5.fejezet

Újra Nélküled

Atemu elrohant, a többiek is utána szaladtak.
- Várj Atemu, nem úgy tűnt mintha meg akarná ölni. Először meg kéne nézni, hogy az ikon tényleg hiányzik-e... Lehet csak Kaiba szórakozik. - kiabálta Honda.
- Igazad van. Menjetek, nézzétek meg. Addig én elmegyek Willhez.
- Reménytelen. - állt meg Honda, majd a többiek is - Menjünk, nézzük meg azt az ikont.
Atemu szaladt ahogy csak bírt. Közben megszólalt a telefonja.
- Kaiba? - nézett értetlenül, majd felvette - Igen?
- Nem kell elmenned, ezt én majd elintézem.
- Nem! Sokkal nyugodtabb vagyok, ha látom.
- Rendben. De nem sokára érte megyek. Egy ilyen munkaerőt nem szabad elveszítenünk.
Atemu kinyomta, majd zsebretette a telefont.
- Seggfej.
Mikor odaért, ráfeküdt a csengőre.
- Ki lehet az ilyenkor? - ment ki Will - Yugi? Hát te?
- Beszélnem kell veled. Fontos.
- R-Rendben. Gyere be. Kérsz valamit?
- Nem, köszi. Bakura merre van?
Will leült a kanapéra, majd Atemu is melléült.
- Elment valami rokonához. Azt mondta este jön. De mit akartál mondani? Valami baj van Bakurával?
- Mondhatjuk. Az egyik ikon eltűnt. Abban az ikonban egy 3000 éves tolvaj szelleme van.
- Szellem? - elgondolkodott - Yugi, szellemek nem léteznek.
- Annak az ikonnak nagy ereje van. - fogta meg Will kezeit - Félek, hogy bajod esik.
- Aranyos tőled, de nem kell félteni.
Hirtelen egy nagy csattanás hallatszott az egyik szobából.
- Ez mi volt? - állt fel Atemu.
- Francba, eldőlt.
Felállt, majd a zaj irányába szaladt. Atemu nem értette, hogy most mi történt, így Will után ment. Mikor belépett a másik szobába, elcsodálkozott.
- Ez egy motor?
- Igen. Tudom, hogy fura, hogy egy lány szobájában egy motor van, de ne felejtsd el, Kaibának dolgozom!
- Nem fura, csak meglepődtem.
- Visszatérve az előzőre... - állította fel a motort - Azt az ikont akkor láttam először és utoljára. Meg hát szellemek nem léteznek.
Atemu nem akart hülyének tünni a lány előtt, ezért igazat adott neki.
- R-Rendben. Honnan van a motor?
- Abban a városban, ahol előzőnek éltem, volt egy kedves öregember. Az övé volt. Még az unokájától kapta. De aztán egyszer karambolózott vele. Szerencsére nem esett senkinek baja, viszont a motor darabokra tört. Végül nekem adta, mert nem engedtem neki, hogy roncsterepre vigye.
- És azóta csinálod?
- Igen. Már egész szépen összeraktam. Már csak működésre kell bírni. - mosolygott - Bár nem hiszem, hogy sikerülhetne.
- Ugyan már. Sikerülni fog. - fogta meg ismét a kezét.
- Tényleg félt. Látszik a szemében. - gondolta - Bakura ilyen veszélyes lenne?
- Minek köszönhetjük a látogatásod, Yugi? - szólalt meg hirtelen Bakura a háta mögött.
Lehetett rajta látni, hogy nem igazán tetszik neki, hogy itt van.
- Nem úgy volt, hogy este jössz?
- Hamarabb végeztem, és siettem vissza. Tudnál nekem hozni egy pohár vizet?
- Rendben. - kiment a konyhába.
- Mit akarsz tőle? - kezdett bele Atemu.
- Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer elvedd tőlem. Szerencséd, hogy most itt van, különben megölnélek.
- Nem elvenni akarom, hanem megvédeni tőled.
- Kilenckor várlak a múzeum előtt. Most viszont húzz innen.
- Ha bántani mered...
- Te teljesen hülyének nézel?
Will visszajött a pohár vizzel, majd Bakura kezébe adta.
- Minden rendben?
- Persze. De sajnos Yugi épp indulni akart.
Atemu megfordult, majd nagy nehezen kiment.
- Kössz. - kortyolt bele a vízbe.
- Honnan tud rólad?
- Szóval akkor nem mondta el. - nevetett - Az ő ikonjában is van egy szellem. Az akkori fáraóé.
- Fáraó? És ezt te miért nem mondtad?
- Mert fölösleges. Úgy is megölöm.
- M-Meg akarod ölni?
- Igen.
- Nem ölheted meg! Különben is, ezzel Bakurának okozol kárt.
- Az nagyon nem érdekel.
- NEM bánthatod!
- Rendben. Yugit nem bántom, viszont a fáraót nem fogom kímélni... Tényleg, miért nem mondtad el neki, hogy tudsz rólam.
- Nem tudom.
- Majd akkor én. Mert úgy tekintesz rám, mintha az a Bakura lennék, akit már régóta ismersz. - hajtotta le a fejét.
- Nem. Mert ez az éned igazán tetszik. - mosolygott.
Bakura elcsodálkozott.
- Akkor most már megcsókolhatlak? - vigyorgott.
- Azért még annyira nem tetszik!
Bakura átkarolta Willt, majd egy puszit adott a homlokára.
- Nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni.
- Yuuugi. - rohant oda hozzá Anzu - Tényleg eltűnt az ikon. Willel mi van?
- Talán nem kellett volna egyedül hagynom vele. - gondolta - Viszont most a többieket nem keverhetem bele.
- Yugi!
- Mi? - eszmélt fel - Minden rendben. Kaiba mindjárt értemegy. Menjünk haza.
Közben Seto is megérkezett Willhez.
- Ma nagyon népszerű vagyok! - nézett ki az ablakon - Ez Seto! El kell bújnod.
- Minek?
- Csak menj! - lökte be a szobájába - Ki ne merészelj jönni.
Will az ajtóhoz rohant, majd kinyitotta.
- Seto... te mit keresel itt?
- A műtéted áttették holnapra. Pakolj össze, bemegyünk a kórházba.
- Áttették? De hát miért?
- Elintéztem.
- Ennyire sürgetni akarod a halálomat?
- Ugyan. Hamarabb túlleszel rajta.
- Nem megyek!
- A főnököd vagyok, szóval csináld azt amit mondok!
- Felmondok!
- Indulj meg!
- Fenébe. - indult a szobájába.
Mikor benyitott Bakura egyből a nyakába ugrott.
- Így hamarabb elvihetlek.
- Hallgatóztál? Hova akarsz te vinni?
- Egyiptomba.
- Sietnem kell. - leszedte magáról Bakurát, és elkezdett pakolni - Lehetőleg úgy menj ki, hogy Seto ne lásson.
Will gyorsan összepakolt, majd megindult kifelé, de Bakura mint mindíg nem engedte.
- Vigyázz magadra. - puszilta meg a homlokát.
- Neked ez a mániád?
- Tőlem válthatunk. - hajolt oda a szájához.
- Maradjunk a homloknál. - tolta el.
Bakura megfogta, és megölelte Willt. Will bár tudta, hogy ő nem az a Bakura, de műtét előtt ez esett neki a legjobban. Mikor elengedték egymást, Will kiment, majd Seto elvitte őt a kórházba. Este Bakura meglépett Will házából, és elindult a múzeum felé. Yugi is így tett. Persze Will el akarta kerülni, hogy egymásnak essenek, de Mokuba ott ült mellette, és tuti szólt volna Setonak, ha elmegy.
- El kell mennem. - állt fel az ágyról.
- Nem szabad! Holnap lesz a műtéted!
- Holnap. Ma még simán el tudok menni.
- Nem lehet. Maradj csak fekve. - ültette vissza.
- De.
- Semmi de!
- Ha nem megyek oda, lehet Bakura megöli azt a fáraót. De akkor Yugit is. De megígérte. - gondolta - Én nem tudok itt ülni. - állt megint fel.
- De nem lehet! - hordta le Mokuba.
- Ez most nagyon fontos Pocok (Will így hívja Mokubát). Létszives!
- Ha Seto erre rájön.
- Ne mond akkor el neki. Sietek vissza.
- De tényleg siess!
Will gyorsan felvette a cipőjét, majd kirohant.
- Reméltem, hogy nem futamodsz meg. - vigyorgott Bakura.
- Én azt hittem, hogy te meghaltál.
- De mégis élek. Egy csomó ideig vártam, hogy egyszer leszel olyan hülye, hogy valakinek a kezébe adod az ikont. De hogy épp Yoru kezébe. - nevetett - Most viszont, ide fogod adni a saját ikonod.
- A fenébe, nem fogok odaérni. - aggódott Will - Lehet hogy már meg is ölte. Nem, megígérte, a fenébe is.
Mikor odaért, már javában folyt a párbaj.
- Csak párbajoznak? - nézte őket értelmetlenül.
- Yugi, emlékszel, kérdeztem egyszer, hogy melyik a kedvenc kártyád.
- Ezt most miért mondtad?
- Válasszunk egy lányt. A másik kedvenced a Sötét Varázslólány nem? - vigyorgott - Játszd ki ha mered.
- Mit akarhat vele? - törte a fejét Atemu.
- Lehet, hogy csapda. - mondta Yugi.
- Mindegy, most mást nem is tudok kijátszani. Rendben Bakura, nem tudom mi a célod ezzel, de lehívom a Sötét Varázslólányt, támadó állásba.
Mikor lehívta, Will jelent meg a Varázslólány helyett.
- Ez meg mi a... - nézett körbe Will.
- Már megint? - fagyott le Yugi - Ezt nem teheted! - kiabált Bakurára.
- Lehívom a Diabound Carnel-t. Dönthetsz. Megtámadom a "Sötét Varázslólányt", vagy feladod.
- Miért vagyok én itt? - csodálkozott Will.
- A francba. Ha megtámad, ki tudja mi lesz Willel.
- De így elveszítelek akkor. Az ikon...
- Nem tehetek mást, fel kell adnom.
- Mokuba mesélt már erről... az árnyjátékokról... de igazából nem gondoltam volna, hogy ez igaz.
- Nem tehetem. Feladom. - tette a kezét a paklira.
- Szuper. Tedd le az ikont a földre!
Yugi levette az ikont, majd a földre tette. Abban a pillanatban el is ájult. Will is kikerült a jelmezéből. Bakura elégedetten vette fel a földről az ikont.
- Azt mondtad nem bántod! - ütött a vállába - Megígérted!
- Yugi jobban lesz. Nekem csak a fáraó kellett. - mutatta az ikont.
- Aljas módon kihasználtad, hogy itt vagyok!
- Sajnálom.
Felvette Yugit a földről, majd Willel együtt elindult a kórházba.
- Miért kell neked az az ikon?
- Ha túl vagy a műtéten, elviszlek a 3000 évvel ezelőtti Egyiptomba. Visszük a fáraót is, és megölöm. Megbosszulom a családom!
Will erre már nem szólt semmit. Némán ment Bakura mellett. Mikor beértek a kórházba, Mokuba már elaludt az egyik fotelba. Will leült az ágyára, Bakura meg letette Yugit a másik ágyra.
- Remélem nem haragszol rám nagyon. - ült Will mellé.
- Mégis csak bántottad Yugit, pedig megígérted, hogy nem fogod!
- Máshogy nem tudtam volna elvenni az ikont.
Bakura felállt az ágyról, majd a szokásos homlokpuszival elbúcsúzott Willtől, és elment. Másnap reggel, mikor Yugi felkelt, egyedül volt a szobában. Felállt, és kirohant. A széken ott ült Anzu, Jounouchi, és Honda. Mikor meglátták Yugit, odamentek hozzá.
- Jól vagy Yugi? - aggódott Anzu.
- Igen. Hol van Bakura? A kirakós... Elvitte a kirakóst.
- Ma volt benn, de aztán elsietett. Elvitte a kirakóst?
- És Willel mi van?
- Már egy ideje a műtőben van.
Kaiba ment arra egy orvos kíséretében. Odament a kis csapathoz.
- Mi van Willel? - kérdezte Yugi.
- Jobb, ha inkább az orvos mondja el.
- Mi? Ugye nincs semmi baja! - fordult az orvoshoz.
- Műtét közben leállt a szíve. Próbáltuk feléleszteni, de nem sikerült. Részvétünk.
- Az nem lehet... Kaiba. Ugye ez nem igaz...
Seto nem mondott semmit.
- Egyszerű mandula műtét volt. - háborodott fel Jounouchi - Nem halhatott meg.
- Belehalt! Törődjetek bele!
Azzal Kaiba megfordult, és elindult ki a kórházból. Yugi leült a székre.
- Will... meghalt...