4.fejezet
Megbocsájtás

Elindultunk Dartz-cal és egy ideig együtt mentünk, egész idő alatt figyeltem, de még mindig dühösnek tünt, oda fordult hozzám és csak annyit mondott, hogy ne agódjak, mikor megjelent Iona és Chris ott volt mellette. Ő is látta, hogy Dartz elég dühösnek tünt, megkért engem, hogy nem tudnék a ma én Chris-re vigyázni. Én csak mosolyogtam és mondtam, hogy szívesen vigyázok rá, mindig is szerettem Chris-re vigyázni, hisz édes gyerek, aztán Chris-re néztem. Iona és Dartz elmentek, Chris meg csak mosolyog rám, elmentünk a szobámba, és először egy ideig a ott is voltunk, Kiyana megakarta tudni, hogy mi történt, de én csak annyit mondtam, hogy ne agódjon annyit, nem történt semmi különleges dolog. Aztán megfogtam Chris kezét és kimentem vele a balkonra ahol Eatos már várt rám, felkapott és elvitt minket a virágos kertbe. Leültem a földre, és az ölembe vettem Chris-t, tetszett neki ahogy Kuriboh körülötte ugrált, én csak mosolyogtam az egészen.
”Nem szeretne csatlakozni hozzám?”-kérdeztem, aztán egy kicsit hátra fordítottam a fejem és egy fához néztem, Chris nem értette, hogy kihez beszélek. Ekkor az egyik lovag jött elő a fa mögül, rám nézett, egy ideig csak ott állt, aztán közelebb jött és meghajolt.
”Nem szeretnélek megzavarni..”-mondja Timaeus, és a földet nézi.
”Nincs semmi baj, kérem jöjjön és üljön le mellém, ha már rám kell vigyáznia, akkor legalább ne kelljen bujkálnia”-mondtam mosolyogva.
Timaeus rám nézett, de nem ült le, hanem mögöttem állt, én meg figyeltem Chris-t és csak mosolyogtam. Megkérdeztem a lovagtól, hogy mi az oka annak, hogy ezt a feladatot kapták, de azt mondta, hogy okot ők sem tudnak, ezt a feladatot kapták, hogy vigyázniuk kell rám és ennyi. Egy ideig nem mondtam semmit, mikor morogtam magam elé, hogy apám nem bízik bennem, erre Timaeus mondta, hogy más oka lehet, felálltam Chris az ölemben volt és dühösen odafordultam hozzá.
”Nincs szükségem testőrre, és a jövőben tartsa magát és a többiek távol tőlem.”-mondtam dühösen és elrohantam, vissza a palotához. Ő egy ideig csak ott állt és nézett utánam, mikor vissza értem a palotához velem szembe jött Kiyana, együtt mentünk vissza a testvéremhez, hogy Chris-t vissza vigyem hozzájuk. Úgy probáltam csinálni, mintha nem lennék dühös, de nehéz volt, de amilyen gyorsan lehetett eljöttem onnan. Nem akartam, hogy Dartz miattam agódjon. Elmentem a szobámba és kimentem a balkonra, leültem a szélére és néztem a naplementét, egy kicsit szomorú is voltam, hisz nem Timaeus tehet arról, hogy ezt a feladatot kapta, én meg jól leordítottam.
//Fantasztikus vagy Liviana, csak így tovább, így csak még jobban meg fognak utálni az emberek....//-gondoltam magamban és sóhajtottam nagyott.
De persze nem tudhattam, hogy a 3 lovag ott állnak a balkonom alatt, úgy, hogy még véletlenül sem láthatom őket. Ahogy ment le a nap, lettem fáradt is, de nagyon megijedtem mikor azt éreztem, hogy valaki a válamra teszi a kezét. Gyorsan megfordult és Dartz-ot pillantottam meg. Megkérdezte tőlem, hogy mi bajom van, én csak azt feleltem, hogy semmi ,felálltam és elfordultam tőle. Ő átölelt engem hátulról és sokáig csak a karjaiban tartott, szorosan magához húzzot, már rég éreztem ezt az érzést, ilyen közel magamhoz a testvéremet.
”Mostantól mindig itt leszek melletted, mindegy, hogy mi fog történni, de kérlek....bízz meg bennem újra....és mond el ha valami bánt téged.”- mondta halkan, hogy csak én halljam meg.
Én egy ideig csak hallgattam, nem válaszoltam semmit, mikor csak bólintottam, hogy lássa, hogy elfogadom azt amit mondott, hisz mindig is erre vágytam, hogy újra mellettem legyen a testvérem. Elvette a kezeit, megfordított, a szemembe nézett, egy kicsit közelebb húzott és egy puszit adott a homlokomra, utána újra rámnézett, és elmosolyodott.
”Megbocsátassz nekem...?”- kérdezte és felemelte a kisujját.
Én kérdően figyeltem, hisz ezt utoljára csak kis korunkban csináltuk, így kértünk a másiktól bocsánatot, és tettünk ígéretet. Elmosolyodtam, én is felemeltem a kezem és a kis ujunkat megráztuk. Ezzel fogadtam el a bocsánat kérését és vettem az ígéretét, hogy többé nem fog előfordulni. Most újra mosolyogtam, mint régen, mikor kicsi voltam és gondtalan volt az életem.
”Aludj jól..hugi...”-mondta halkan én meg ugyan ezt mondtam neki.
Mind a ketten csak mosolyogtunk, megfordultunk, Dartz a kezét a vállamra tette és bementünk a szobámba.

--------------------------------------------------------------------------------

Vajon mit fog tenni Liviana a lovagokkal? Vagy épp ellenük? És Dartz bedtudja tartani az igéretét?