nem izgat, most pedig én jövök.-fölhúzott egy lapot és elmosolyodott.-megidézem a kedves lovagot védelmi módban, mellette menj el.

-Úgy lesz, hercegnő támadás,- és ahogy leütöttem a lovagját már is egy 2400-as erejű sárkány jelent meg.

-Ez nagy segítség volt nekem ugye tudod?

-Hát persze.

-De miért tetted?

-Mert ezáltal én is új szörnyet idézhetek meg, most pedig föláldozom a hercegnőt és megidézem, a fehér fények varázslónőjét.

-Micsoda? -ezt a lapot csak egyszer adták ki azt mondták olyan erővel bír. Nem értem hiszen csak 2500-as támadópontú. -gondolta magába Kaiba.

-És azért mert föláldoztam érte egy szörnyet plusz 300 pontot kap. Most pedig, fehér fény támadás!-kiáltottam, és a sárkányának vége lett.- van egy olyan érzésem hogy ma neked itt nem marad más csak a szégyen.-mondta a szellemem, én nem akartam gonoszkodni, de hát nem én beszélek ha nem ő, de nem is baj had szenvedjen csak ez a Kaiba, igazán megérdemli. Érdekes Téa hova tűnt, mikor elkezdődött a párbaj még itt volt, na mindegy, most inkább a párbajra koncentrálok.

-Ne hidd mert ezzel az idézéssel véged lesz!-kiáltotta.- Megidézem a kék szemű hósárkányt !-kiáltotta, és egy hatalmas kék színű sárkány jött elő.-ugye milyen gyönyörű.

-Most figyelj oda Yamia!-kiáltotta Yugi, menni fog.

-Igen legyőzöd!-mondta Joey.

-Hát persze!.-mondtam magabiztosan, majd fölhúztam még egy lapot, nagy erejű a sárkánya, és ha most nem húzok föl valami olyan lapot ami fölerősíti a varázslónőmet végem, úgy hogy ismét csak a kártyák lelkére számíthatok. Fölhúztam a lapot, majd vigyorogni kezdtem. Rá mosolyogtam Yugiékra.

-Igen, gyerünk!

-Hajrá!!-kiáltotta Tristan!

-Mi az mit húztál?-kérdezte idegesen Kaiba.

-Megerősítem a varázslónőmet a fehér fények koronájával!-kiáltottam.-ami akár 1000 ponttal is megemelheti a varázslónő támadó pontját.

-Nem!-kiáltotta dühösen.

-De és most hajrá! Fehér fény támadás!-kiáltottam de ebben a pillanatban lihegve befutott Téa.

-Yamia várj!

-Támadás vissza!-kiáltottam. -Mi a baj Téa?-kérdeztem aggódva.

-A házatok, lángokban áll.-lihegte.

-Micsoda?- kérdeztem, majd amikor el akartam futni..

-Meg állj, ezt a párbaj föladásának vehetem?-kérdezte Kaiba mosolyogva.

-Inkább föladom mint hogy tétlenül nézzem hogyan ég el a házunk, majd villámgyorsan hazarohantam ahol már a tűzoltók oltották a tűzet. A szemeim megteltek könnyel, vagy is teltek volna, de a szellemem nem sírt hanem egyből berohanta lángoló házba. Szerencsére a tűz még nem ért el apa és az én szobámhoz így ki tudtam hozni a fontosabb dolgokat, de amikor kiértem velük, a füst miatt elájultam, Yugiék is odaértek, és amire utoljára emlékszem ahogy Yugi szólongat.

-Yamia!