Másnap reggel némi fáradságot érezve önmagába, felkelt az ágyból és első útja a mosdó helységbe vezette. Byakuya-sama meghoztam a vizet, amit kért. – Rendbe tegyed le. A szolga letette a lavórt egy sámliszerű székre, aztán meghajolt és kiballagott a szobából. Byakuya fogót, egy törülközőt és bevizezte. Végig törülte vele felső testét, és közbe üresen bámult kifelé. Váratlanul megakadt szeme Hisakon aki már frissen és üdén egy száll köntösbe, törölközővel a kezén elindult ahhoz a forráshoz, amit tegnap látott a kapitánnyal séta közbe. A kapitány kíváncsian a lány után nézet és azon tanakodót, hogy vajon hova készülhet Hisako. Nem tanakodót sokáig. Felvette ruha darabjait és elindult Hisakot után, aki ekkor már félmeztelen testére fröcskölte a vizet. Byakuya lassan közelítet a lányhoz. Megköszörülte torkát jelezvén, hogy nincs egyedül. Byakuya sama minek köszönhetem látogatását? Tán kémkedik utánam? Kérdezte a lány kisé bizalmatlan hangon. Kezét belemerítette a forrás vízébe, és vet belőle egy keveset, amit az arcára öntőt.- Elnézését kérem Hisako san
Kapitány megfordult. Nem  Hisako san , nem kémkedek. Hogy feltételezhet ilyet rólam! Ne haragudjon Byakuya sama nem akartam megbántani. Hisako visszavette a köntös felsőrészét és a kapitány kíséretével elindult vissza a szobába. Felmentek az apró falépcsőkön és, Byakuya előre engedve Hisakot, beléptek a szobába. Hisako tovább ment és kinyitotta azt a tolóajtót, ami elválasztotta Byakuya samától. Belépet és visszatolva a tolóajtót, az ágyhoz sietet és lefeküdt az ágyára.

-    Tán túl szigorú voltam a kapitányhoz? Gondoltam magamba az ágyon fekve. Felkelve az ágyról, meg kerestem kimonómat és elkezdtem magamra felhúzni. Beletelt kis időbe mire egyedül felöltöztem és vidáman a komódhoz léptem, és elvéve a kefét megfésültem a hajam. Boldog voltam, amiért én magam öltözhetem fel minden segítség nélkül.  Leültem az ágy mellet lévő asztalhoz, és meredten néztem magam elé. Vajon mikor mehetek haza? Mert már nagyon vágyódtam piciny szobám falai közé. Hosszú ideje üldögéltem már és próbáltam magam lekötni. Még jó hogy elhoztam magammal egy mini könyvet, ami könnyen elfért a kimonóba, de alig kezdtem elolvasni már is Byakuya-sama jelent meg az ajtóba. Kedves szigorral rám nézet és ajkát szóra nyitotta.
-    Hisako-san ideje visszatérnie a kollégiumba. Kérem, jöjjön velem. Azzal Byakuya sama megfordult és visszatért a saját szobájába.
Pár perc múlva követem a kapitány urat és kimerészkedtem a szobája küszöbig. Onnan elindultam a szoba tolóajtóig. Kinyitottam, és ekkor a kapitány vérfagyasztó hangon megszólat. Csak nem itt akar hagyni! 
Nem dehogy Byakuya-sama. csak már nagyon vágyódok vissza a barátaim után.  Rendbe Hisako san.

Byakuya felállt asztalától és oda ment Hisako mellé. Hiasko fére állva, méltóság teljesen meghajolt Byakuya ellőt és kiengedte az ajtón. Aztán Hisako kilépet, megfordult az ajtónak szembe és behúzta a tolóajtót. Leléptek az apró lépcsőn, és elindulva a főkapu felé elgondolkodva tekintet vissza az elmúlt napokra.

***
Párórás séta után megérkeztek,  Hisakohoz, és midőn végig sétáltak folyóson, egy középkorú házaspárt láttak meg, Hisako szoba ajtajánál ácsingózni. Mikor Hisako meglátta őket, nagyon elvörösödött, és a kapitány mögé bújva megpróbált láthatatlanná válni, ami nem nagyon ment neki, mert a szülei már messziről kiszúrták lányukat, amint egy fess fiatal emberel közelit feléjük. Odaérve a középkorú házaspárhoz,Hisako és Byakuya meghajolt előttük. Drága kislányom végre találkozunk! S a középkoru hölgy átölelte rég nem látott lányát. Ki az udvarolod? Kérdezte kiváncsian O-kuni a lányától. A lány elvörösödve és némi zavarral a hangjába kinyitotta ajkát. Apa, anya ez a fiatalember itt Kuchiki  Byakuya a 6. osztag kapitánya.   – Örülök, hogy meg ismerhettük, és a szülök mély hajlással meghajoltak a kapitányellőt. Byakuya kisé szúrós tekintettel Hisakora nézet és már épp megszólalt, volna mikor Hisako megfogta arcát és a szülei ellőt lágyan megcsókolta kapitányát. Aztán lágyan átkarolta és a fülébe súgta, kérem, ne haragudjon rám, amiért ezt tetem de éreztem, hogy némileg feszültség járja át testét. Byakuya földre tekintet, ami nem szokása és az orra alatt a következő szavakat mondta Hisako felé. Nem akartam meg bántani. Majd írjon, ha elmentek a szülei.  Elköszönés kép méltóság teljesen meghajolt és sarkon fordulva elindult a folyosó másik végébe.  Hisako szomorúan nézet a kapitány után,úgy érezte, hogy meg sértette ezzel a tétével.  Aztán széthúzta a tolóajtót és behívta szüleit piciny kollégiumi szobájába.  Leültek az asztalhoz és O-kuni egyből neki kezdet mondani valójának. Drága leányom. Azért látogatunk meg téged, hogy meg próbáljunk jobb belátásra bírni. Hisako már tudta hogy mit is akarnak szülei, mert már volt róla szó még régebben, mielőtt beadta volna felvételiét az akadémiára.

-    Összeráncoltam homlokomat és mérgesen szüleimre néztem.  Kár ezen vitatkoznunk. Nem megyek férjhez, olyan valakihez, akit nem szeretek.
-    Mért tán már szeretsz valakit? Kérdezte O-kuni, kisé mosolygósan a legyezőjét szorosan ajka előtt tartva. 
-    Nem nincs. Vagy is, hát még is van egy potenciális jelöltem. 
-    Az imént látót fiatalember?
-    Igen anyám.
-    De most mindent elrontottam és csak reménykedek, hogy nem lesz velem szőrös szívű.
-    Rendbe leányom, ahogy akarod.
-    Nem akarlak már meggyőzni, arról hogy az, amit én akarok, az teljesüljön.
-     Mert úgy látom, hogy a kapitányúrnak sem vagy közömbös, még ha illetlenül is, viselkedtél vele.
-    Igen anyám ezt elismerem, és ha elmentek, akkor majd elmegyek hozzá, és elnézést kérek tőle.
O-kuni csak bólintót, egyet és legyezőjét össze csukva a férjére nézet, aztán felálltak és elindultak a tolóajtó felé. Hisako gyorsan felpattant helyéről és szüleit meg előzve kinyitotta nekik az ajtót. A szülök megálltak a küszöbön és örömtől telve kislányukra, néztek.
Remélem minden rendbe, jön közted és a kapitány közt.
Midőn apámra néztem.
     Igen apám, ebe én is reménykedek.
Kár lenne egy ilyen jó partit ki hagyni, mint a kuchiki klán fejét.
Shindo! Kiáltott fel O-kuni. Hagyd abba ezt a fajta beszédet. Ez olyan középszerű, nem való hozzánk. Apám összeráncolta a homlokát és morcosan O –kunira nézet.
Rendbe, ahogy akarod asszony.  Apám elindult a folyosón. Vissza se nézet.
Anyám nagyot sóhajtót és kisé durcás tekintettel rám nézet.
Apád sose változik.
Tudom anya,és szerintem pont ezért szereted annyira apát,mert olyan nyers és szókimondó.
Nem?,
De édes lányom, meg mert még mindig olyan jó képű. O-kuni kezét az arcára tette és álmodozó szemekkel visszagondolt fiatal korukra.
Apa a folyosó végén türelmetlenül várta anyámat és kisé kiabálva néhány szót ejtet feléje.
Még elindulunk ebe az évezredbe?
Vagy itt akarod tölteni az életed hátralevő részét?
Anyám meg csóválta fejét jelezvén apámnak hogy nem marad itt.
Apádnak ez a másik hibája. Ha morcos türelmetlené válik, és akkor, jaj mindenkinek.
Mosolygósan anyámra néztem és ajkamat szóra nyitottam. Rendbe anya menjetek, mert még nekem is sok dolgom van.
Anyám elindult a folyosón és félúton visszakiáltót csak ügyesen kislányom. Ment tovább.  Visszamentem a szobámba leültem az asztalhoz.  Gondterhelten merengtem, nem túl illő cselekedetemen.  Nem csodálnám, ha ezek után Byakuya sama meg orrolna rám. Meg érdemelném, amiért illetlenül viselkedtem szüleim előtt.
Hisako nem marcangolta magát sokáig. Felpattant az asztaltól és kimenve a tolóajtón amit, aztán jól lezárt a maga módján, elindult a kuchiki rezidencia felé.
Az örök könnyedén beengedték, hisz tudták hogy a kapitányhoz közel álló személy látogatja meg. 
 
***



A nap sápadtan tündökölt a nyugati horizonton, már alig páróra maradt hátra a napból, és Byakuya nem tudta lenyugtatni gondolatait.  Egyfolytában az járt a fejébe vajon most min is haragudtam meg rá?  Kérdezte magától folyton untalan, midőn elindult ki a kertbe a kistavacskához.  Tekintetét a víz tükörsima felszínére szegezte, és farkas szemet nézve saját tükörképével elgondolkodva mélyen beleásta magát saját gondolataiba.

Beléptem a kuchiki házba és szinte ösztönszerűen tudtam, hogy merre találom a kapitányt.
Kisétáltam a kertbe és kuchiki kapitány felé vetem lépteim. Mellé álltam és bűnbánóan letekintetem a földre midőn a kapitány felsevete tekintetét a tóvíz felszínéről. Mi tegyek? Mit mondjak? Hogy kezdjek neki bocsánatkérő szavaimnak.  Byakuya sama, -kezdtem félénk félelemmel a hangomba midőn felemeltem fejemet, és szemeim tekintetét keresték.
Kérem, ne haragudjon rám, amiért illetlenül viseltetem magam szüleim előtt. Nem akartam szégyenbe hozni a kapitányurat.  Kapitány felvette tekintetét a tótükréről és hosszan a lány szemébe nézet. Közbe a némaság fátyla borult a szerelmesekre.  Mondjon valamit végre kapitányúr!  Rimánkodtam, Byakuya-sama tekintetébe nézve. Zavart ez hosszas némaság, és nem tudtam eltüntetni, ami ránk telepedet, hiába törtem meg folyton folyvást a csend néma hangját. Tudtam, hogy most minden a kapitányon múlik, hogy dönt ebe a kényes kérdésbe.  Hosszas várakozás után a kapitány szóranyitótta ajkát és megbócsájtóan rá nézet Hisakora. Nem haragszok Hisako-sanra, ahhoz túlságosan is szeretem, hogy egy kis illetlenség miatt megharagudjak. De kérem a közeljövöbe megfontoltabb, legyen.  Boldogan rá mosolyogtam és belegyezően bolintotam. Byakuya átkarolta a lányt és ismét némaságba burkolozva végig nézzék, ahogy lemegy a nap a nyugati horizonton. A sarkcsillag már feljött az ég kékségében, midőn a kapitány ránézet Hisakora és elmosolyodót.  Ideje haza mennie Hisako – san. A lánybólintót, egyet és elbúcsúzót Byakuyatól.

Nem mertem ajkára csókot lehelni, mert féltem tán újból illetlenek fog tűni. Ezért csak lágyan arcára illesztetem ajkam, és elindultam vissza a nagykapu felé. Félúton megálltam és megfordultam. Intetem egyet kezemmel, Jó éjt Byakuya-sama! Kiáltottam neki vissza éles hangommal. Aztán némán visszafordultam folytattam utamat a nagykapu felé.  Átléptem rajta és még egy utolsó pillantást, vetetem a kuchiki birtokra. Haza ballagtam, kis kollégiumi szobámba. Bementem az ajtón és elégedetten ledőltem az ágyamra. A gondolat hogy kibékültem a kapitánnyal, örömmel töltőt el.  Egyre csak cikáztak a gondolatok a fejembe, és nem tudtam lenyugtatni. Felkeltem az ágyból és készítetem magam egy kis gyümölcs teát, hátha attól nyugodtabb lesz az elmém. Míg ázót a teakeverék, addig levetkőztem és meg mosakodtam. Magamra öltöttem a fehér kimonószerű hálóruhámat. Fogtam a csészét, amit előtte leszűrtem, és beültem az ágyamba elszürcsölgetni a teát.  Közbe a padlót nézve, mélyen gondolataimba merültem, és akaratlanul is a kapitány felé terelődtek a gondolataim. Nagyon lassan fogyót a teám. Mikor mind megittam, elfeküdtem az ágyon, és mély álomba szenderültem.

Folytatása következik