4.fejezet

Feltörő Emlékek

- Nem értem miért csinálta ezt Anzu.
- Szerintem csak boldognak akar látni. - nyugtatta Yugi - Valljuk be, amióta mindez történt, nem voltál valami boldog.
- Olyan fura volt újra látni. Lehet, hogy csak hasonlít Yorura, de akkor is jó volt látni. A természete, a mosolya, minden olyan, mintha ő lenne.
- Mesélj még róla egy kicsit. Szerették a palotában?
- Nem igazán. Mindenki úgy tekintett rá, mint "a kis tolvaj Kuru-Erunából". Még úgy Mana volt az, aki elbeszélgetett vele, de szerintem csak is miattam. Bár nem mondta, de félt Yorutól.
- Én is félnék egy tolvaj faluból elkapott lánytól. Mégha lány is.
- Nem értem miért tartottak tőle. Hisz semmi rosszat nem csinált. Sőt ha elbeszélgettél volna vele, rájöttél volna, hogy egyáltalán nem rossz. Sőt nagyon kedves.
- Hát a mostani "Yoru" egész kedves.
- Ő az. Érzem.
Közben Bakuráéknál.
- Mi? Milyen Yoru? Bakura, mi ütött beléd?
- Hiányoztál.
- Pár órája láttál utoljára.
Bakura elengette a lányt.
- Az ikont, amit láttál. Azzal, hogy megfogtad, bebiztosítottad nekem a szökési lehetőséget.
- A szellem az ikonban. - dermedt le.
- Látom érted.
Will hirtelen felállt, és hátrálni kezdett az ajtóhoz.
- Várj! - felállt az ágyról, és megragadta a kezét - Nem kell tőlem félned!
- Pedig az első benyomásnál nem úgy tűnt.
- Emlékszel rám? Jó, így biztos nem ismersz meg. De 3000 évvel ezelőtt... Egyiptomban...
- Nekem ez mára túl sok volt. É-Én elmegyek! - rántotta ki a kezét.
Bakura az ajtó elé állt.
- Nem! Amíg nem tudom miért nem emlékszel semmire, nem engedlek el.
- Talán azért, mert nem az vagyok akit keresel.
- De, biztos vagyok benne. Az a rohadt fáraó, biztos az ő hibája.
- Én még sosem voltam Egyiptomban. 3000 évvel ezelőtt meg pláne nem, akkor még nem is éltem.
- Mindegy, ez most lényegtelen. - ölelte újra át.
- Én ezt valahogy nem bírom elhinni. - lökte el.
- Pedig 3000 évvel ezelőtt Egyiptomban éltél.
'- A francba is. - panaszkodott magának.
Bakura hírtelen észrevett nem messze egy elcsatangolt lovat.
- Egy ló? - elmosolyodott - Ahol ló van, ott egy tulajdonosnak is kell lennie.
Elővett egy kést, és a ló felé indult. A ló nagyon szelíd volt, így hamar és egyszerűen el tudta kapni.
- Szép. - simogatta végig a nyakát - A gazdád elég gazdag lehet. Mutasd meg hol van.
A ló hirtelen elindult. Bakura a kantárjába kapaszkodva ment mellette.
- Szép, és még okos is. - vigyorgott.
Nem messze előttük, meglátott egy fekvő alakot. Odament, és legugolt elé. Egy lány volt.
- Ezt a pehhet.
Leöntötte vízzel, hátha reagáll rá. A lány kinyitotta a szemét, majd mikor meglátta Bakurát, hirtelen felült.
- Szuka, Honnan loptad a lovat? - kérdezte hidegen.
- Mi? Nem loptam.
- Na persze. - vigyorgott.
- Apám adta nekem.
- Jó, és ő honnan lopta?
- Megmentette egy kereskedő életét, és tőle kapta.
- Szuka... Nem kéne erre járkálnod. Menj haza!
- Ne hívj már szukának! Nevem is van, Yoru!
- Bánom is én. Menj el, míg jó kedvemben vagyok. Idd meg! - adta a kezébe a maradék vizet - És ha a lovad nem lopott, most az lesz. - vigyorgva állt fel.
A lány is felállt, megitta a vizet, majd szó nélkül elindult az ellenkező irányba.
- Egész könnyen adta.
Yoru nem messze tőlük megállt, és megfordult.
- Lucifer! - kiálotta.
A ló felágaskodott kitépve így a kantárt Bakura kezéből, majd elvágtatott a Yoruhoz. A lány felült a hátára.
- Örültem a találkozásnak! - kiáltotta, majd elvágtatott.
- Az a rohadt szuka. - kiabált Bakura.'
- Öhm. Nem voltál valami kedves először hozzám.
- Ilyen vagyok.
Most már Willt is kezdte érdekelni, mi is történt, de elhinni, hogy ő 3000 évvel ezelőtt Egyiptomban élt, nem hitte.
- És, következőnek, hogy találkoztunk?
- Az sem volt épp kellemes.
'- Kinek kell rabszolga?
Egy nagydarab fickó rontott be a fogadóba, magával húzva Yorut.
- Én elviszem. - állt fel egy fickó - 500 aranyat kapsz.
- Legyen 1500, és akkor megkapod a lovát is.
- Mondok jobbat. - állt fel az asztaltól Bakura.
- Te? - nézett értetlenül Yoru - Az az 500 arany nem is olyan rossz! - hadarta.
- Maradj csöndben. - emelte fel a kezét, hogy megüsse, de Bakura elkapta.
- Az ajánlatom. Elviszem a lányt is, meg a lovat is, teljesen ingyen. Te pedig szépen balhé nélkül odaadod.
A nagydarab elkezdett nevetni, majd előrántott egy kést.
- Ne is álmodj róla.
Bakura is előrántott egy kést, majd hasbaszúrta a nagydarabot, aki egyből összeesett. Mikor a többiek is rátámadtak, őket sem kímélve szúrta le. Majd odament a reszkető lányhoz, és levágta róla a köteleket. Megfogta a karját, és kihúzta a fogadóból. A fogadó előtt állt a lány lova, felszállt rá.
- Ha nem akarsz nagyobb balhét, siess. - nyújtotta a kezét.
- Csak a lovamat akartad nem?
- Mozdulj már.
Yoru megfogta a kezét, felült Bakura mögé, majd elvágtattak.
- Hova megyünk?
- Kuru-Erunába.
- É-És én ehez minek kellek?
- Rabszolgaként adtak el, vagy nem? Szóval kötelességed velem jönni.
- Az a szemét megtámadott. Nem tehettem ellene semmit. De attól még nem vagyok rabszolga.
- Akkor is, megmentettem az életed... Már másodjára.
- Megoldottam volna.
- Na persze.
- Hogy hívnak?
- Miért akarod tudni?
- Mert megmentetted az életem.
- Látom már, hogy nagy kár volt.
- Most miért? Csak a neved kérdeztem.
- Bakura.
Egy idő múlva megérkeztek.
- Ha nem akarsz meghalni, maradj mellettem.
- Miért, talán megölnek a szellemek?
- Igen.
- Komolyan? - karolt bele Bakurába - E-Ez csak szóbeszéd.
- Hidd el nekem nagyon nem az.
Beljebb mentek. Bakura hírtelen megállt egy romos ház előtt.
- Most mi van?
- Ha ezt elmondod valakinek, megöllek.
- Huh?
Bementek a házba. Lent a földön egy ajtó volt, Bakura odament és kinyitotta. Lefelé lépcsők vezettek.
- Nézz a lábad elé szuka.
- Yoru vagyok!
- Bánom is én.
Lent az egyik sarokban egy ágy volt, a másik sarokban meg egy láda.
- Te itt élsz?
- Igen. Te honnan jössz?
- Hát igazából sehonnan. Egy barátom igaz azt mondta, hogy lakhatok nála, de az apja nem kedvel.
- Hmm.
- Miért mentettél meg?
- Nem panaszkodnod kéne, hanem örülnöd. - ült le az ágyra.
- Örülök is.
- Akkor meg. Inkább menj haza.
- Haza? - ült mellé - Hisz te hoztál ide. Meg különben is, azt mondtad maradjak melletted, mert szellemek vannak itt.
Bakura ledöntötte a lányt az ágyra, majd lefogta hogy ne tudjon mozogni.
- Nem félsz tőlem? Azok után sem amiket láttál a fogadóban?
- Ha meg akartál volna ölni, már rég megtetted volna.
- Nem értesz te semmit. - ült fel.
- Rendben. Elmegyek ha annyira akarod. Bár akkor nem értem, hogy minek kellett eljönnöm.
- Hogy ne gyalog keljen hazajönnöm. - állt fel az ágyról.
Kikísérte Yorut a faluból, és kivételesen a lovát is visszaadta neki.
- Nem akarlak többet látni, szuka. Főleg nem megmenteni.
- Yoru vagyok! Különben is, nem kértem hogy megments!
- Kuss!
Yoru odaállt Bakura elé, megfogta a piros köpenyét, majd magához húzva gyengéden megcsókolta.
- Köszönöm.
Bakura nagyon meglepődött, hirtelen nem is tudta, hogy mit kéne csinálnia. De Yoru sem várt választ, felült a lovára, majd elment.'
- Wáó! - nézte Will meglepődötten Bakurát - Szóval én a...
- Igen! Te a!
- Huh ez annyira... (tudom, értelmes XD) Mindegy. Ha már belekezdtünk, akkor mesélj még. Utána mikor találkoz"tunk"?
- Hát úgy fél év telt el talán. Nem tudom.
- De ugye most nem "én" keveredtem bajba!
- Kivételesen nem! - vigyorgott - Nem messze attól a falutól találkoztunk, ahol eladtak rabszolgának. Valami hülye kereskedőnek dolgoztál. Aztán végül elvittelek onnan.
- Ebbe a Kuru akármibe mentünk?
- Nem. Meséltem már, hogy volt egy barátod, nála laktál. Na, és hozzá mentünk. Igaz, hogy nagyon nem akartad, de meggyőző tudok lenni.
- És utána?
- Ott fojtattuk, ahol abbahagytuk. - vigyorgott megint - Egész éjjel...
- Ne! Inkább ne fojtasd.
- Most miért? Nem csináltunk semmi rosszat. Csak a szokásosat.
- Azt hiszem haza kéne mennem. - állt fel.
- Maradj még. - húzta vissza.
- Csak ha normálisan mondod, és az ilyen részeket kihagyod!
- Rendben. Ezek utána egész jól elvoltunk. Nagyon, nagyon megszerettelek. Bár az, hogy meg akartam ölni a fáraót, nem tetszett neked.
'Reggel Bakura korán felkelt. Ment, hogy felöltözzön, de Yoru is felébredt, és mielőtt Bakura felálhatott volna az ágyról, átölelte.
- Hova mész?
- Van egy kis dolgom.
Bakura kihámozta magát Yoru kezeiből, majd felállt.
- Megint mész kirabolni valakit? Vagy most egyből a fáraóhoz mész?
- Még nem tudom.
Ahogy felvette a piros köpenyét a földről, egy arany karperec esett ki belőle.
- Az meg mi? - kérdezte Yoru.
- A fáraótól loptam. Tök selejt. - dobta oda neki.
- Bakura! Ne csináld ezt! Aggódom érted. Mi lesz ha a fáraó emberei elkapnak? Ott helyben megölnek!
- Nem kell aggódni értem. - ült az ágyra - Tudok magamra vigyázni. - nyomott egy puszit a lány homlokára.
- Nekem adod a karperecet?
- Ezzel csak magadat sodrod veszélybe, és te meg nem tudod megvédeni magad.
- Majd te vigyázol rám. - mosolygott.
- Legyen. - rakta a lány kezére a karperecet - De csak óvatosan.
- Meglesz!'
- Aztán végül elkaptak a fáraó emberei, és fáraó ágyast csinált belőled. Az a szemét!
- És hogy haltam meg?
- Megöltek.
- Ohh.
- Még mindíg nem hiszed el, igaz?
- I-Igen. Az még oké, hogy az ikonban élsz, mert bebizonyítottad, hogy tényleg igaz. De hogy én Egyiptomban éltem, 3000 éve.
- Bebizonyítom, hogy tényleg te vagy az.
Odahajolt, hogy megcsókolja, de Will megfogta a száját, és eltolta.
- Mire készülsz? Ez is csak a szokásos?
- Igen. - mondta tök nyugodtan.
- Na jó, nekem mennem kell. Most már tényleg. - állt fel - Ja és hülyén hangzik, de add vissza Bakurának a testét.
- Miért tenném?
- Mert nem a sajátod!
- Az ikon sem a tiéd, mégis elhoztad.
- Na ide figyelj...
- Emlékeztetlek rá, hogy pár perce még féltél tőlem.
- Pukkadj meg! - kiment.
- Olyan aranyos amikor mérges. - vigyorgott.
Will sietett haza. Végre fellélegezhetett, megszabadult Bakurától. Olyan fáradt volt, hogy már nem volt kedve bemenni a szobájába, így a nappaliban lévő kanapéra dőlt le, és aludt el. Másnap reggel arra ébredt, hogy nagyon zsibbad a karja, bár mikor kinyitotta a szemét, az se volt kellemesebb. Bakura ült a kanapé szélén, és Willt nézte.
- T-Te meg mit keresel itt? - csúszott arrébb.
- Bejöttem.
- Már értem. - állt fel - Yami.
- Mi?
Will elindult ki a konyhába, és nekikezdett kávét csinálni.
- Mióta hívsz te Yaminak? - ment utána.
- Te nem az a Bakura vagy, akit ismerek. Mégse hívhatlak Bakurának.
- Pedig jó lenne. - karolta át.
- Szállj már le rólam! - lökte el - Betörsz hozzám, aztán meg tapizol, inkább menj suliba. Vagyis a másik Bakurát engedd suliba,
- Igenis anyuci. - ült le egy székre - Elkísérlek a Kaiba Corpig.
- Na azt már nem!
- De bizony igen.
Végül ebből az lett, hogy Bakura mégis elkísérte őt.
- Most már igazán mehetnél.
- Várj. Szeretném, ha eljönnél velem a 3000 évvel ezelőtti Egyiptomba. Hátha akkor minden eszedbe jut.
- Nem megyek! Egy az, hogy én itt élek! Kettő, meg lesz egy fontos műtétem, nem léphetek meg csak úgy.
- Akkor műtét után, elviszlek!
- Nem!
- Azért ezt odaadom. - elkezdett túrkálni a zsebében, majd egy nyakláncot vett elő, amit Will nyakába rakott.
- Ez mi?
- Ha egy Ezeréves ikont is a nyakadba raksz, megnyit egy átjárót. Vigyázz magadra! - megpuszilta  a homlokát - Műtét után megyünk! - majd elrohant.
- De... Fenébe is!
Will bement. Ahogy belépett Mokuba a nyakába ugrott.
- Wiiiill! Hát te, hogy hogy ma bejöttél?
- Unatkoztam otthon, és jöttem meglátogatni.
- Akkor egész nap benn leszel?
- Egy ideig. Bár Setot akkor el kéne kerülni. Ha meglát, egyből munkára fog.
Bakura nagy meglepetésére, már a suliban kelt.
- Hogy kerültem én ide?
- Jól vagy? - kérdezte aggódva Yugi.
- Persze. Bár nem emlékszem, hogy jutottam el suliba.
- Biztos csak fáradt vagy. - monda Jounouchi.
- Igen. - dörzsölte a szemét - Pedig egész korán aludtam el.
Suli után...
- Hazajöttem! - kiabált Yugi.
- Yugi, jó hogy jössz, Kaiba hívott. - szólt a nagyapja.
- Kaiba? Mit akart?
- Azt mondta, hogy amilyen hamar csak tudsz, menj be a többiekkel a Kaiba Corpba. Mutatni szeretne valamit.
- Azt nem mondta, hogy mit?
- Nem. De sűrgős az eset.
- Rendben. Akkor összeszedem a többieket, és megyek is.
Ledobta a táskáját, majd elrohant. Mikor összeszedte a többieket elmentek Kaibához. Mokuba vezette őket hozzá.
- Te Mokuba, nem tudod, hogy mit akarhat? - kérdezte Jounouchi.
- Nem, nekem nem mondott semmit.
- Szégyenkezve elismeri, hogy én jobb vagyok nála.
- Miről álmodsz Jounouchi?! - mondta Anzu.
Végül megérkeztek. Seto ott ült egy széken, előtte milliónyi TV.
- Végre hogy megérkeztetek. - állt fel.
- Mi volt olyan nagyon sürgős? - kérdezte Yugi.
- Azt ugye nem kell mondanom, hogy az egész épület be van kamerázva. És, ez, ma reggel készült. - mutatott az egyik képernyőre.
- Ez Will és Bakura. Na és? - mondta Honda.
- Úúú megpuszilta. Te ilyenekre gerjedsz Kaiba? - nevetett Jounouchi.
- Te idióta, a nyakát kell nézni. Bár inkább a te kedvedért kinagyítom. - megfogta, és kinagyította.
- Az meg micsoda? - hajolt közelebb Anzu.
- Az egyik ikon. - dermedt le Yugi.
- Pontosan. - mondta Seto.
- Az nem lehet. Bakura akkor túlélte? - aggódott Anzu.
- Ha ez igaz, akkor Will nagy veszélyben van. Ha 3000 évvel ezelőtt is képes volt megölni, most is képes lesz rá.