”De apa...nem kell felügyelet...elegem van, hogy úgy bánsz vele, mint egy taknyos gyerekkel”-mondtam idegesen.
”De igen is kell, mert nem fogadsz szót nekem....”-mondja határozottan Eisenherz.
Ebben a pillanatban hirtelen csend ült a terembe mikor meghallottuk, hogy bezárul a nagy ajtó, Dartz jött be.
”Apám....ha meg akarod büntetni a hugomat, akkor viszont meg kell büntetned a lovagokat is...hisz nem végezték el ma a feladatukat. Az lett volna a feladatuk, hogy a hugom mellett legyenek, már reggel óta, ehhez képpest ha a hugom megtudott lógni akkor az azt jelenti, hogy már az első nap nem teljesítették a feladatukat...és ez nagy hiba.”-mondja Dartz határozottan, persze ezzel nem azt akarta elérni, hogy engem büntessenek, hanem azt, hogy a lovagok sem végezték el a feladatukat.
Erre Helmos eléggé ideges lett, és már ment volna, de Critias lefogta, hogy még véletlenül se tegyen hülyeségeket, Timaeus meg nem reagált semmit, csak Dartz-ot figyelte, nagyon jól éreztette Dartz most velük, hogy nem kívánatosak. Aztán rám pillantott, amikor épp Dartz-ot figyeltem nagy szemekkel.
”Dartz....”-suttogtam a nevét, nem értettem, hogy miért csinálta ezt az egészet, Eisenherz hallgatott, valami szinten igaza volt Dartz-nak, de nem akarta a lovagokat megbüntetni, de igazából engem sem, de én folyton soha nem hallgatok rá.
”Dartz, Liviana...menjetek ki egy pillanatra..és Liviana, te várd meg a lovagokat, mostantól nem mehetsz el egyedül sehová”.-komolyan mondta.
Dartz csak elvigyorodik, a vállamra teszi a kezét, vigyorogva hátra fordult a lovagokhoz aztán kimentünk a teremből és az ajtó előtt álltunk meg, hisz még egy hibát nem követhetek el, így most egy ideig hagynia kell, hogy a lovagok legyenek a közelemben, még ha nem is akarta, egyáltalán nem.
”Dartz...mond miért véttél meg az előbb...hisz tudod, hogy tényleg hibás voltam...?”-kérdeztem kíváncsian.
”Hugi...nem hagyhatom, hogy apa megbüntessen azért, mert kint voltál, és akkor is hibásak voltak a lovagok, mert nem voltak ott időben melletted, mert akkor nem hiszem, hogy eltudtál volna szökni...nem igaz?”-kérdezi Dartz, én egy kicsit szégyeltem magam és csak bólintottam egyet.
”Ne agódj hugi...ez nem fog sokáig tartani.....”-mondta Dartz, kezét az államhoz rakta és gyengéden felemelte a fejem.
//Még egy pár ilyen hiba a lovagok részéről és ezt apám sem nézheti el, mert én is hozhatok döntéseket, mint jelenlegi király, és akkor a lovagok nem usszák meg ennyivel és ezek után el tudom őket tüntetni a hugom közeléből.//-gondolta magában Dartz és magához ölelt engem.
Eléggé meglepődtem, hisz mostanság tényleg nagyon sokat foglalkozott Dartz velem, örültem, hogy újra jobb a kapcsolatunk, de ez a meghit pillanat sem tart örökké, mert ebben a pillanatban léptek ki a lovagok az ajtón, meg Eisenherz. Eisenherz négy szem közt akar Dartz-cal beszélni, mert sok dolguk van, így egyedül maradtam a lovagokkal. Dartz bemegy a terembe, Critias és Helmos utána néznek, Timaeus meg a szeme sarkából figyelte Dartz-ot. Mikor az ajtó bezárult, rám figyelt, de én azonnal sarkon fordultam és elindultam a folyóson. A lovagok egy kis távolság tartással követtek, ők sem örültek, hogy egész nap ezt kell csinálniuk, de ez a feladatuk. Elértem a szobámhoz, bementem és magamra zártam az ajtót, neki dőltem és sóhajtottam egy nagyot, azonnal odarohantam a balkonomhoz levő ajtóhoz és megprobáltam kinyitni, de eredmény nélkül.
”De....miért nem nyilik ki.....ne már....bezárták az ajtóm...most nem tudok kimenni...”-mondtam kétségbeesetten és közben már ráztam az ajtót.
Odamentem az ágyamhoz, levágtam magam és szoritottam a párnát, sírtam, mert rabszolgának éreztem magamat, be vagyok teljesen zárva és nem mehetek el sehová. Tényleg szükség volt erre, hogy idáig fajuljon a dolog, miért kell rám vigyázni, zokogtam.
A lovagok kint álltak a szoba elött, de Timaeus már kint volt a balkonomon, hisz arra számítottak, hogy megprobálom kitőrni az üvegajtót, és akkor újra megszökhetek, de nem így történt,de így viszont ő hallja a legjobban, hogy sírok, ez az egész ügy miatt. Neki dőlt a falnak, elmerült gondolataiban és az eget figyelte.
A szobában hirtelen megjelent Eatos, beszökött mikor senki nem figyelt és leült az ágyra, agódva figyelt engem, mikor megéreztem, hogy valaki leült hozzám, felnéztem kisírt szemekkel.
”Ea....Eatos...”-újra elkezdtem sírni, felültem és oda bújtam hozzá, Eatos átölelt és magához szorított. Gyengéden simogatott, hogy nyugodjak meg, de én csak zokogtam halkan, azt sem hallottam meg, hogy a barátnőm bejött hozzám. Csak figyelt minket, hisz Dartz-tól tudja, hogy mi folyik itt, és sajnálja ,hogy nem tud értem tenni semmit, csak szomorúan állt az ajtónál és figyelt minket, addig, míg meg nem nyugodtam. Még a kis Kuriboh is ott volt és ült mellettem. Szomorúan pislogot, nem tudta, hogy mit tegyen, hogy felviduljak. Mikor megnyugodtam, csak csendben feküdtem az ágyon, fejem Eatos lábán volt, csak a plafont bámultam. Már Kiyana is az ágyon ült Kuriboh-val az ölében, igazából nem nagyon érti ezt az egészet.
”Liviana....amúgy...mi bajod van a lovagokkal, nekem elég szimpatikusnak tünnek, és nem tünnek gonosznak?”-kérdezi Kiyana óvatosan, nem szeretett volna megbántani engem, de nem érti az egész szituációt.
”Nem velük van a bajom, hanem azzal, hogy ők egész nap a sarkamban lesznek, és azt fogják lesni, hogy én mit csinálok, és ez idegesít, hisz nem szeretem, ha utánam kutatnak...de ezt neked kellen a legjobban tudni”-mondtam neki, és Kiyana csak bólintott egyet, hisz jól ismert engem, kis korunk óta barátok voltunk, így szinte mindent tudtunk egymásról.
//Valami más is bánt téged...de nem mondod el....bárcsak tehetnék érted valamit..//-gondolta magában Kiyana.
Csak szomorúan néztem, igen volt valami ami nyomasztott, de nem szoktam mindig mindent elmondani ami szomorúvá tesz, vagy ami nyomaszt.

-------------------------------------------------------------------------------

Kész a hatodik fejezet is....ez valoszinű minden gyermek rémálma, mikor valamiért büntetést kap. Azt senki nem szereti, de felnött fejjel?
Hát vajon mi fog ezek után történni?