10 ezer évvel ezelőtt, mikor Atlantisz még létezett, a világ gyönyörű volt, Atlantisz volt a legszebb és a legnyugalmasabb ország, teljesen el voltak zárva a világ többi részétől, ami nem is volt nagy baj, hisz az emberek boldogságban éltek, és semmi bűnt nem ismertek. Épp a virágoskertben voltam, nagyon szerettem ott az időmet eltölteni, hisz mindennél jobban szerettem a virágokat, hisz a virágok szabadok és én is szerettem volna szabad lenni. Én voltam Atlantisz királyának a lánya, persze van egy bátyám és neki már van családja, egy gyönyörű felesége és egy lány gyermeke. Mióta családja lett és nem rég vette át a királyságot, így szinte minden időmet egyedül töltöttem. Nagyon szoros kapcsolatom volt a testvéremmel, de most nem várhatom el tőle, hogy velem is foglalkozzon, hisz neki már a saját családja az elsö, plusz most már neki kell az országgal foglalkoznia, így kötelességei is vannak. Persze apánk még sokat segít neki, hisz még sokat kell tanulnia és így jó, hogy van valaki aki segít neki ebben. Sokszor apám nem tudta, hogy miért tűnök el mindig és miért töltöm el egyedül az időmet, sok okom volt rá, de nem szívesen beszélgetek, és igazából nem is nagyon volt kivel beszélgetnem. Egyedül a szörnyekkel töltöttem el az időmet, ha nekik is kedvük volt hozzá, egy aranyos kis Kuriboh volt az egyik, a másik és akivel nagyon sokat beszélgetek és a legjobb barátnőm is az Eatos volt. Ők ketten mindig itt voltak nekem, igazából soha nem értettem, hogy ezek a szörnyek, hogy létezhetnek, vagy miért léteznek, de nem is nagyon kutakodtam utána, mert lusta is voltam, meg én jól éreztem magam mellettük, így nagyon jó barátok vagyunk, és nem sokat számít, hogy miért vannak itt. Persze nagyon keveset lehet belőlük látni, mert azért nincsen annyi belőlük. Épp a virágok között ültem, mellettem meg Eatos, Kuriboh meg csak úgy kúszik a virágok között, szinte élvezi mikor a friss levegőn van és a szabadban lehet. Persze nekem is egyből jobb kedvem lesz és elfelejtem, hogy elvileg nekem is kötelezetségeim lennének, hisz hercegnő vagyok, amit nem nagyon szeretek bevallani, de ez ellen nem sok mindent tehetek, nem tagadhatom le, hogy ki vagyok és nem tagadhatom le a családom, de nem is akarnám, hisz nagyon szeretem a családomat, de mióta a testvérem király lett, valahol ezt a családi érzést nem érzem. Olyan mintha kezdenénk elszakadni egymástól, mert mindenkinek meg van a maga dolga és reggeltől estig azt csinálják. Lassan kezd lemenni a nap, már Eatos is probálta megértetni velem, hogy ideje lenne menni, mert a végén megint őrőket küldenek utánam, hogy megkeressenek, mivel folyton szó nélkül elmegyek amit apám lassan kezd nem szeretni bennem, de én már csak ilyen voltam, folyton azt csináltam amit nem szabadot volna, nem azért, hogy idegesítsem, hanem egyszerűen azért, mert inkább kint a szabadban töltöm el az időmet, mint bent a négy fal között. Lassan felálltam, és elindultam a palota fele, Kuriboh azonnal a vállamra szállt én csak mosolyogtam, Eatos meg jött mellettem. Lassan vissza értünk a palotához, a szobámhoz könnyü volt eljutni, mert volt egy teraszom és, hogy ne kelljen megkerülni a palotát, hogy bejussak, így Eatos az ölébe vett és felrepült velem. Mikor felértünk le tett a balkonra, vissza fordultam, hogy még megnézzem a naplementét, olyan gyönyörű szokott lenni, együtt néztük, hogy milyen gyönyörű színekben pompázzik az ég. A szél is gyengén fujt, csak úgy játszott a hajammal, el voltam merülve a gondolataimban, mikor a szél ki tudta fújni a kezemből a virágot amit hoztam magammal. Mire észbe kaptam és nyúltam volna utána már késő volt, nem értem el, de pont lefelé pillantottam, és láttam, hogy 3 lovag sétál el, és a virág pont az egyik elött van és megfogta. Ebben a pillanatban meg is állt és felnézett abba az írányba amerről látta a virágot leesni, és ekkor pillantott meg engem, a másik két lovag is megállt. Csak figyeltük egymást mikor a másik kettő szólt, hogy menniük kellene, a harmadik bólintott egyet és mentek tovább. Nem tudtam, hogy kik voltak azok, azon kívül, hogy valószínű lovagok voltak, mert úgy voltak felöltözve, de soha nem láttam őket, még a palota közelében sem. Szerettem volna tudni, hogy kik ők valójában, de nem hinném, hogy bármikor esélyt kapnék rá, hisz elvileg a palotát sem hagyhatom el, még sokszor a szobám területét sem. De egyben biztos vagyok, hogy soha nem fogom az arcukat elfelejteni, de főleg azét nem akinél a kedvenc virágom landolt.

-----------------------------------------------------------------------------------

Megtudhatjátok, hogy milyen volt Atlantisz, és milyen helyzet állt fent akkor a hercegnő szemszögéből. De ekkor még nem tudja, hogy még mi minden fog rá várni.