1.fejezet

Ismeretlen ismerős

Reggelre járt. Már a nap is felkelőben volt. Yugiék mint mindíg korán fenn voltak. Ma talán túl korán.
-Atemu. Én sajnálom.
-Miért? Ennyire meg akartál szabadulni tőlem?
-Nem! De így még 3000 évig itt ragadtál.
-Én nem sajnálom. Legalább veletek lehetek.
-Én sem élek 3000 évig. Félek hogy rossz kezekbe kerül a kirakós.
-Most ne ezzel foglalkozz! Ráérünk még aggódni.
Bár ezt mondta, mégis aggódot. Yugi felállt, átöltözött, felkapta a táskáját, majd lefelé indult.
-Irány a friss levegő. Ebből nem lesz alvás.
Olyan reggel fél hat körül lehetett. Yugi gondolatai megint a jövőben bojongtak, és rátört az aggodalom. Nem mondott semmit, csak ment előre. Elment a folyópartra, és onnan nézte meg, hogy kel fel a nap. A folyóparton összeakadt Anzuval. Gondolta jobb lesz, ha átadja a helyet Atemunak.
- Szia, hogy hogy ilyen korán jöttél? - kérdezte mosolyogva a lány.
- Csak kiszelőztettem a fejem.
- Még mindíg a történteken agyalsz mi? Én... Én örülök, hogy velünk maradtál!
Atemu elmosolyodott.
- Na, de gyerünk suliba. - indult előre - Beugorhatnánk Jounouchiért, és Hondáért.
- Rendben.
A lány hiába próbálta jobb kedvre deríteni az út hátra levő részében, de nem sikerült. Atemu is érezte, hogy ebből baj lesz, hogy marad 3000 évet. Ráadásul neki kell vigyáznia a hét ikonra. Félt, hogy Yugiék emiatt bajba kerülnek majd. Végül arra jutott, hogy nem lesz jó, ha csak egyfolytában aggódik. A gondolatait egy mellettük elhaladó lány zavarta meg. Kicsit sem nézte feltűnően, ahogy elment mellette, majd mefordult a sarkon.
- Valami baj van? - kérdezte Anzu aggódva.
- Nem, semmi. A suliban találkozunk. - rohant el.
- Yugi! - kiáltott utána, de a fiú már nem hallotta meg.
Egész végig követte. A Kaiba Corpnál lyukadt ki. A lány felszaladt a lépcsőn, de még mielőtt felért volna, Mokuba szaladt felé, majd a nyakába ugrott. Kis idő múlva Seto is megjelent. Atem értetlenül nézte a beszélgető trióst.
- Hülye vagyok. - mondta magát gyötörve.
- Szia Yugi. - szólalt meg a háta mögött egy ismerős hang.
- Bakura, te mit keresel itt?
- A Kaiba Corp előtt szoktam elmenni, ha suliba megyek. De téged mi hozott erre?
- Csak sétáltam, és végül itt lyukadtam ki.
- Értem.
Atemu tekintete megint a triósra szegeződött.A lány megpuszilta Mokubát, intett Setonak, majd elindult lefelé a lépcsőn. A lépcső végén a két fiúra nézett, majd integetni kezdett. Bakura habozás nélkül visszaintett.
- Ismered őt? - kérdezte csodálkozva.
- Igen. Egy hónapja lett a szomszédom. Itt dolgozik a Kaiba Corpnál.
- Menjünk. - indult előre.
A suli után...
- Jounouchi. Beszélj vele. Egész nap olyan elkenődött volt. - bíztatta Anzu.
- Yugi. - karolta át - Mi lenne, ha elmennénk hamburgerezni?
- Én benne vagyok.
- Akkor irány skacok. - vezényelt.
- Amúgy miért futottál el reggel?
- Elfutottam reggel? Ja az biztos Atemu volt.
- Akkor ő miért?
- Nem tudom.
A többiek csodálkozva néztek, de nem szóltak semmit. Végre megérkeztek, és leültek enni. Yuginak is kezdett jobb kedve lenni.
- Az a hülye matek tanár. - mondta Jounouchi.
- Ha tanulnál, akkor nem lett volna ez. - nevetett Yugi.
- De akkor is. Mindíg engem piszkál.
- Biztos tetszel neki. - állapította meg Anzu.
- Persze. Akkor tuti 5-ös lennék. Csak pikkel rám ennyi az egész.
Ekkor a reggel látott lány újra megjelent. A hamburgeres előtt sétált el. Yugi ránézett, de felállni már Atemu állt fel.
- Mit csinálsz? - kérdezte meglepődötten Honda.
- Ez az a lány volt, akit reggel láttunk. - állt fel Anzu - Ki ő?
Anzun látszott, hogy féltékeny. Atemu gondolta később számol be erről.
- Később esküszöm mindent elmondok.
- Megígéred? - kérdezte a lány félénken.
- Megígérem. - elvette a kabátját, majd elrohant.
- Tudtam, hogy a szerelem megbolondít... - kezdte Honda - Na de hogy ennyire.
- Fogd már be. - kenődött el Anzu.
Atemu ismét követni kezdte a lányt, bár nem tudta miért, csak ment előre.
- Atemu, elmondanád mi bajod? Nekem se beszélsz semmiről!
- Azt a lányt ismerem.
- Igen. De ez miért baj?
- Mert... mert 3000 évvel ezelőtt ismertem meg.
- Akkor lehet hogy ő is olyan mint.. pédául Bakura volt?
- Nem tudom. Először csak kövessük. Utána jöhetnek a kérdések.
- Jó, nem szóltam.
A lány újra a Kaiba Corphoz ment, de ott öt perc alatt végzett. Egy mappával a kezében sietett tovább. Következőnek elindult Yugiék felé. Megállt a boltuk előtt, majd be is ment.
- Hogy hogy idejött?
- Lehet észrevett, és emlékszik rád.
- Bár úgy lenne.
- Menj kérdezd meg.