Emlékszem ahogy a fáraó kijátszotta a Legendás Szív kártyát és ezzel felfedte a legendás sárkányok igazi alakját. Ők igazából lovagok, nemcsak a Szörnyek világának az őrzői, hanem ők Atlantisz lovagjai is. Alig tudtam elképzelni ami ott történik, csak ott ültem a földön, én is ki voltam K.O.-ra ütve, mint Tea és a többiek, de mikor a fáraó kihúzta a lapot akkor éreztem magamban valamit és ezért voltam képpes felkelni. Mikor megláttam a lovagokat, felkeltek bennem régi emlékek, 10 ezer éves emlékek, amit akkor éltem át mikor Atlantiszban éltem. Mikor Raffael-lel vagy Valon-nel találkoztam, ők már mondták, hogy nekem közöm van ehhez az egészhez és Dartz is mondta, de valahogy nem akartam az egészet elhinni, hogy hercegnőként éltem annak idején Atlantiszban. Már annak idején nehéz volt elhinnem, mikor Ishizu mondta, hogy a Pharao nővére voltam. Úgy, hogy most ez sok volt a jóból, de mikor megláttam Timaeus-t először sárkányként, furcsa, de mégis ismerős érzés volt bennem. De mikor Leviathant vagy Orichalcost láttam először, féltem, iszonyatosan féltem. Akkora félelem volt bennem, mint egész életemben soha, és ezért majdnem feltartom a fáraot a harcaiban. Körről körre jöttek vissza az emlékeim és majdnem ezer darabokra tőrt a szívem mikor Dartz elintézte Timauest, de szerencsére visszatért egy lap segítségével. Ez a párbaj tényleg egy harc volt, de ezzel nem ért véget, Yugi, Kaiba és Joey felmentek Atlantisz romjaihoz, ahol Dartz már várta őket a szörnyével Leviathan-nal együtt. Majdnem úgy tünt, hogy ezt a harcot Dartz nyeri, de az utolsó pillanatban a fáraó fordított a kockán és ki tudta hívni egyiptom isteneit. Szerencsére a fáraónak sikerült a foglyok fényeivel legyőznie Dartz-ot és Leviathan-t, de ő nem tért vissza. Féltettük őt, mi történt, miért nem jött vissza Kaiba-val és Joey-val. Kaiba segitségével a helikopterrel kerestük Yugit és láttuk, ahogy a 3 lovag és a Fekete Mágus lány vissza térnek a szörnyek világába. Egy kicsit szomorú voltam, szerettem volna Timaeus-szal beszélni, de már így is örültem, hogy viszont láthattam. Hetekkel később, szünet volt, és egyik este kint voltam és a csillagokat néztem, mikor egy pillanatra megpillantottam megint azt a furcsa fényt az égen. Azt hittem, hogy megint a Fekete Mágus lány jött vissza, hogy beszéljen Yugi-val és a fáraóval. De meglepetésként ért mikor Timaeus tök hirtelen elöttem állt. Nagy szemekkel néztem, talán meg is voltam döbbenve, de aztán csak mosolyogtam. Megköszöntem neki, hogy ő és a többiek segítettek nekik, azt mondta hogy ők azok akiknek meg kellene köszönniük, hisz a fáraó volt az aki segített és megtörte az átkot ami rajtuk volt. Sokáig hallgattunk, nem nagyon tudtuk, hogy mit mondjunk, ő közelebb jött és rám nézett, én a földet néztem, nem nagyon tudtam, hogy kérjem meg, hogy meséljen a múltamról amire nem emlékeztem. Nagyon jól tudta, hogy mi bajom van, hisz ismert engem, ilyen dolgokban 10 ezer év után sem változott bennem, felemelte a kezét és a mutató ujjával hozzá ért a nyakláncomhoz, ami felvillant és én azonnal ránéztem. Itt kezdődik a történetünk, ami 10 ezer évvel ezelött játszódik mikor Atlantisz még létezett.

----------------------------------------------------------------------------------

Ez volt az első fejezet, ez csak egy kis össze foglaló...nem szerettem volna az egészet leírni így ez csak egy össze foglaló, aki ismeri a Yu-Gi-Oh!-t és látta is a részeket akkor tudják h mikeket írtam az elején csak egy kicsit átköltöttem, aki meg nem ismeri vagy nem látta, nem is annyir baj, mert a történet lényege csak ezek után fog kezdődni, és az teljesen tőlem fog származni, mivel nem sok mindent mutattak Atlantisz múltjáról.
Remélem, hogy tetszeni fog^^