Lassacskán kezdtem ébredezni. Halvány foltokban láttam csak a többieket a kimerültségtől. Lassan nyitogattam a szememet.

-Nézzétek Yamia kezd ébredezni.-mondta Téa.

-Jaj Yamia nagyon ránk ijesztettél!-mondta aggódóan Yugi.

-Minden rendben?-kérdezte aggódóan Joey aki épp akkor ért be a szobába.- kiabálást hallottunk.

-Persze.-válaszolt Yugi.

-Hol vagyok?- nyögtem halkan.

-A kórházban. Nem emlékszel semmire?-kérdezte Téa.

-Nem, nem, de mi történt?-kérdeztem.

-Hát...-fogott hozzá Yugi. - a házatok... porig égett.-mondta. Teljesen lefagytam. Porig égett? Az nem lehet, de hisz nem is emlékszem semmire. Egy aprócska mozzanatra sem. Hogy lehet ez? Lassan a szemem megtelt könnyekkel, majd zokogni kezdtem. Mindenki lehorgasztotta a fejét, és csendben hallgatták ahogy sírok, majd pár perc múlva Joey egy táskát nyújtott oda hozzám.

-Mi ez?-kérdeztem.

-Ezt a táskát még ki tudtad menteni az égő házból.-mondta. Belenéztem, pár ruha, füzetek, Krokiy volt benne a plüss figurám, és egy kép. Kivettem a táskából és könnyes szemmel elkezdtem nézni amitől csak még jobban sírni kezdtem. Az emlékek előtörtek belőlem mint valami vulkán.

-Kit ,..kit ábrázol a kép, ha megkérdezhetem?-kérdezte Téa.

-Apa, Én és....

-És?

-Az édesanyám.-válaszoltam. A többek kicsit megdöbbentek, hogy egyáltalán nekem volt anyám.

-És ő most hol van? Elváltak a szüleid?-kérdezte Yugi.

-Számítottam rá hogy egyszer megkérdezik ezt tőlem. Nem nem váltak el hanem.... anya... meghalt.-most döbbentek le igazán.

-És miben?-kérdezte Trisztán.

-Autó balesetben. -válaszoltam.

-Részvétem.-válaszolt Trisztán. Az ajtóban egyszer csak egy nem várt alak jelent meg Kaiba volt az.

-Örülök hogy túl élted ezt a kis kalandot.-mondta ridegen.

-Mit akarsz itt te bunkó?

-Ó én csak meg akartam nézni nem kell e megrendelnem a koporsódat.- Joey majdnem nekiment Kaiba -nak, csak sajnos Trisztán lefogta.

-Hogy mondhatsz ilyet te szívtelen, te ocsmány dög!-kiabált Joey.

-Ha csak ilyeneket tudsz mondani legjobb lesz ha elmész.-mondta haragosan Téa.

-Az igazság az hogy azért jöttem hogy megmondjam visszavágót akarok.

-Ezt hogy érted?-kérdeztem meglepetten.

-Úgy hogy az előző csatánkat elvesztetted emiatt az apró malőr miatt, de méltó ellenfélnek bizonyultál, ezért mindenképpen meg kell ismételnünk ezt a párbajt.

-Valahogy ez most nem igazán foglalkoztat. -válaszoltam.

-Ha az a gond hogy nem tudod hol lakj akkor majd segítek de mindenképpen ki akarok veled állni, és ez gondolom ilyen állapotban nem menne, úgy hogy szedd össze magad kérlek.-utasított.

-Nézzenek oda életedben most mondtad ki azt a szót hogy kérlek.

-Ne avatkozz bele Kerekes ez a kettőnk dolga.-mondta.-úgy hogy ha összeszedted magad várlak a Párbaj kupolában, én mindig ott vagyok.-mondta majd fogta magát és elment.

-Mint nem adnék ha öt percre egyedül hagynának vele.-mérgelődött Joey

-Hogy mekkora képe van ennek a Kaiba -nak. -mondta mérgesen Trisztán.

-Figyelj Yamia nálunk ellakhatsz tudod jól.-mondta kedvesen Yugi.

-Tudom persze, csak attól félek hogy apa mit fog szólni ha haza jön hogy a legfontosabb iratai miattam elvesztek.

-Figyelj azok a papírok fontosabbak mint te. Ha te akkor bent vagy a lakásban és bent égsz, akkor mit csinál apukád veled, akkor már nem csak a feleségét veszítette volna el hanem a lányát is. Úgy hogy örülj neki hogy most itt vagy és nem valahol máshol.

-Yuginak teljesen igaza van.-értett egyet Téa.

Pár nap múlva kikerültem a kórházból, de még nem mehettem nagyon suliba, kisebb füst mérgezést kaptam. Elbeszélgettem a hercegnővel, ő természetesen mindenre emlékszik amire én nem.

Éppen hazafelé tartottam az orvostól amikor az ajtóban megláttam egy levelet. Ugyanaz a pecsét volt rajta mint a koronámon. Nagyon különös volt. Bementem a boltba fölmentem, leültem és olvasni kezdtem.

Tisztelt Yamia Kagiro!

Sajnálattal értesítelek téged hogy édesapádat elrabolták Egyiptomban. Nem tudjuk ki és miért, de az biztos hogy nagy veszélyben van. Mindenképpen el kell jönnöd Egyiptomban Kairóba hogy segíts nekünk a kutatásba.

Minden tisztelettel: Anna Beck, édesapád munka társa.

ui.: A repülő jegyekkel nem lesz gond csak mond azt hogy a Kairói múzeum számlájára írják, és hozz magaddal legalább egy kísérőt mindenképpen.

Hirtelen elsötétült előttem a világ és majdnem összeestem, de épp időben átvette a helyemet a hercegnő. Épp akkor érkezett meg Yugi is az iskolából.

-Szia Yamia meg...-ám ekkor elétoppant a hercegnő.
-Yugi, szörnyűség történt!-lihegte.
-Na várjunk csak te most a hercegnő vagy nem?
-De igen, de olvasd ezt, borzalom!-mondta, Yugi gyorsan végigfutott sorokon közbe kezét a szájához emelte a szörnyűségtől.
-Ez eszméletlen, nem elég hogy a lakása romokban hever de még az édesapja is eltűnt. És most hol van Yamia?
-A gyűrűben, semmi baja csak elájult, de most mit teszünk?
-Ez egyértelmű, Egyiptomba megyünk.
-Joey-ékat is hozni akarod?
-Persze hiszen ők is Yamia barátai.
-Akkor összepakolok mindent te értesítsd a srácokat!
-Rendben.-majd a telefonhoz szaladt.
-Ne aggódj Yamia megtaláljuk az édesapádat, és minden helyre fog jönni megígérem. Nem fogom hagyni hogy tovább szenvedj.-mondta a hercegnő, közben a holmimat pakolta, én pedig azon a szörnyű, koromsötét helyen ébredtem, nem is akartam visszakerülni a testembe, csak sírni, és egyedül akartam maradni.