6.fejezet

A Fekete Lánc

- Will... meghalt... Igaz, hogy nem... nem is ismertem annyira, de mégis olyan rossz... - sírta el magát.
- Yugi. - gugolt elé Anzu.
- Atemu is boldogabb volt. Miért most? Miért ő? Atemu! - állt fel hírtelen - Meg kell keresnünk Bakurát.
- Mit akarhat Atemuval? - kérdezte Anzu.
- Gondolom meg akarja ölni. - mondta Jounouchi - Ha én Bakura helyében lennék, szétszórnám az ikon darabjait.
- Én meg visszavinném 3000 évvel ezelőttre. - vágott közbe Honda.
- Akkor az istenkártyák kellenek neki. - mondta Yugi.
- Vagy az ikonok. - folytatta Anzu.
- De meglehet, hogy mindkettő. A lényeg, hogy az istenkártyákat muszály megvédeni. Az ikonok közül úgyis hiányzik egy. - okoskodott Honda.
- De akkor is, nagy ereje van az ilyen ikonoknak. Váljunk szét. Én megyek az ikonokért, ti keressétek meg Bakurát. - adta ki a parancsot Yugi.
Szétváltak, körülnézni az egész városban. Yugi hazament, és megnézte, megvan-e minden. De hiába, akkorra már eltűntek a kártyák, és az összes ikon is.
- Ez nem igaz.
Megcsörrent Yugi telefonja.
- Igen, Jounouchi? - vette fel.
- Megvan... Azaz megvolt Bakura. Nemrég rendezett egy kis csetepatét a kórházban. Willt műtő orvosok súlyosan megsérültek. Úgy néz ki, amikor elmentünk, visszament a kórházba.
- Mi? - döbbent le.
- Nem ölt meg senkit, de elég durva amit csinált. Nálatok mi van?
- Eltűntek az istenkártyák is, meg az ikonok is.
- Tehát akkor a Hondának van igaza.
- Igen. Megyek én is keresni, ha valami történne, szólj!
- Rendben.
Ahogy letette a telefont, újra elkezdett csörögni. Most Anzu hívta.
- Igen?
- Megtaláltam Bakurát. Egész a múzeumig követtem.
- A múzeum? Mindjárt ott vagyok! Addig nehogy utána menj! Fenébe, nem értem miért épp most hozták vissza azokat a kőtáblákat.
- Nem azért, de másfél hónapja itt van. Ki gondolta volna, hogy ez lesz.
- Igaz.
- Siess! - tette le.
Yugi a többieknek is szólt. Mikor a múzeum elé ért, nem látta ott senkit, így elindult befelé. A múzeum már be volt zárva, mégis a főbejárt tárva nyitva állt. Nem messze az ajtótól megtalálta a két őrt, ájultan.
- Nem tetszik ez nekem.
Nagy nehezen elindult a kőtáblákhoz. Ugyan oda rakták őket vissza, mint ahol régebben voltak, így Yugi tudta merre menjen. Még alíg ért le a lépcsőn, mikor észrevette Bakurát a földön ülve, és mellette a szintén ájultan fekvő Anzut.
- Anzu. - rohant volna oda.
- Á-á. - vigyorgott.
- Mit csináltál Anzuval? És hol van a kirakós?
- Erre gondolsz? - emelte fel a kezét, benne a kirakóssal.
- Mit akarsz?
- Nem egyértelmű?
- Vissza akarsz menni Egyiptomba... Ezért loptad el az ikonokat, meg az Isten kártyákat.
- Nem. Egyáltalán nem. Nagyon idegesítőek tudtok lenni, ezért csak szórakoztam veletek. Az ikonok nélkül is simán át tudok menni, hogy végre megölhessem a fáraókat.
- Fáraók?
- A hetedik ikon merre van?
- A tulajdonosánál maradt.
- Sejthettem volna, hogy nem válik meg tőle olyan könnyen. - nevetett - Na mindegy, nem mintha olyan fontos lenne. Mellesleg az ikonokat tengerbe dobtam. Jó szórakozást. Emelett a lánc mellett - mutatta a nyakába lógó fekete láncot - az ikonok nem nagyon érnek sokat.
- I-Ilyen volt Will nyakában is.
- Már csak téged vártalak. - állt fel.
- Engem?
- Vissza is kapod a hülye kirakósodat. - dobta oda neki.
Yugi egyből felvette, és innentől Atemu vette át a helyét.
- Ha egyáltalán nem is kellett, minek vitted el?
Bakura elvigyorodott, megfogta az ikonját, majd a láncot. Atemu háta mögé egy nagy fekete lyuk jelent meg. Bakura fogta, hasbarúgta Atemut, aki beleesett ebbe a fekete lyukba, majd a lyuk egyből el is tűnt.
- Nagy hibát követtél el, mikor helyet cseréltetek. - nevetett, majd újra egy fekete lyukat nyitott, amin már ő ment át.
Mikor Jounouchi és Honda megérkezett, Anzu akkor ébredezett. A földön észrevették Bakura, és Yugi ikonját, de ők sehol nem voltak.
- Mi történt Anzu?
- Nem emlékszem semmire. Mikor ideértem nem volt itt senki... Aztán valaki leütött. Onnantól képszakadás. Yugi hol van?
- Mikor engem hívott azt monda itt van a múzeumnál. - mondta Honda.
- Bakura át-átvitte?
- Az ikonok itt vannak. - mutatta Jounouchi - Én ezt már tényleg nem értem.
- Akárhogy is, most nem tudunk semmit sem tenni. - hajtotta le a fejét Honda - Hiába van meg a három ikon, egyikkel se tudunk átjutni.
- Igaz! Már úgyis sötét van.
- Fiúk! A fenébe is! Nem ülhetünk tétlenül! Először Atemut vesztettük el, most meg Yugit! - próbálta elfolytani a sírást, de nem ment neki.
- Figyelj Anzu. Hondának igaza van. Ma sokminden a nyakunkba zúdult. Aludjunk erre egyet. Holnap majd kitalálnk valamit.
- Rendben. Hondánál alszunk. - jelentette ki.
Honda először nagyot nézett, de végül belement. Elmentek hozzá, Anzu az ágyon, a két fiú meg a földön aludt.
- Jounouchi ne merj tapizni!
- Te beszélsz? Menj már arrébb.
- Mit kéne tennünk? - fakadt ki Anzu.
- Nem tudom. - mondták egyszerre a fiúk.
- Most próbálj meg aludni. - nyugtatta Honda.
- Megvan! - ült fel hírtelen az ágyon - A kőtáblákat Isis hozta, neki is itt kell lennie a városban.
- Igen, Yugi mondta is, hogy hol lakik most. De nem emlékszem. - mondta Honda - Miért fontos ez?
- Ő talán tudna segíteni. Kaiba! Ő biztos tudja hol van!
- Muszály Anzu? Épp Kaibát? - szenvedett Jounouchi.
- Megkérdezhetjük Mokubát is.
- Rendben. Holnap akkor odamegyünk.
Nagy nehezen mindenki elaludt, de másnap reggel már mindenki hajnalban fenn volt. Összeszedték magukat, majd elmentek a Kaiba Corphoz.
- Nem értem minek kell, de itt a cím. - adott egy cetlit Anzu kezébe.
- Köszi Mokuba!
- De minek kell?
- Semmi, csak... Viszlát. - rohantak el.
- Hol lakik? - vette ki Honda a cetlit Anzu kezéből.
- Ez nincs is messze.
Mikor odaértek a címhez, remegő kézzel csöngettek be. És tényleg, Isis nyitott ajtót.
- Sziasztok!
- Isis! Lenne itt egy nagyon fontos ügy! - mondta Honda.
- Hát, gyertek be, és meséljetek.
Bementek a nappaliba. Malik is ott gubbasztott, és épp egy teniszlabdával játszott.
- Malik? Te hogy hogy itt vagy? - nézte csodálkozva a kis csapat.
Malik ahogy hirtelen rájuknézett, elejtette a teniszlabdát, ami elgurult.
- Én csak...
- Miről akartatok beszélni? - folytatta Isis.
- Bakura visszajött, és elvitte Yugit. - kezdte Anzu.
- És a fáraóval mi van?
- Ő itt van! - emelte fel.
Malik fogta a botját, és a kirakós felé nyújtotta.
- Nem tudjuk most mi legyen. Az ikonokat mind elvitte. Az istenkártyákat is. Nem tudjuk hol lehetnek, hisz az ikonok itt vannak, de ők sehol sincsenek.
- Ezt nem itt kéne megbeszélnünk! - suttogta.
- Yugi élete veszélyben van, és mi még csak segíteni sem tudunk! - kiabálta.
- A francba is, egy kicsit csöndesebben! - rohant be az egyik szobába.
- Figyeljetek, a gyűrűvel meg lehet találni a többi ikont. - suttogta - Ha megvannak, utána tudjátok hogyan tovább.
- Rendben. De miért suttogsz? - kérdezte Jounouchi.
- Az most mindegy.
Malik jött ki, egy papírfecnivel a kezében. Odaadta Isisnek.
- Olvasd el.
Isis elvette a lapot, és olvasni kezdte.
- Ja, amúgy abban az ikonban nem a fáraó, hanem Yugi van. - szólalt meg Malik.
- Az meg hogy lehet? - csodálkozott Jounouchi.
Isis hírtelen felállt.
- Azt már nem!
- Most miért nem?
- Nem, és nem! A lelkünkre kötötték! Nem lehet.