10 óra körül úgy döntöttem kimegyek kicsit az erkélyre. Hűvös esti szél fújt. Az éjszaka sötét mégis békés. Gondolkoztam a srácokról, Yugi-ról, Atemu-ról,a hercegnőről. Aztán eszembe jutott az a kártya amit még Yugitól kaptam a első párbajom előtt. Ezt a kártyát nagy becsben tartom, folyton egy kis kártyatartóban tartom külön a többitől. Igen a fehér fények varázslónője. Azóta a nap óta nemcsak hogy a kedvenc kártyám lett de a leghűségesebb "barátom" is. Gyenge lapnak mondják ám az ereje nagyobb mint az bárki gondolná, igen, mert ha lehívom a fehér fények koronáját a hozzá tartózó varázslapot akkor az ereje még Kaiba hó sárkányát is beelőzi. De a kártyák lelke után a legfontosabb dolog amit megtanultam hogy az erő nem támadó pontokat jelent. Mert a leggyengébb szörny is megfordíthatja a csata állását.

Hirtelen apa nyitott be a szobámba.

-Kicsim nem kéne már lefeküdnöd?-kérdezte.

-De de csak gondolkoztam, azonnal megyek.-mondtam.

-Rendben jó éjt!-köszönt el.

-Jó éjt!-köszöntem.

Az éjszaka sok érdekes dolgot ébreszt bennem de az az igazi kérdés vajon mit hoz a jövő?