A víz cseppek vadul csörömpöltek a tetőn. Az eső csak úgy zuhogott. Egyből eláztam volna ha kiléptem volna az ajtón. Épp a délutáni frissen főzött kamilla teámat fogyasztottam, és közben gondolkoztam. Az eső, sok emléket hoz felszínre amiknek már rég el kellett volna tűnniük a semmibe, de mégis ugyanúgy kísértenek minden nap. Egyszer csak kopogás hallatszott.

-Ki az ?-kérdeztem halkan.

-Toushiro vagyok!-hallatszott a válasz.

-Gyere be!-mondtam. Válaszomra régi jó barátom és kollégám Hitsugaya Toushiro lépett be, megrázta fehér haját amiből szállingóztak a víz cseppek.

-Látom rendesen eláztál.

-Igen, úgy zuhog kint az eső hogy egy percre sem lehet megmaradni odakint.

-Megtudhatom látogatásod okát?-kérdeztem.

-Mi ez a hivatalos hang, Yasami?

-Semmi, csak nincs túl jó kedvem ennyi az egész, miért jöttél?-kérdeztem újra.

-Csak szólni akartam hogy ma este lesz a hadnagy választás, remélem már megvan a jelölted?!

-Nem még nincs.-válaszoltam, nyugodtan.

-Hát akkor ideje lenne keresgélni,mert nem maradhatsz örökké hadnagy nélkül.

-Tudod jól, hogy én megtudom védeni magam.-csaptam föl a fejem.

-Nem is azt mondtam hogy testőr kellene melléd, csak egy társ, egy új barát.

-Miért kellene új amikor van elég barátom?-kérdeztem kicsit mérges hangon. -köztük te is!

-Ha ebben az évben sem választasz hadnagyot akkor ki fognak jelölni melléd valakit.

-Jelöljenek, nem izgat, az a lényeg hogy ne legyen útban. -válaszoltam

-Mióta lettél te ilyen flegma Yasami, mi ütött beléd? Hova lett a kedvességed?

-Én most is kedves vagyok Toushiro, csak esős időben vagyok ilyen tudod jól, ha esik ez eső mindig morcos leszek.

-Akkor is, vegyél végre erőt magadon és válassz egy megbízható embert, kérek! Aggódom érted.

-Felesleges, de ha te kérsz még megfontolom.-mondtam szelíden.

-Akkor ott találkozunk.

-Toushiro! Te megtartod Matsumotot?

-Persze, már évek óta ő a hadnagyom és még soha nem csalódtam benne. akkor találkozunk.

-Igen.-bólintottam, majd Toushiro kinyitotta az ajtót és villám lépéssel el is tűnt, persze nyitva hagyta az ajtót amin beáramlott a fagyos szél, bele is remegtem kicsit, de egy kéz suhintással bevágtam az ajtót és élveztem tovább finom teám melegét. Mikor megittam a teámat úgy döntöttem előbb elindulok hogy megbeszéljem ezt a hadnagy ügyet a fő kapitánnyal. Föltűztem a hajamat fölvettem a kapitányi köpenyem és útnak indultam. Lasú léptekkel közelítettem az1-es osztag épületéhez. Mikor befordultam a következő utcába egy lány ütközött belém. A földre zuhant pont egy pocsolya közepébe.

-Mi az nem tudsz vigyázni?-kérdeztem morcosan. Ám ekkor láttam hogy a lány teljesen átázott.-ne...ne haragudj, had segítselek föl!-nyújtottam a kezemet felé, mintha egy másik embert látott volna maga előtt, olyan bambán nézett rám, fölsegítettem és együtt visszamentünk a házamba hogy fölmelegítsem szerencsétlen lányt.-tessék itt egy törülköző, látom nagyon eláztál, csurom víz vagy, és miattam lettél ilyen, ez a legkevesebb.-magyaráztam.

-Köszönöm szépen.-mondta halkan. Szegény úgy reszketett mint a nyárfa levél.

-És tessék ettől még jobban föl fogsz melegedni- nyújtottam át a forró teával teli csészét. A lány jól átfogta a meleg poharat és jóízűen belekortyolt.

-Mi a neved?-kérdeztem.

-Misami Hayko vagyok.-mutatkozott be.

-És melyik osztagtól?

-A 13-mas új tisztje vagyok.-mondta. Egy kicsit megdöbbentem, és kicsit sértve éreztem magam.

-És..tudod hogy én....ki vagyok?-kérdeztem dühösen.

-Hát izé... nem.

-MI AZ HOGY NEM TE FÉLESZŰ, HONNAN SZALAJTOTTAK TÉGED HA AZT SEM TUDOD KI A KAPITÁNYOD?-ordítoztam vele. A lány nagyon elszégyellte magát a földre borult és bocsánatért esedezett.

-Bocsásson meg, kapitány! Nagyon kezdő vagyok és nem tudom hogy ki a kapitányom, és amikor önnel találkoztam épp a 13-mas osztag épülete felé tartottam de eltévedtem.

-Nem meglepő, ha nem élnék itt már vagy 15 éve én is eltévednék. Na akkor jól jegyezd meg Usaka Yasami vagyok a 13-mas osztag kapitánya, és...-de nem vejeztem be a mondatom.

-És?-kérdezte izgatottan.

-Ezt még át kell gondolnom.

-Mégis mit?-kérdezte.

-Semmit, és most gyere velem!-utasítottam.

-Hova megyünk? Csak nem akar megbüntetni?-kérdezte idegesen.

-Ugyan dehogy, a 10. osztag fő épületéhez megyünk.

-És mit kell ott csinálnunk?

-Csinálnom, amíg én beszélek a 10. osztag kapitányával, addig te kint maradsz rendben?

-Igen, persze.-mondta halkan. Az eső kezdett elállni és a Nap is megjelent a felhők közül. Sokkal boldogabb lettem Azért akartam Toushirohoz menni hogy kikérdezzem a véleményét erről a lányról, remélem még az irodában van és még nem indult el. Bekopogtam . Matsumoto nyitott ajtót, ami azt jelenti hogy Toushiro még itt van.

-Szervusz Matsumoto, Toushirot keresem.

-Jó napot asszonyom, kerülj,...izé..kerüljenek beljebb .-Matsumoto jó nagy szemekkel nézett Haykora, lehet azt hitte a hadnagyom, hát ..

-Mi járatban Yasami? Ó hát ö?-kérdezte meglepetten.

-Ő itt Misami Hayko, de majd később megismerkedtek, négyszemközt szeretnék veled beszélni.-mondtam kissé hivatalos hangon.

-Persze ülj csak le.-bólintottam majd becsuktam Hayko előtt az ajtót, láttam a szemében hogy nagyon ideges... vagy csak még mindig fázik.

Hayko összetette két kezét és majdnem sírni kezdett az idegeskedéstől.

    *

      "Vajon rólam beszélnek? És ha igen akkor miről? Biztos arról hogy nem ismertem föl a kapitányt, jaj nekem most biztos el fognak küldeni innen, ja ne."-gondolta magában.
    *

      Valami baj van? -fordult a lányhoz Matsumoto.
    *

      Hát, nem.. vagyis csak kicsit izgulok, vajon rólam beszélgetnek-e.
    *

      És ha igen?
    *

      Hát amikor ma délután belebotlottam a kapitányba nem ismertem föl és nagyon dühös volt rám most biztos elküld majd az osztagától.-hajtotta le szomorúan a fejét.
    *

      Ugyan.-legyintett.-én nem úgy ismerem Usaka kapitány nőt mint aki csak azért mert nem tudná ki ő egyből kipenderítené az osztagából, gondolom új vagy ezért nem ismertél rá.
    *

      Igen.-pirult el a lány. Pár percnyi gyors konzultáció után kiléptünk a szobából.
    *

      Ideje elindulni Matsumoto. -szólította meg a szobából kilépő Toushiro hadnagyát.
    *

      Igen is..-tisztelgett a nő.
    *

      Akkor mi is menjünk Hayko.
    *

      De mégis hova asszonyom?
    *

      Most az 1-es osztag épületéhez megyünk a hadnagy választásra.
    *

      Hadnagy választásra? És önnek ki lesz a hadnagya?-kérdezte érdeklődően.
    *

      Majd megtudod.-válaszoltam egyszerűen.-menjünk mert el fogunk késni.-utasítottam őket. Negyed órányi séta után odataláltunk az első osztag épületéhez. Akkora már az összes kapitány és összes hadnagyuk fölsorakozott.
    *

      Köszöntelek titeket! Nos Mindenki megtartja az eddigi hadnagyát?
    *

      Igen!-hallatszott az egyértelmű válasz.
    *

      És te.. Usaka Yasami? Tudtál végre választani?-kérdezte a fő kapitány.
    *

      Igen.-válaszoltam. A kapitányok mélyen megdöbbentek. Tudniillik két éve vagyok kapitány és ez idáig egy hadnagyom sem volt.
    *

      És ki az illető?-kérdezte.
    *

      Ő.-mondtam és közben előráncigáltam magam mögül Haykot aki lángvörösre pirult, és teljesen összezavarodott képet vágott.
    *

      Ő? De hisz ő még csak egy újonc, csak most jött ki az akadémiáról.-tiltakozott Zaraki Kenpachi a 11-es osztag kapitánya.
    *

      Ezt én is jól tudom, de engedjék meg hogy had tanítsam ki én, majd én fölfejlesztem az erejét hadnagyi szintre.-mondtam elhatározottan.

      Toushiro elégedetten vigyorgott, Matsumoto pedig teljesen le volt döbbenve. A fő kapitány összehúzta a szemöldökét de végül beleegyezett.
    *

      Rendbe, 1 évet kap hogy az ereje elérje a hadnagyi szintet és ez a te felelősséged Yasami.
    *

      Igen is, köszönöm.-hajoltam meg.
    *

      Akkor ezennel be is fejeztem további szép estét.-köszönt el. Mikor kijöttünk az épületből még világos volt, olyan 4 négy óra körül járhatott az idő. A kapitányok hadnagyaikkal szétoszlottak. Mikor kiléptem sebesen fújt a szél, nekem viszont csak aprócska szellőnek tűnt. Hayko még mindig meredten állt mellettem, mintha Toushiro megfagyasztotta volna. Némán bámult maga elé, mint valami élőhalott.
    *

      Ugyan nem kell ennyire meglepődnöd.-mondtam. A lány viszont még mindig nem szólt semmit. -ugyan térj már észhez!-kiáltottam. - a lány rám nézett és futásnak eredt egy hatalmasat ugrott föl az égig és egy nagyot kiáltott!
    *

      HADNAGY LETTEM!!!!-ordította hangosan, olyan hangosan hogy talán még a perem vidékiek is meghallották.
    *

      Gyere ide de azonnal!-utasítottam.-na végre hogy magadhoz tértél, azt hittem már Toushiro csinált veled valamit.
    *

      Persze Yasami, biztos direkt meg fagyasztottam..persze persze. -moromolta Toushiro kicsit dühösen.
    *

      Jól van na soha nem lehet tudni mikor jön rád a "hidegrázás". Na figyelj Hayko most menj vissza az akadémiába szedd össze a holmidat és gyere a fő épülethez jó? Odatalálsz, meg vissza?-kérdeztem aggódóan.
    *

      Hát..nem igazán. -vakarta meg a fejét szégyellve.
    *

      Matsumoto elkísérnéd?-kérdezte Toushiro.
    *

      Kapitány már megbocsájtson de nekünk dolgunk van.-magyarázott.
    *

      Jaj igen.-hajtotta le a fejét, majd a tarkójához nyúlt és gondolkodóba esett.
    *

      Én viszont nem kísérhetlek el, elő kell készítenem a helyedet.
    *

      Hát majdcsak odatalálok az is elég ha elmondják merre van.-mondta.
    *

      Jól van most nagyon figyelj! menj egyenesen és aztán jobbra ott lesz majd egy kapu és ott már csak végig kell menned egyenesen míg ki nem lyukadsz az akadémia épületénél.
    *

      Rendben, azt hiszem oda fogok majd találni. -vigyorgott.
    *

      Akkor menj!-utasítottam.
    *

      Jó nemsokára jövök!-szaladt el mikor megfordult nagyot

      libbent hosszú fekete haja. Aggódóan néztem utána.
    *

      Matsumoto!
    *

      Igen?
    *

      Menj vissza az irodába, nem sokára megyek utánad.
    *

      Rendbe.-hajolt meg a nő, és eltűnt.
    *

      Baj van?-kérdezte.
    *

      Nem csak.. csak annyira emlékeztet valakire.
    *

      És tudod kire?- kérdezte. Elgondolkodtam de nem jutott eszembe senki.
    *

      Nem..nem tudom.-ráztam meg a fejem.
    *

      Remélem jól megy majd minden, találkozunk.-mondta és közben villámgyorsan eltűnt. Én még egy darabig néztem Haykot ahogy eltűnik aztán megfordultam és visszamentem a fő épülethez. Az enyém melletti ház üresen állt hiszen ez a hadnagyomnak van fenntartva.


........




Hayko beszaladt a szobájába elővette ágya alól a kartondobozokat amit erre az alkalomra tartogatott. Gyorsan beledobálta a dolgait és ismét futásnak eredt. Szegény annyira fölpakolta a kartondobozokat hogy nem is látott ki mögülük. Ahogy megpróbált előre haladni egyszer csak beleütközött valakibe. Hayko a földre zuhant a cuccai pedig szana szét repültek a földön.

-Mi az nem tudsz vigyázni?-kérdezte mérgesen egy hang. A lány megint elszégyellte magát és lassan szedni kezdte a cuccait.

-Bocsásson meg, megint ügyetlen velem, ne..ne..-ám ekkor az ismeretlen férfi megfogta az egyik könyvét és átnyújtotta.

    *

      Ugyan én nem voltam elég figyelmes.-tiltakozott.
    *

      Kö..köszönöm szépen. Várjunk csak ön olyan ismerős nekem. Valahol már biztosan láttam.
    *

      Abarai Renji vagyok, biztosan a hadnagy választáson láttál, a 6. osztag hadnagya vagyok.-mutatkozott be.
    *

      Misami Hayko vagyok nagyon örvendek. -mosolygott.
    *

      Segíthetek?-kérdezte kedvesen.
    *

      Á nem mindjárt összeszedem.
    *

      Ugyan kérlek had segítsek.- kérlelte a lányt. Renjinek lángvörös volt a haja és a teste tele volt tetoválásokkal, fején pedig egy fehér kendő díszelgett.
    *

      Hát..jól van.-dadogta. Mikor minden holmit összeszedtek Renji megfogta az egyik dobozt és elindult.
    *

      Na mi lesz nem jössz?
    *

      De, de nem várhatom el azt hogy visszakísérj!
    *

      ugyan már ne hülyéskedj, még jó hiszen azt sem tudod merre kell menni nem igaz?
    *

      hát nem hi-hi. -nevetett.-köszönöm a segítséget.
    *

      Nagyon szívesen.
    *

      Visszamentek a 13. osztag fő épületéhez és bekopogtattak az ajtón, pár perc múlva Yasami nyitott ajtót.
    *

      Ó hát megjöttél, Renji hát te?-kérdezte meglepetten.
    *

      Út közben "összetalálkoztam " Haykoval és visszakísértem.
    *

      Nagyon köszönöm, gyertek csak be!- lerakták a nehéz dobozokat és leültek.
    *

      Teát?-kérdeztem.
    *

      Igen köszönöm.- válaszolt Renji. Kimentem a konyhába és teát készítettem. Hayko kicsit megszeppent mikor az orra alá nyomtam a gőzölgő poharat.
    *

      Nesze idd meg.-adtam oda neki.-megnyugtat, látom kicsit zaklatott vagy. Renji, mit csináltál vele? -húzogattam a szememet.
    *

      Ugyan asszonyom semmi rosszat csak meglepettségből ráordítottam mikor egymásba ütköztünk. -mentegetőzött. Hayko csak mosolygott és belekortyolt a meleg teába.
    *

      Hm, asszonyom ez a tea fenséges.-dicsért meg.
    *

      Köszönöm.
    *

      Egyetértek, csodás mint mindig.-jól elpirultam.
    *

      Jesszusom, de hamar besötétedett, köszönöm a teát.
    *

      Nagyon szívesen.-mondtam, Renji pedig kinyitotta az ajtót és elment.
    *

      Na Hayko most pedig elkísérlek a lakásodra. Gyere velem .-a lány nagyokat pislogott, de végül velem jött. -na hát ez lenne az, rendezkedj be kényed kedved szerint.
    *

      Nagyon köszönöm kapitány.-hálálkodott.
    *

      Ugyan, ja és ha valamire szükséged lenne csak kopogj át azon az ajtón.
    *

      Ön mellettem lakik?
    *

      úgy is mondhatnánk de inkább te mellettem, és az ajtó arra szolgál hogyha valami baj van akkor a hadnagy megtudja védeni a kapitányát de erre még egy ideig nem lesz szükség.
    *

      Ne aggódjon kapitány mindent el fogok követni hogy elnyerjem a bizalmát, és hogy olyan szintre fejlődjek hogy megtudjam védeni bármi áron.
    *

      Köszönöm Hayko de már így is megbízok benned, na jó éjt.-köszöntem el.
    *

      Jó éjt.


Késő éjjel mindig a házam tetején ülök és gondolkodok, és persze élvezem az esti szellőt. De..

    *

      Úr isten Toushiro, megijesztettél.
    *

      Ne haragudj.
    *

      Valami baj van?-kérdeztem.
    *

      Nem semmi csak gondoltam beszélgethetnénk.
    *

      Na és Matsumoto, vele nem beszélgetsz?
    *

      Ő már ilyenkor rég alszik, én meg nem bírok még ilyenkor, úgy hogy gondoltam fönt vagy így eljöttem, remélem nem zavartalak meg az elmélkedésben?
    *

      Nem.
    *

      Hogy van Hayko?
    *

      Jól, már ide is költözött, és mostanra már alszik. Szerinted jól döntöttem?
    *

      Hm?
    *

      Úgy értem hogy elég ereje lesz ahoz hogy egy év alatt hadnagyi szintet elérje?
    *

      Yasami te nem érezted a lélek energiáját?
    *

      Nem, nem is figyeltem.
    *

      Sejtettem, Haykonak az ő szintjéhez képest elég nagy a lélek energiája, úgy hogy nagy jövőt jósolok neki.
    *

      Ezt jó hallani.
    *

      És, már eszedbe jutott hogy kire emlékeztet Hayko?-kérdezte.
    *
      Nem, még nem.-mondtam. Mikor becsuktam a szemem hirtelen megjelent egy kép, a szívem hevesen kezdett verni és valami fojtogatott, a mellkasomhoz kaptam.
    *
      Yasami jól vagy? Yasami!-kiáltott. Elsötétült előttem minden és elájultam. Toushiro megfogott hogy nehogy leesek a tetőről. Csak ezt tudtam kinyögni:
    *
      Katsumi!!