Másnap elég sokáig aludtam, vagy legalábbis szerettem volna, míg Eatos meg nem probált felébreszteni, de már ebben a pillanatban bejött egy lány aki a palotában dolgozott, jobban mondván az én dolgaimért volt felelős, ő volt az egyetlen akiben megbiztam a palotán belül. Megfogta a takarómat és lerántotta rólam, de miután látta, hogy nem nagyon akarok kiszállni, oda jött hozzám és elkezdett felrázni.
”Kérlek ébredj fel, kérlek Liviana-san....az apád hivatt, de sürgősen, ha nem jelensz meg 5 percen belül, megöl mind a kettőnket.” –mondta agódva
Én csak fáradtan pislogtam, nem nagyon értettem, hogy mi van, de láttam, hogy nagyon agódik és apám haragját sem akarom kivívni. Gyorsan kipattantam, felöltöztem és Kiyana után siettem, elértünk a trónteremhez és gyorsan besiettem, de meglepetésemre tényleg apám volt bent és ő ült a trónon, nem értettem, hogy miért, hisz már Dartz a király, oda siettem mellé és meghajoltam.
”Jó reggelt lányom....” –üdvözölt apám és fejével jelezte, hogy nincs egyedül.
Azonnal oda figyeltem és nagy szemekkel figyeltem, hisz azok a lovagok voltak itt akikkel tegnap találkoztam. Ők is rám néztek, aztán illedelmesen meghajoltak, aztán letérdeltek, fél útközben megérkezett Dartz is és beállt mögém.
”Beszélni akart velünk...?”-kérdezte az egyik lovag.
”Igen, örülök, hogy eljöttetek..Sir Timeaus, Sir Critias és Sir Helmos...”-üdvözölte Eisenherz a lovagokat, én meg nagy szemekkel néztem, hisz ezeket a neveket már hallottam, ezek a lovagok nem mások, mint Atlantisz legendás lovagjai. Elég sokáig csak álltam és egy szó nem akart kijönni a torkomon, míg apám meg nem szólalt és kérte a lovagokat, hogy mostantól az lesz a feladatuk, hogy én rám vigyázzanak és sehová nem mehetek el egyedül. Erre persze azonnal felkaptam a fejem és apámra néztem, elkezdtem ellenkezni, nem értettem, hogy erre mi szükség van, az oké, hogy sokszor elmentem szó nélkül, de eddig soha semmi bajom nem esett. Dartz is mellém állt, azonnal dühős lett és mondta apánknak, hogy erre nincs szükség, ha kell is védelem akkor itt a palotában van elég katona, minek kell pont a lovagoknak ezt végezniük. Apánk ránk nézett és mondta, hogy ez az ő döntése és ebben még Dartz sem szólhat bele, és ez volt az utolsó szava és újra a lovagokra nézett. Én egy ideig testvéremet néztem, nem értettem, hogy mi történt vele hirtelen, olyan mintha kifordult volna magából, olyan érzésem volt, mintha valami baja lenne a lovagokkal, de azt hittem, hogy ő sem találkozott velük soha.
”Ennyi lesz a feladatotok, és vegyétek komolyan”-mondta Eisenherz komolyan.
”Értettük....”-válaszolták a lovagok, lehajtották a fejüket ezzel jelezve, hogy megértették és aztán felálltak.

-------------------------------------------------------------------------------

Végre készen van a 3. fejezet, ahol Liviana szembesül újra a lovagokkal.