Edények csörömpölése. Zavarodott kapkodás a palotában. Küzdelem a fáraó életéért. Pedig nemrég még… nem így álltak a dolgok… Nemrég még… a második nászutunkon voltunk…
-Ne adja föl felség! ... Gyorsan, hozzatok még kötszert!!
-Nem tudjuk elállítani a vérzést…
-Dehogynem! Igyekezzenek már!
-Atemu… Mi történt vele Shimon? Mi ez az egész?!
-Valaki vigye ki a királynőt! Ne lássa ezt!
-Kiálynőm kérem, jöjjön.
-Nem!! Mi folyik itt!! Engedjen el!
Emlékszem még a napra, mikor visszamentünk a szülővárosomba.
-Induljunk. –nézett rám Atemu, majd megfordultunk, az átjáróval szemben.
Átkarolta a derekamat, majd a kisbabánkkal a kezemben, átsétáltunk a kapun. Egyiptom dűnéi eltűntek a szemünk elől és egy pillanat alatt Domino City múzeumának az egyik termében találtuk magunkat.
A szívem hevesen vert… Hát itt vagyunk. Domino Cityben vagyunk. Vajon mit fognak Yugiék szólni?
Késő délután volt. A Nap is lebukni látszott már az égen. Az iskolából kicsöngettek és a diákok lelkesen özönlöttek ki az iskola kapuján. Köztük volt Yugi, Jyonouchi, Honda és Bakura Ryo is.
-Már azt hittem sosem lesz vége. –nyújtózkodott Jyonouchi.
-Ja, egy örökké valóságig álltunk az ajtó előtt azzal a vizes vödörrel. –morogta Honda.
-Ti csak hallgassatok fiúk! –szólt közbe leverten Bakura. -Miattatok kellett nekem is kint görnyednem. Még sosem kaptam büntetést.
-Hát én pedig emlékszem hogy párszor álltál már kint az ajtó előtt, amikor késve estél be az órákra. –mosolygott ravaszan Jyonouchi.
-Micsoda? –csattant föl Bakura kissé rémült arccal. -Ilyen sosem volt Jyonouchi!
-De bizony. –kuncogott a fiú.
Bakura nem értette a dolgot, hiszen ő mit sem tudott az egykor őt uraló Sötét Bakura szelleméről, aki miatt bajba került párszor.
-Hallottátok hogy Kaibanak új játék vállalata lesz? –törte meg a csendet Yugi.
-Jah… milye nincs még annak a gazdag ficsúrnak? –zsörtölődött Jyonouchi.
-Én most el is köszönök tőletek. –állt meg az útkereszteződésnél Honda. Ő ugyanis a másik irányban lakott.
-Jyonouchi holnap találkozunk a szokott helyen, ahogy megbeszéltük.
-Vettem. –bólintott a fiú.
-Már megint miben töritek a fejeteket? –nézett kétkedve Jyonouchira Bakura, miközben tovább indultak.
-Ugyan semmi különösben. Holnap lesz egy kis ünnepség a parkban. Szabadtéri párbajokkal meg minden más finomsággal. Gondoltuk beugrunk megnézni milyen a buli.
-De hát holnap suli! –lepődött meg Bakura.
-Ugyan már, vedd lazábbra kicsit. –ütögette vállon barátját. -Inkább gyere te is. Jó kis móka lesz, meglátod.
-Képzelem….
Yugi mosolyogva sétált két barátja mellett.
-Én is elköszönök tőletek. –állt meg a házuk előtt.
-Rendben. Holnap akkor veled is találkozunk Yugi. –kacsintott Jyonouchi.
-Micsoda? Yugi már te is?? –hüledezett Bakura a lógós társaságon.
-Ugyan, már mondtam, hogy lazábbra kéne venned a dolgokat. –karolta át Jyonouchi a fiút, majd elindultak hazafelé.
Yugi jót mosolygott két barátján, majd benyitott a játékboltba.
-Nagyapa megjöttem! –kiáltotta. Ám nem kapott választ.
-Nagyapa? –döbbenten sétált végig a bolt szobáján, a nappali felé véve az irányt. –Vajon hol lehet már megint? A boltban kéne lennie.
Hangokat halott kiszűrődni a nappaliból, majd nagyapja nevetését. Talán vendégek vannak itt?
Yugi benyitott a nappaliba.
-Nagyapa meg…. –elakadt a hangja mikor belépett a szobába. Ott ugyanis a nagyapjával szemben két ismerős alak ült a díványon.
Yugi még lélegezni is elfelejtett döbbenetében.
-An…zu….Ate…mu. –dadogta. –Tényleg ti vagytok?
-Yugi. –álltam fel boldogan a díványról, és odasiettem hozzá. Még mindig egy fejjel alacsonyabb volt nálam, de nem zavart. Átöleltem.
-Anzu… tényleg ti vagytok? –dadogta még mindig megszeppenve, szemeiben könnycsepp csillant meg.
-Rég láttuk egymás Aibou. –lépett hozzánk Atemu.
Yugit most elengedtem és ő döbbenten nézett végig rajtunk.
-Megváltoztatok. -jegyezte meg. –Anzu barnább vagy. És idősebbnek tűntök… -most nagyapjára tévedt a tekintete, aki békésen állt mögöttünk, karjában a kisbabánkkal.
-Egy bébi? –kerekedett el Yugi szeme. –Csak nem…
-De, ő a miénk. –mosolyogtam büszkén.
-De hogy lehet, hiszen csak két hete váltunk el. –hüledezett Yugi
-Két hete? –lepődtem meg. –Hiszen már 3 éve annak hogy nem láttunk titeket.
-3 éve?
-Igen. –bólintott Atemu. –De valószínűleg a kapu ideje nem volt párhuzamban a ti időtökkel.
-Kapu? Kinyílt megint? Csak nem Anubis…
-Nem, ne aggódj. –nyugtatta meg az aggódó fiút Atemu. –Egyenlőre veszélynek semmi nyoma.
-De akkor miért nyílt ki?
-Nem tudjuk. –vettem át a szót. –A lényeg hogy nyitva van. –mosolyogtam.
-El sem hiszem, hogy itt vagytok. –csillogott Yugi szeme az örömtől. –Úgy örülök. –potyogtak a könnyei miközben átkarolt minket.
-És a.. és a pici? –nézett a kis Jahmeszre.
-Most lesz egy hónapos. –vettem ki gyengéden a nagypapi kezei közül.
-Igazi gézengúz. –mesélte Atemu nevetve.
Yugi megcsodálta a kisbabát.
-Nagyon hasonlít rátok. –állapította meg. Abban a percben, láttam Atemu arcán, hogy mindennél büszkébb. És én végtelenül boldog voltam. Emlékszem még erre a napra… Emlékszem még Atemu békés arcára… Olyan távolinak tűnik most mindez. De akkor… akkor boldog voltam.
-Ugye játszhatok vele? –lelkesedett Yugi.
-Persze- nevetett Atemu.
-Csak óvatosan. Még nagyon pici. –tettem hozzá.
-Ha ezt Jyonouchiék megtudják. Kibújnak majd a bőrükből örömükben. –mosolygott Yugi.
-De mielőtt riadóztatnánk a társaságot, pihenjetek le. –szólt közbe a nagypapi.
-Igen, ránk fér egy kis pihenés. –bólintottam. –A kicsit is meg kell etetni. Este pedig úgy döntöttünk, hogy elmegyünk meglátogatni a szüleimet.
-A szüleidet? –döbbent meg Yugi.
-Szeretném bemutatni nekik a férjemet. –mosolyogtam.
-És ha már ott vagyunk el kell nekik magyaráznunk mindent. –nézett le rám Atemu.
Elmerültem a tekintetében, így csak békésen bólintottam válasz képpen.
-Gyertek, fönt van egy üres szoba. –indult el Yugi lelkesen a lépcsőn. –Ott ellakhattok ameddig… tényleg meddig maradtok?
-Két hétig. –felelte Atemu.
-Addig marad csak nyitva a kapu. –magyaráztam. –Legalábbis úgy számoljuk. És egyiptom sem maradhat sokáig király nélkül.
-Értem. –nevetett Yugi. Követtük őt föl a lépcsőn. Ezerszer jártam már ebben a házban és Atemu is, hiszen évekig élt Yugival a puzzle szellemeként.
-Ez lenne a szoba. –vezetett be minket Yugi. –Van kiságy is a babának.
-Köszönjük. –mosolyogtam.
Atemu ezúttal nem felelt. Az ablakhoz sétált és kinézett a sötétedő égre.
-Valami baj van? –néztem utána.
-Nem, nincs semmi…. –felelte. -Csak… olyan furcsa érzésem támadt. Remélem rendben mennek otthon a dolgok.
-Biztosan. –fogtam meg a kezét, és néztem föl rá. –Ne aggódj, minden rendben van Egyiptomban.
A sivatag néma csöndjét tompa fegyvercsörömpölés zavarta meg. A szél harcosok zaját fújta a palota felé. Fekete démon lovak monoton lépte szelte a homok dűnéket. Több százan voltak, rajtuk pedig nem e világi katonák ültek. Mindössze egy vezére volt ennek a seregnek. Egy vörös ló vitte a hátán. Szemei nem látszottak az idegennek. Sivatagi csukja fedte a testét, mintha az arcába fújó homokszemek zavarnák. Pedig már rég nem volt az élők sorában.
A sereg megállt egy dűne tetején, ahonnan leláthatott a nyüzsgő egyiptomi városra és palotára.
-Rég jártam itt. –nézett körbe démoni mosollyal az arcán a vörös lovon ülő vezér.
-Ejnye, nincs fogadás a tiszteletemre? –gúnyolódott. –Menjünk katonák, látogassuk meg a palotát míg őfelsége távol van.
A sereg megindult a lejtőn. A homok sikítva menekült a lovak patája alól. Hisz még a homokszemek is halálra voltak ítélve, ha a túlvilág serege rájuk lépett. És ez a pusztító erő most egyiptom felé tartott.
-Hórusz harcosának védelme nélkül, egyiptom olyan, mint minden más birodalom. –gúnyos mosolyra húzódott a démoni vezér szája, majd fölnevetett –Megássuk a fáraó sírját mire hazatér!
AJÁNLOM AZ OLDALT![°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,](/portal/yugioh-page/image/logo_1375370659.jpg "°o°°o[ Yu-Gi-Oh! ]o°°o° - Yu-Gi-Oh! 10th Anniversary, Games, Yugioh manga, Felirat, anime download, Fan fic,"){kind=logo}
Edények csörömpölése. Zavarodott kapkodás a palotában. Küzdelem a fáraó életéért. Pedig nemrég még… nem így álltak a dolgok… Nemrég még… a második nászutunkon voltunk…
Yu-Gi-Oh! DM manga
Yu-Gi-Oh! DM anime
