7.fejezet

Fáraó(k)

- De miért nem?
- Te is tudod Malik, hogy miért nem! Menj vissza a szobába!
- Rendben! - kullogott vissza, mint egy rossz gyerek, akit szobafogságra ítéltek.
Pár perc múlva azonban újra kijött, és egy újjabb cetlit nyomott a kezébe.
- Egy Fekete Lánc? - csodálkozott Isis.
- Yugi mondta is, hogy Bakura egy fekete láncal nyitott kaput, amin átlökte Atemut. Így szakadtak el egymástól.
- Akkor meg kell szerezni azt a láncot. - nézett Malikra.
- Az utolsó sort is olvasd el kérlek.
- Ez nem vicces! - nyomta vissza a kezébe a lapot. Nem lehet!
Ekkor kinyílt az a szobaajtó, amin Malik rohangált ki-be. Egy szőke lány állt előttük.
- Menj vissza létszives Yu- Yu- Yuuna! - lökte vissza Malik, de a lány nem akart menni.
Atemu ébredezni kezdett. A kék egyenruha volt rajta, mégis külsőleg úgy nézett ki, mint 3000 évvel ezelőtt. Senki nem volt ott. A sivatag közepén volt, mégis tudta merre menjen. Felállt, és elindult. Atemu már kifáradt, de közel volt a palotájához. Mikor odaért a bejáratjoz, az őrök nem engedték be.
- Én vagyok a fáraó, engedjetek be!
- A fáraó? Na persze. - nevettek - Kotródj innét!
- Mi ez a nagy csetepaté? - ment oda Mana.
Mikor Mana meglátta Atemut, egyből a nyakába ugrott.
- El sem hiszem, hogy te vagy az! Ho-Hogy jöttél vissza? Annyira örülök. Gyere, Setonak is látnia kell. - rángatta el.
- Az a Fekete Lánc. Talán a halálom utáni időbe hozott vissza? De Bakurával miért nem akadtam össze? - gondolkodott el.
Közben beértek Setohoz. Mikor Seto észrevette, egyből odament hozzá.
- Atemu, te hogy kerülsz ide?
- Igazából nem tudom. Bakura hozott el ide.
- Már megint Bakura?
- Igen.
- Most ez lényegtelen, örülök, hogy itt vagy! És, addig maradhatsz, ameddig akarsz! Szólok pár szolgának, adnak rád valami rendes ruhát.
- Igazán nem kell!
- De, de. Tényleg nagyon örülök, hogy újra közöttünk vagy.
Atemu elment átöltözni, majd Setoval és Manával elindult körbejárni a palotát.
- Fura megint itt lenni. - mondta Atemu.
- Huh amióta nem voltál itt sokminden történt. Seto fáraó lett!
- Rámhagytad a birodalmat. Nem tudtam, hogy vissza fogsz még jönni. - mondta Seto.
- Ugyan, jó kezekben van nálad a birodalom sorsa.
- Én meg papnő lettem. - büszkélkedett Mana.
- Papnő lettél?
- Igen. - mosolygott - Amióta legyőzted Zorkot, minden helyreállt. Egyiptom virágzik.
- Ezt örömmel hallom. De most Bakura visszajött. Ki tudja mit tud művelni Egyiptommal... Már értem. Mikor azt mondta fáraók, akkor ezalatt téged, és engem értett. Bakura tuti ide fog jönni, hogy megölhessen minket. Talán ha Will életben marad volna, észhez tudta volna téríteni. A fenébe is!
- Ki az a Will? - kérdezte Mana.
- Áhh, nem lényeg.
- Pár embert elküldök, hogy nézzenek körül.
- Rendben.
Bakura is kezdett ébredezni, viszont ő a relytekhelyén volt. Ahogy felébredt egyből útnak indult. Egy közeli kis faluba ment. A faluban megállt egy kis háznál. A ház mögött volt egy istálló, oda ment be, és nekikezdett az egyik ló elkötésének.
- Maga meg mi a francot csinál? - kérdezte egy lány a háta mögött.
- Fogd be a szád. - fordult meg.
- Ba-Bakura? - fogott rá kést - Hisz te meghaltál!
- Fogd már be a szád, idegesítesz!
- Mit akarsz te a lóval?
- Elvinni.
- Nem viheted el!
- Ez Yoru lova. Azt csinálok vele amit akarok!
- Mész megint a fáraót megölni, mint mindíg?
- Igen.
- Szegény Yoru. Hogy foghatott épp ki téged!
Bakura kivette a lány kezéből a kést, és a torkához szegezte.
- Nofertari, jobban teszed, ha nem beszélsz Yoruról. Hisz csakis neki köszönheted, hogy meghagytam a rongyos kis életed! -ledobta a kést a földre, majd elvezette az istállóból a lovat.
- Ha Yoru kérne most, hogy ne öld meg a fáraót, akkor is megtennéd?
Bakura megállt, majd hátranézett. De végül nem érdekelte mit kérdezett Nofertari, így továbbment.
- Bakura! - rohant utána - Nem mehetsz el újra! Ezzel csak megöleted magad!
- És mióta érdekel, hogy mi lesz velem?
- Mindíg is érdekelt, - állt elé - hisz Yoru szívből szeretett.
- Ismerem ezt, a lelki világomra próbálsz hatni... Nem fog menni. - kerülte ki.
- Rendben. Akkor elmondom. Van egy levelem Yorutól. Mielőtt meghalt volna, apám volt a palotában, és akkor adta ezt.
- Mi? - állt meg - Hazudsz!
- Komolyan. Igazából ezt neked címezte, de végül te elmentél "bosszút állni" és nem volt alkalmam odaadni.
- Most megteheted. Add ide.
- Menj csak bosszút állni! A levél marad! - ment vissza a házba.
- Nofertari, most azonnal ideadod azt a levelet! - ment utána.
- Nem! Te a palotába indultál!
- Megöllek! Komolyan meg foglak ölni!
- Ha megölsz, sosem tudod meg hol van a levél.
Bakura elnevette magát.
- Akkor megkínozlak!
- Nyugodj már meg. Ha Yoru tudná hogy milyen, milyen... szemét lettél.
- Hagyjuk a lelkizést! Add ide azt a levelet!
- Rendben. Te amúgy beszöktél hozzá a palotába?
- Igen!
- És miért nem hoztad el?
- Féltett engem. - ült le az ágyra - A francba is. Mindíg miattam sodorta magát bajba. Aztán meg miattam szenvedett, hogy nehogy el tudjanak kapni. Amikor ott voltam akkor is engem féltett...
'- Bakura, te mit keresel itt?
- Jöttelek megszöktetni. - csókolta meg.
- Vá-Vá-Várj! És ez a megölöm a fáraót dolog?
- Majd utána megölöm. - vigyorgott.
- És ha az őrök észrevettek?
- Ők már nem vesznek észre.
- Mi? Megölted őket?
- Ugyan, dehogy.
- El kell menned! Ha megtalának, megölnek.
- Nem hagylak itt.
- Muszály leszel. A fáraó azt mondta, hogy a következő születésnapjáig maradjak itt, utána szabadon enged!
- Kedveled a fáraót, igaz?
- Nem!
- Volt valami köztetek?
- Nem, semmi nem volt.
- Akkor minek akarsz itt maradni?
- Azt mondták, ha elszököm, nem csak engem ölnek meg, hanem, azokat is, akiket szeretek. Csak nem akarom, hogy bajod essen idióta!
- Ilyenkor olyan aranyos vagy! - ölelte magához - Már ezért megéri kockáztatni.'
- Most már akkor értem a levelet. Utána mi volt?
- Eljöttem. Nem kellett volna otthagynom. El kellett volna hoznom.
- De hisz a fáraó szabadon engedte volna.
- Igen, csak hát azt nem élte meg. Most már húzz levelemért!
Nofertari odament az egyik ládikóhoz, és kutakodni kezdett benne.
- Nem féltél, hogy rajtakapnak, hogy ott vagy?
- Nem igazán.
- Tessék. - nyújtotta oda.
Bakura kibontotta a levelet, majd elmerült benne. Szemei egyre jobban kikerekedtek, ahogy a sorokat olvasta.
- Ez tényleg igaz?
- Igen.
- Én ezt... ezt nem hiszem el.
- Miután meglátogattad őt, teherbe esett.
Bakura végigfeküdt az ágyon.
- Ba-Bakura?!
- Hagyj most egy ideig békén.
- Rendben. - ült le a székre.
Bakura csak feküdt az ágyon, és gondolkodott.