Még sötét volt odakint, csak a lámpák világították meg az utamat. Izgultam, vagy féltem? Már nem is tudom mit éreztem azon a reggelen, azon a reggelen amikor szembe kellett néznem a bűnömmel, a hibámmal és önmagammal, a félelmeimmel.

Magamra terítettem kék-fehér köpenyemet , kapucnijával elfedtem arcomat, hogy ne ismerjenek föl, kardomat nem hátamra akasztottam hanem az övemre csatoltam. Mikor éppen kiléptem volna az ajtón hogy eltűnjek Hayko állt elém.

-Kapitány! Mégis hova megy ilyen korán?-kérdezte álmosan és kicsit mérgesen is. Kicsit elgondolkoztam a válaszon, biztosan velem akar majd jönni de ezt nem engedhetem, nem akartam veszélynek kitenni.

    *

      Sajnálom Hayko de nem mondhatom el.-mondtam ridegen.
    *

      Na de kapitány!
    *

      Sajnálom Hayko akármennyire szeretném veled megosztani ezt a terhet nem tehetem.-mondtam majd tenyeremet a fejére helyeztem egy kötő átkot mondtam rá hogy ne tudjon utánam jönni.- 25. kötési módszer, dermesztő kötés.-mondtam egészen halkan,majd Hayko ott ahol volt szinte megfagyott, mint valami bábú úgy állt előttem. -sajnálom.-mondtam majd miután leültettem az ágyamra becsuktam az ajtót és elmentem.


Toushiro 6 óra körül ébredt, idegesen kapkodta magára ruháit, majd mikor kardja is a helyén volt elindult a 13. osztag épületéhez pontosabban az osztag kapitányának lakásához. Halkan bekopogott de senki nem nyitott ajtót vagy adott választ, ezért benyitott. Eleinte senkit sem látott, de aztán ahogy bentebb ment meglátta a szinte kővé dermedt Haykot.

-Te jó ég.-ment oda a lányhoz, gyorsan föloldotta a kötést majd vadul kérdezősködni kezdett.

-Jól vagy Hayko? És hol van a kapitányod? Hova ment?

-Hitsugaya kapitány!-csodálkozott közben pedig nagy levegőket vett.-sajnálom de nem tudtam megállítani.-mondta könnyektől küszködve.

-De hova ment?

-Nem tudom.-mondta.-csak azt mondta hogy bármennyire is szeretné megosztani ezt a terhet velem nem tudja, nem teheti.-mondta most már könnyes szemekkel. Toushiro elgondolkodott.

-És hova ment tegnap reggel?-kérdezte.

-Mayuri kapitányhoz a 12-es osztaghoz, azt mondta hogy a Zanpaktoját vizsgálták, de én nem hiszem.

-Gyerünk Mayurihoz! Gyerünk siess!-utasította a lány az fölpattant és villám tánccal pár perc alatt ott is voltak. Bekopogtak az ajtón, pár pillanat múlva Mayuri halk zsörtölődését lehetett hallani.

-Hogy az a... Ki a fene lehet ilyen korán...-ásított nagyokat majd mikor kinyitotta az ajtót abban a pillanatban kijózanult.

-Ó Hitsugaya kapitány, és Misami hadnagy, miben segíthetek önöknek ilyen korai ....órákban?-kérdezte.

-Elnézést kapitány hogy ilyen korán zavarjuk de nagyon fontos a dolog.

-Mi lenne az?

-Azt szeretném kérdezni hogy tegnap reggel mit csináltam Usaka kapitánynővel azon kívül hogy a lélekölőjét vizsgálták?

-Sajnálom de ezek személyes dolgok és megkért hogy senkinek ne áruljam el.-magyarázta.

-Kapitány úr!-mordult rá Toushiro. - a kapitánynő eltűnt és nagyon fontos hogy elmondja nekünk amit tud, kérem!

-Ah, rendben . Usaka kapitánynő megkért hogy készítsek neki egy olyan eszközt ami még jobban lecsökkenti a lélek energiáját. -mondta.

-Na de miért?-kérdezte Hayko.

-Mert aggódik hogy egy csata közben leszakítanák róla a kesztyűjét akkor mi lenne, ezért.-magyarázta a kapitány.- Toushiro csak gondolkodott, majd hirtelen fölkapta a fejét.

-Te jó ég.- mondta.. -Hayko gyerünk! Köszönöm kapitány!-kiáltotta és ő már el is tűnt.

-Na de... ö nagyon köszönjük.-hajolt meg majd Toushiro után eredt.

-Persze, biztosan van valami üzenet szerűség a házában , a húga üzent neki, biztosan kihívta őt, de vajon hova?-gondolkozott magában-mindenképpen meg kell állítanom és megmentenem.- mikor visszaértek gyorsan bementek a lakásba és kutakodni kezdtek.

-Kapitány mint keresünk?-kérdezte.

-Valami levél féleséget, valami üzenet szerűt.-mondta.

-Ehez mit szó?-nyújtotta oda a kicsit meggyűrt papír darabot. Toushiro gyorsan olvasni kezdett majd mikor a végére ért kirohant az ajtón. Hayko is elolvasta a levelet és Toushiro után ment.

Lassú léptekkel közeledtem az erdő széle felé. A talpam alatt recsegte-ropogtak a levelek és a fa darabok. Haykora gondoltam, reméltem hogy jól van. Mikor kiértem az erdő széle felé egy újabb papírt láttam kitűzve az egyik fán.

Változott a terv! Keress egy nagy kő barlangot itt az erdő nyugati részén ha megtaláltad menj be rajta én ott várlak!

Katsumi

Ui: ha nem mész be a kő barlangba másfél órán belül az összes barátodat megölöm!

Az utolsó mondta nem annyira tetszett ezért vad keresésbe kezdtem, úgy döntöttem elindulok délnek ha pedig nem találok arra semmit akkor megyek északra.

-Miért pont a nyugati erdő? De hisz az hatalmas.-gondolta magában Toushiro. Majd megállt rálépett valamire, ami megcsörrent a lába alatt.

-Mi az kapitány?-kérdezte a lihegő Hayko.

-Egy ujjabb levél.-mondta, gyorsan végig futott a szeme a sorokon majd ismét futásnak eredt.

    *

      Ó kapitány kérem várjon! -kiáltott utána-miért rohan annyira?-Toushiro észak felé indult, ő is keresni kezdte a kő barlangot. Negyed órányi futás után jól el rejtve két hatalmas fa lobjai közé dugva találtak rá a barlangra és gyorsan be is mentek. A barlragnban hatalmas volt a sötétség csak futottal előre és előre s egyszer csak kiértek egy tisztásra. Toushiro csak ámuldozott hogy hova került.
    *

      Mi ez a hely?-kérdezte magában. A tisztás mellett egy patak folydogált, hatalmas lombú fák nyúltak az ég felé és csicseregtek a madarak.
    *

      És most,-kérdezte Hayko.
    *

      Fogalmam sincs, nem hiszem hogy Yasami már idetalált volna akkor érezném a lélek energiáját, de nem érzem csak....-elakadt a szava, nem látta Katsumit viszont érezte hogy nagyon közel van. Egy nagy fa törzsén újabb üzenetet találtak.

Ha ide eljutottál akkor gondolom érzed a lélek energiámat, kövesd és rám lelsz majd!

Katsumi

Ui: ha nem jössz utánam ugyanaz lesz mint amit az összes levélben is megmondtam.

perc futás után feltűnt pár épület. Itt már kevesebb fa volt mint azon a tisztáson, és a szél fújta a port. Jó nagy por felhő alakult. Mikor a por eltűnt egy alak tűnt föl akin zöld köpeny libegett a szélben. Toushiro ideges lett.

Hayko most menj egy fa mögé és elő ne merj jönni míg nem szólítalak világos?

Igen uram.- mondta majd, gyorsan egy nagy fa mögé iszkolt. Toushiro érezte hogy az.

-Hát ..., nem rád számítottam picur.

-Mit mondtál.

-Te vagy az a kis jeges fickó ugye?

-Így van, te pedig Katsumi vagy igaz?

-Ó szóval megtaláltad a leveleimet. Igazából Yasaminak szóltak de mondjuk bemelegítésnek te sem leszel rossz.-mondta ördögien vigyorogva. Toushiro kihúzta hüvelyéből kardját, s ahogy ezt Katsumi meglátta egyből nekirontott, s az kénytelen volt védekezni.

-Na mit szólsz milyen vagyok?-kérdezte.

-Őrült- kiáltotta, közben hátra ugrott és kardját szólította.- ZÚDÍSD RÁ A FAGYOTT EGET, Hyourinmaru!!-kiáltotta majd szólítására jég sárkánya tűnt föl az égen.

-Tudod te hogy télen a virágok miért nem pusztulnak el a jég és a hideg súlya alatt?-Toushiro kérdően nézett rá.-mert a növények sokkal erősebbek mint a jég!-kiáltotta majd ismét támadásba lendült, az égre ugrott onnan kiáltotta kardja nevét.

-NYÍLJ KI.. CSILLÁMLÓ VIRÁGSZÁL!!-ordította majd a kardja ismét fölvette azt a sarló szerű alakját és Toushirora támadt. Mikor a két kard összeért a rezonancia miatt Toushiro képeket látott a kard vagyis Katsumi múltjából.

-Mi a...?-kérdezte magában a képeket látván.

-Na mi az félsz?-kérdezte.

-Tőled? Soha.-kiáltotta és ismét támadni készült, ám Katsumi eltűnt a szeme elöl, majd amikor meg akart volna fordulni Katsumi kardja teljesen, szinte kettészelte a mellkasát. Csak úgy folyt a vér. Toushiro összeesett a fájdalomtól, már fölhálni sem volt ereje, olyan súlyos volt a sérülése.

-Na akarod hogy megkíméljem az életed vagy minden áron meg akarsz halni?-kérdezte.

-Tudod.... hogy mit nem értek?

-Hm?

-Hogy,.... miért akarod mindenképpen megölni a nővéredet..., hogy miért gyűlölöd annyira, soha nem láttam embert annyira szenvedni a bűntudattól mint Yasami. Ő a legjobb barátom,... és mindent megbánt amit akkor tett, nekem elhiheted.

-Nem láttad a rezonancia során hogy mi történt velem, hogy hogyan taszított el a családomtól.-szorította ökölbe a kezét.-soha nem kaphatom már vissza a családomat, viszont megbosszulhatom, és ez az én egyetlen célom, bosszút állni azért amit velem művelt, és soha nem lesz semmi amivel kiengesztelhetné.-mondta hangosan majd épp Toushiroba döfte volna a kardját amikor az egy másikba ütközött.

-Ha..Hayko?-dadogott halkan.

-Csak nem hagyhatom hogy egy felettesemet megöljék.-mondta mosolyogva. Majd gyorsan hátraugrott.

-Tudod hogy én ki vagyok te lány?

-Nem érdekel hogy ki maga és hogy mennyivel erősebb nálam akkor is megfogom védeni a kapitányomnak kedves barátait.-mondta szinte már égő szemekkel.

-Nagyon elszánt vagy! De ellenem ez is kevés.-kiáltotta és ismét fölugrott, zöld haja mint egy zászló lobogott a szélben.

-Hayko! Fuss!-kiáltott oda Toushiro, de a félelemtől megdermedt lány csak egy helyben állt s meg se moccant. Toushiro megmarkolta a kardját, nagyon fájt a sebe de nem nézhette tétlenül hogy megölik, ezért gyorsan fölpattant s a lány elé állt hogy megvédje, azonban ahogy a két kard összeért Toushiro kardja kettétört a hatalmas lélek energia alatt ami Katsumi kardjából áradt.

-Ajj jajj most mi lesz?-kérdezte vigyorogva.

-Hayko...-lélegzett nagyokat.-rohanj!-utasította majd eszméletlenül a földre esett.

-Hú ha, tudod mit, csak azért mert jó napom van nem öllek meg, fuss és keresd meg a kapitányod, hogyha nem siet a drágalátos barátja meghal.- a lány csak bólogatott majd ahogy csak a lába bírta futásnak eredt.

-Nem tudom miért szereted annyira a nővéremet, de ha tényleg annyira oda vagy érte te sem lehetsz jobb nála.-mondta a földön fekvő vérző Toushironak.

Ahogy kiért a barlangból egy hatalmasat kiáltott:

-KAPITÁNY!!!!-ordította. Egyből meghallottam és felé futottam. Szegény lány rettenetesen remegett.

-Hayko!

-Kapitány!

-Te hogy kerülsz ide ?-kérdeztem.

-Az most nem érdekes siessen, gyorsan!

-De hát miért?

-Hitsugaya kapitány nagy bajban van!

-Toushiro? mutasd az utat!- lány gyorsan átvezetett a kő barlangon, s ahogy azon átértem megéreztem Toushiro lélek energiáját, nagyon nagyon gyenge volt. Még gyorsabban kezdtem futni, s ahogy odaértünk arra a helyre amit Hayko mondott....

A látvány rémisztő és hihetetlen volt, nem tudtam hogy káprázik-e a szemem vagy ez a valóság-e. Toushiro Katsumi kardján lógott átdöfött hassal, a lélek energiája eltünt, én pedig megmoccanni sem tudtam a látványtól. Katsumi sátánian felkacagott majd rám nézett.

-TOUSHIRO!!!-kiáltottam közben patakokban kezdtek folyni a könnyeim, és megindultam Katsumi felé de ahogy odaértem volna az villámtánccal el is tűnt s vitte magával Toushiro testét. A földre estem és hatalmasat kiáltottam.

-TOUSHIRO!! MIÉRT MIÉRT PONT ŐT? MIÉRT NEM ENGEM?-kérdeztem üvöltve a fájdalomtól-nekem kellett volna meghalnom, nem neki.- mondatlan sírva.

-Ka... kapitány! Most mi lesz?-kérdezte Hayko. Lassan fölkeltem és a haragom kiteljesedett, most már mindenképpen megakartam ölni azt aki ennyi bosszúságot és fájdalmat okozott nekem.

-Megkereslek...-mondtam ökölbe szorított kezekkel.-ÉS MEGÖLLEK KATSUMI!!!-üvöltöttem.

TO BE COUNTED