2.fejezet

Szó nélkül

Atemu beszaladt.
- Oh Yugi, szia!
- Szia nagyapa.
- És a kishölgynek segíthetek?
A lány intett a fejével, hogy nem kell.
- Egyik barátom mondta, hogy ide nézzek be. - suttogta.
- Valami baj van? Csak mert...
- A hangom? Egy hónap múlva lesz egy műtétem. Utána ha mázlim lesz, akkor rendesen tudok majd beszélni.
- Ó sajnálom. Remélem jobban leszel.
- Köszönöm.
- Mi a neved? - kérdezte Atemu.
- Willhelmina. De Willnek szoktak becézni.
- Bakura ajánlotta a boltot nem igaz?
- De igen.
- Ne faggasd már szegényt.
- Ugyan semmi baj.
A lány telefonja megcsörrent. Felvette, és csak annyit mondott, rendben, majd letette a telefont.
- Bocsánat. Nekem mennem kell. De mindenféleképp benézek még.
- Rendben. Várunk.
A lány kiment, Yugi meg felfelé indult a szobájába. 5 perc se telt el, megérkezett Anzu.
- Yugi, Anzu keres! - kiabált a nagyapja.
- Küld fel létszi!
A lány benyitott, majd megállt az ajtóban.
- Atemu?!
- Igen. Mondjad.
- Aggódom érted. Mostanság olyan... fura vagy.
- Érthető a történtek után.
- Az, hogy itt ragadtál 3000 évet, nem viselt meg annyira, mint az a lány, akit láttunk. Miért nem beszélsz róla? Még Yuginak se mondasz semmit.
- Még nem tudtam, hogy bajt okozhat-e. Ezért nem avattalak be titeket. - felállt az ágyról - Keressük meg Hondát, és Jounuchit. Utána elmondok mindent.
Közben Will is hazaérkezett. A kapuval szenvedett, nem bírta kinyitni.
- Szia Will!
- Áhh szia Bakura. Segítenél?
- Már megint a kapuval szenvedsz?
Bakura odasietett, majd egy pillanat alatt kinyitotta.
- Megmentettél. Köszi.
- Nincs mit. Ma is mész a parkba?
- Igen.
- Megint a parkos sráchoz mi?
- Van neve is!
- Igen, Mr. Parkos csávó.
- Ne piszkáld már szegényt.
- Jól van, bocs.
- Sulikezdéskor úgy is elutazik.
- Rendben, azért vigyázz magadra! - indult vissza.
- Meglesz!
- Akkor most már tényleg mindent elmondasz? - kételkedett Jounouchi.
- Igen. 3000 évvel ezelőtt volt egy lány, akit Yorunak hívtak. Ugyanígy nézett ki.
- Szerelem első látásra mi? - mosolygott Anzu.
- Igen, mondhatjuk így is.
"-Ezt a lány most fogták el. Kuru-Eruna-tól nem messze. - Seto felemelte a lány kezét - Ez a fáraó karperece! Tolvaj! Ki kell végezni.
-Várj! - szólt rá Atemu.
Felállt, és a földön térdelő lány elé sétált, majd legugolt.
- Hogy hívnak?
A lány nem válaszolt, így Seto oldalba rúgta.
- Válaszolj!
- Ne bántsd! - nézett Setora, majd újra a lányra - Mond el mi a neved.
- Y-Yoru.
- És honnan van a karperec?
- Találtam.
- Biztos hazudik. - vágott közbe Seto.
- Rendben. - állt fel - Maradjon nálad. Nem végeztetem ki. Mana majd kézbeveszi.
- De...
- Nem vitatkozom."
- Így kezdődött az egész. Aztán végül elfogadta, hogy ott kell maradnia. Sokat mesélt nekem, és mindíg, de mindíg mosolygott. Csak hát Setonak köszönhetően rossz híre lett a palotában.
"-Isten éltessen Atemu.
Yoru a fiú felé futott.
- Ezt neked hoztam. - nyújtotta oda a kezét.
- Oh Yoru, nem kellett volna.
- Csak fogadd el.
Atemu kezébe nyomta az ajándékát. Egy lánc volt az.
- De hisz ezt anyukádtól kaptad.
- Nálad jobb helye lesz. Mellesleg nálam is van egy olyan ékszer, ami a tiéd.
- Köszönöm. - ölelte meg.
Yoru kicsit furcsálta, mivel Atemu sosem ölelte még meg. De örült neki, és még jobban hozzábújt. Végül elengedték egymást, mert Seto közeledett feléjük.
- A főpapok látni szeretnék.
- Rendben, megyek. - ránézett a lányra - Mégegyszer köszönöm.
- Ugyan, semmiség.
Atemu elment, de Seto még ott maradt. A lány kérdően nézte, de nem mert megszólalni.
- Gyere velem. - megragadta a lány karját - Elő kell téged készíteni.
- Mi? De hát mire?
- Fogd be a szád, és siess.
Este...
Yoru sóhajtott egyett, majd bekopogtatott Atemuhoz.
- Gyere! - kiabált ki Atemu.
A lány félénken, de benyitott. Atemu kinn ült, és a csillagokat nézte.
- Yoru! Hát te? - ment hozzá.
A lány nem szólt semmit, csak egy darab papírt adott a kezébe.
-'Legyen ez az én ajándékom. Éld ki rajta vágyaidat.' - olvasta.
Mikor Atemu felnézett a lány elengedte a magán lévő ruháját, ami lecsúszott róla, és a földön landolt. Csak a hosszú fekete haja takart valamit, de az se sokat. A fáraó elbambult egy kicsit, majd mikor észbekapott, levette magáról a köntöst, majd a lányra terítette."
- Vá-Várjuk csak egy kicsit! - vágott közbe Jounouchi - Az ágyasod volt és nem történt semmi?
- Ne legyél ilyen tuskó! Mondta, hogy az egész csak pletyka volt! - szídta le Anzu.
- Jó értettem... Legalább jól nézett ki? - suttogta.
- Jounouchi! - ütötte le.
- És ezután volt még amikor...
- Be ne merd fejezni a mondatot!
- Ünneprontó.
- És utána mi történt a lánnyal? - kérdezte Honda.
- Megölték. Miután elterjedt ez a pletyka, valakinek nem tetszett ez, és megölte. Bár nem értem miért tette.
- Akkor el ne felejtsd, hogy holnap be kell jönnöd 2-re.
- Rendben Seto.
- Will, el ne merészeld felejteni. Ha sikerül megegyeznünk velük, a Skater-ed mindenhol a világban gyártani fogják.
- Ne aggódj, profi vagyok. Vagy ezt nem bizonyítottam be a Duel Disc-nél?
- Jól van. Ismerve téged, nagy az esély, hogy elcseszed.
- Kösz, hogy ennyire bízol bennem.
- Akkor holnap.
- Rendben. - letette.