Most már két éve ide, két hosszú éve ide, hogy Neo Domino városában élek. A legmagasabb épületen levő nagy házban lakok, néztem ki az ablakon, abba az irányba ahol Satellite van. Be kell, hogy valljam, hogy én Satellite-ben születtem, és ott is éltem elég sokáig, persze ez egy titok, amiről nagyon kevesen tudnak, de egy nap ide jöttem. Jöttem? De meg lettem zavarva, mert valaki átölelt hátulról, elfordítottam egy kicsit a fejem és Jack-re néztem.
”Te is mindig kifele nézel?”-kérdezte halkan.
”Igen....innen nagyon szép kilátás van a városra.”-bólintottam egyet, természetesen, persze ez csak egy ok volt a sok közül, de nem a legfontosabb.
Jack nem tudta, hogy mi forog bennem, soha nem a várost figyeltem, hanem megprobáltam mindig Satellite-t figyelni. De ő is mindig Satellite felé nézett, még akkor is ha tagadná, mindig láttam ahogy kifele néz az ablakból, és mindig egy kártyát néz, de Jack nem sokáig élvezhette ezt a meghitt nyugalmat, mert meglettünk zavarva, Mikage jött be, Godwin titkárnője. A legtöbbször nálunk van, mert ő az aki mindent megtesz nekünk, jobban mondván, amit Jack akar. Jack elenged és Mikage-hoz fordult, egyáltalán nem volt jó hangulatban, nem szereti ha megzavarják. Engem nem nagyon zavart, még valahogy örültem is neki, hogy jött. Mikage egy kedves barátnőm lett, nagyon sokat beszélgetünk, ha Jack nincs itt. Egy üzenetet hozott, hogy holnap egy párbaj lesz, ahol Jack-nek meg kell védenie a címét, számára ez nem sokat számított, azt mondta, hogy őt senki nem tudja legyőzni. Valahogy igaza is volt, senki nem tudja legyőzni, és eddig senkinek nem is sikerült legyőznie, újra kinéztem az ablakon. Szomorú lettem, tényleg senkinek nem sikerült se legyőznie, és régi emlékek tértek vissza. Mikage elment, Jack vissza jött hozzám és újra átölelt.
”Holnap elkísérsz, ugye?”-kérdezte tőlem, soha semmire sem kényszerített, de tudtam, hogy nagyon szeretné ha vele tartanék és nagyon örülne neki, ha vele tartanék és mellette lennék. Egy kicsit hátra fordítottam a fejem, és rá néztem.
”Természetesn, hisz mindig melletted vagyok, de ezt már tudnod kellene.”-mosolyogtam egy kicsit.
Újra előre néztem, és mind a ketten kifele néztünk, hallgattunk, nem mondtunk semmit, és rádőltem. Ő magához szorított, a fejét a vállamra tette, mióta itt vagyunk, soha nem hagyott egyedül, mindig itt volt velem, mellettem, alig voltam egyedül, de így viszont soha nem tudtam egyedül lenni, hogy gondolkodni tudjak. Lassan fáradt lettem, lehunytam a szemeim, Jack ezt észre vette, felemelt a karjaiba és felvitt a szobámba, ott lefektett az ágyra, és betakart. Elsimított egy tincset az arcomról, megfordult, kiment a szobából és bezárta maga mögött az ajtót.
Másnap reggel, Jack ébresztett, nem nagyon akartam felkelni, megbújtam a takaróm alatt és motyogtam halkan, hogy nem akarok felkelni, meg hogy még aludni akarok, de ma nem volt valami sok türelme, elvette a takarót és elkezdett csikizni. Nevettem, mint egy őrült, nagyon csikis voltam, és ezt nagyon jól tudta rólam. Ezt a módszert sokat használta, ha nem akartam kibújni az ágyból, de csak ilyenykor esett le, hogy csak velem szemben viselkedik így, mint régen, ha valaki jön hozzá, vagy el kell mennie, akkor azonnal ez a másik Jack lett, aki egoista, és a legjobb akar lenni, egy olyan Jack, akit egyáltalán nem ismertem, aki teljesen idegen volt számomra, és ez nagyon fájt, hisz én azt a Jack-ez kedveltem, aki régen volt, akinek nem az a fontos, hogy ő legyen a legjobb, nem az egoista dolgai, hanem mások is fontosak számára. Már halálra röhögtem magam, már a hasam és az arcom is nagyon fájt a sok röhögéstől. Lassan felültem valahogy, és el akartam lökni, de így hátre esett, és leesett az ágyról, és én meg borultam vele. Így őa padlón feküdt én meg rajta, valahogy feltápászkodtam egy kicsit és ránéztem, ő is rám nézett, sokáig hallgattunk. Hallottuk, hogy valaki bejött a házba, az ajtóhoz néztünk, aztán vissza egymásra.
”Nem akarsz rólam leszállni?-kérdezte tőlem egy széles vigyorral a képén.
”Mit akarsz ezzel mondani? Azt hogy nehéz vagyok”- kérdeztem megsértődve.
”Nem ezt mondtam...”-vigyorgot tovább.
Sóhajtottam egy nagyot, persze, hogy csak egy vicc volt tőle, néha napján csinál ilyeneket, hogy miért nem tudok hozzá szokni, de tényleg? Felálltam, aztán ő is, együtt mentünk ki a szobából és látjuk, hogy Mikage jött meg, mondta hogy Godwin igazgató beszélni szeretne vele. Ezzel Jack el is ment, én meg csak néztem utána, először elmentem a konyhába, és ettem valamit. Kis idő múltán Mikage-val elmentünk mi is Godwin-hoz, Godwin mindig beszél Jack-kel, mielőtt párbajozni menne, én meg kint vártam rá Mikage-val és beszélgettünk. Már idegesített, hogy mindig kint kellett várnom, soha nem mehettem be, azt gondolom, hogy valamit titkol előlünk, vagy csak előlem, valahogy soha nem kedveltem őt. De lehet, hogy Godwin sem kedvelt engem és ezért nem akarta, hogy halljam azt amit Jack-nek mond. Mikor Jack kijött, akkor elmentünk a Párbaj Stadionba, ahol párbajoznia kell, épp felkészült és én egész idő alatt mellette voltam, Mikage-val együtt. Jack készen lett, oda jött hozzám, felemelte az államat és rámnézett, látta, hogy agódok, ahogy megláttam, hogy ki az ellenfele.
”Ne agódj....hisz én vagyok a király és nem fogok veszíteni.”-mondta magabiztosan, odahajolt hozzám, én meg elfordítottam a fejem. Egy puszit adott az arcomra, felvette a bukósisakot, és felszállt a D-Wheel-jére, ”A sors Wheel” ként is ismert motorjára. Kivezet, én és Mikage is kimegyünk és megnézzük a párbajt, mindenki csak úgy újjong Jack-ért, még furcsa is volt látni, hogy Jack milyen híres lett, mindenki szereti őt, igen, mindenki szereti őt. Ez a sok ember, akik a Stadionban voltak, csak azért jöttek el, hogy Jack-et lássák, szurkolni neki és az ujabb győzelmét megélni. Számomra ez túlságosan is szokatlan volt, pedig már két éve végig figyeltem a párbajait, de számára ez nem volt új, lehet, hogy ő tényleg erre született, hogy egy győztes legyen. Tényleg ő az igazi király?
”Nem kell sokáig várnotok...itt van a király.”-mondta a közönségnek.
Ezt a párbajt Riding Duell-nek hívják, itt mindenképp egy járművön (de a legtöbbször motor) kell párbajozni amit D-Wheel-nek neveznek. Ez egy teljesen más párbaj, mint amihez az emberek idáig hozzá voltak szokva, itt teljesen új szabályok vannak. A Riding Duelln-él csak egy speciális kártyával indulhat meg a párbaj, az úgy nevezett Speed World lap, ez egy olyan lap ahol a játékosok minden körben Speed Counter-eket kapnak, amit a párbaj során erre speciális varázslapokra válthatják be. A két párbajozó elindulnak és elkezdenek párbajozni, én meg még mindig agódtam, még akkor is ha ő megprobált megnyugtatni, de egy ilyen Riding Duell sokkal veszélyesebb, mint azt első látásra hinnénk. Az ellenfele mindenképpen leakarta győzni Jack-et, ki ne akarná, hogy ezzel az új király legyen. A párbaj tényleg nem tartott sokáig, Jack gyorsan legyőzte az ellenfelét a Red Deamon's Dragon, ez a sárkány a kedvenc lapja és egyben a legerősebb is, a közönség csak úgy ujjongot, Jack egy sztár volt Neo Domino városában. Megállt, leszállt a D-Wheel-jéről, levette a bukósisakot, még a mikrofont is elvette a kommentártól és elkezdett beszélni, hogy ő a legjobb, és hogy ő mindig minden erejével harcol és így senkinek sincs esélye ellene. De, az én szememben nagyon megváltozott, egyáltalán nem volt olyan, mint évekkel ezelőtt, szomorúan figyeltem. Már lent voltam a tömegben, Jack oda jött hozzám és átölelt, hogy mindenki tudja, hogy én vele vagyok. Vagy csak szerette volna tudni, nagyon gyűlőltem ezt a tömeget, és így hogy Jack mellett vagyok, így én is benne vagyok állandóan a tévékben, de én ezt nem szerettem, én soha nem akartam híressé vállni, még akkor sem, ha csak Jack miatt váltam híressé, vagy jobban mondván, hogy mindeki ismer. Már estére járt, ő felszállt a D-Wheel-jére én meg beszálltam a limuzinba és haza mentünk. Bementünk a házba és én újra az ablakhoz mentem, egy röpke pillanatra a városra néztem, aztán a messzeségbe. Jack oda jött hozzám, mögöttem megállt és ő is a messzeségbe nézett, én megfordultam és ránéztem.
”Egy kicsit fáradt vagyok, megyek és lefekszek. Aludj jól Jack.”-mondtam mosolyogva.
”Te is..Kleina...”-mondta, egy kis mosollyal az arcán.
Megfordultam, és a szobámba mentem, nézett utánam, aztán vissza fordult az ablakhoz. A szobámban az ágyamra feküdtem, egy kicsit elgondolkodtam, honvágyam volt, szörnyű honvágyam volt. Ha Neo Domino sokkal szebb is, de Satellite akkor is nagyon hiányzott és a barátaim is. Becsuktam a szemeim, és megprobáltam aludni, de egy könnycsepp futott le az arcomon. Elaludtam, de még álmomban és sírtam és motyogtam.
”Yuu...sei...”-mondtam halkan álmomban.
Jack még mindig az ablak előtt állt és a messzeségbe nézett, kivett egy lapot a paklijából és a lapot figyelte, ez a Stardust Dragon lap volt. Egy lap ami igazából nem hozzá tartozik, hanem valaki máshoz, aki Satellite-ben él és arra vár, hogy vissza szerezhesse a lapját és mindent amit elveszített, mindent amit Jack két évvel ezelőtt ellopot tőle.