7.fejezet
Az elhatározás

Másnap, egyáltalán nem volt kedvem kibújni az ágyból, még Kuriboh is ott aludt mellettem, pedig ő aztán olyan aktív, hogy keveset alszik, és utána egész nap hiperaktív velem ellentétben, de muszáj volt kikelnem. Felültem, megdörzsöltem a szemem és láttam, hogy Kiyana már járt nálam, hisz a reggelim ott volt az asztalomon, elmosolyodtam, hisz nagyon sokat gondoskodik rólam, és ennek örültem én meg mindig csak szomorúságot okozok. Oda mentem a balkonomhoz vezető ajtóhoz, egy kicsit elhúztam a függönyt annyira, hogy épp kitudjak nézni, egy kicsit csodálkoztam, mert a nap már nyugaton volt, ennyire sokat aludtam volna, hogy már délutánra járt? Visszahúztam a függönyt, ha már ennyit aludtam, akkor már nem is volt kedvem kimenni a szobából, ugyan mégis minek, mikor valószinű, hogy kapásból a lovagok az ajtóm előtt fogadnának, hát ő hozzájuk meg egyáltalán nem volt humorom. Visszafeküdtem az ágyra, persze figyeltem, hogy Kuriboh-t ne ébresszem fel, hisz olyan édesen aludt, nem lett volna szívem felzavarni. Az egyik kezemet a homlokomra tettem és a plafont bámultam, olyan furcsa érzés, hogy egy kis dolgon is mennyire megváltozhat az ember élete. Egész délután az ágyamban feküdtem, persze apránként megettem a reggelimnek szánt ennivalót, mert nem akartam, hogy még azért is leszóljanak, mert nem eszek. Közben már Kuriboh is fent volt, és velem együtt evett, még ha nem is mindenből akart enni, de egy két dolgot simán úgy megette egy pillanat alatt, hogy én csak néztem. Újra csak feküdtem az ágyban, gondolkodtam, másra most épp nem voltam képpes, mikor egy ajtó nyitodása zavart meg, még felülni sem volt kedvem, csak épp, hogy felnéztem, mikor Kiyana-t láttam ahogy belépett, aztán a kezemmel el is takartam a szemem, így nem láttam, hogy bejött még valaki. Ez a valaki oda jött hozzám, leült mellém az ágyra, kezét gyengéden a buksimra tette. Ez az érzés ismerős, gyorsan elvettem a kezem és láttam, ahogy Dartz rám mosolyog.
”Nii-chan...”-mondtam halkan, aztán gyorsan fel is ültem és ránéztem, mikor bejön hozzám, olyan vagyok, mint egy kisgyerek.
Persze ő ezt látta rajtam, és így szeretett engem, hiába voltam felnőtt, de az ő közelében még mindig olyan voltam, mint egy gyerek.
”Mi a baj hugi....? Beteg vagy? Egész nap ki sem jöttél a szobából, agódtam, hogy beteg vagy én meg csak az időmet ülöm a feladatok fölött.”-mondta agódva.
”Kérlek....ne agódj miattam, csak sokáig aludtam, és utána már nem volt kedvem kijönni, valahogy jól esett most egy kicsit a szobámban lenni”-mondtam mosolyogva.
Dartz sóhajtott egyet, nagyon megkönnyebbült, hisz tényleg azt hitte, hogy beteg vagyok, most meg túl sokat agódik miattam, de persze azért jól esik, hogy eszébe jutok, közben Kuriboh meghúzta magát az ágyam alatt, hisz a családom nem nagyon tudott se róla, se Eatos-ról, csak Kiyana.
Míg gondolataimban jártam, Dartz az arcomra rakta gyengéden a kezét amire felkaptam a fejem.
”De ha baj van...akkor szólj...”-mondta Dartz, én meg csak bólintottam rá, és elvette a kezét.
”De min gondolkoztál ennyire az előbb...ugye nem a lovagok miatt van?”-kérdezte agódva.
”Dehogy is....egyáltalán nem....csak tudod....olyan jó volt, mikor még gyerekek voltunk, szinte egész nap együtt voltunk, reggeltől estig, estétől reggelig. Mindig jól szórakoztunk, de...ahogy nagyobbak lettünk, egyre kevesebbet voltunk együtt. Már volt mikor azt hittem, hogy örökre elszakad a kötelékünk”- mondta szomorúan és halkan, lehajtott fejjel.
Dartz is elszomorodott, közelebb hajolt hozzám és átölelt engem, magához ölelt, olyan mintha soha nem akarna elengedni.
”Megígértem, hogy soha többé nem fogom ezt újra megcsinálni, hisz mi egy család vagyunk és soha többé nem foglak egyedül hagyni.”-suttogta halkan, ennek valahogy nagyon örültem, fejemet a vállára hajtottam. Sokáig ültünk csak úgy, mikor meglettünk újra zavarva, Kiyana jött be újra, és mondta Dartz-nak, hogy mennie kell, mert van egy elintézetlen ügye és kérte őt, hogy figyelmeztesse. Dartz bólintott egyet, rámnézett és bocsánatot kért azért, hogy most el kell mennie, erre csak annyit válaszoltam, hogy tisztában vagyok azzal, hogy kötelességei vannak.
”Túl sokat agódsz királyocska....”-vigyorogtam gonoszul.
”Ne gúnyolodj....kis hercegnőcske...”-válaszolt vissza, ezzel a kis kijelentéssel gúnyt üzve belőlem.
Az ilyen kis kijelentések mindig idegesítettek és ő ezzel tisztában volt, így utána hajítottam egy párnát, de nem találtam el, mert már kint volt, de viszont sikeresen ijesztettem ezzel rá Kiyana-ra.
”Kiyana....? Mond csak....a lovagok itt vannak?”-kérdeztem tőle halkan.
”Egésznap itt voltak, igaz csak felváltva, soha nincs itt mind a három.”-magyarázta a barátnőm.
Elgondolkodtam, de rájöttem, hogy még mindig idegesít a dolog, nem akarom ezt az egészet, tök úgy éreztem, mintha még egy kis taknyos gyerek lennék és Babysitterek vigyáznának rám. Ó nem, ezt nem fogom engedni, azért ennyi büszkeség bennem is van, ha még csak egy lány is vagyok. Egy kicsit elvigyorodtam, Kiyana látta ezt a vigyort rajtam, és tudta, hogy ez nem jelent jót.
”Mégis...mit forgatsz a fejedben....? Ugye nem azt akarod, hogy....?”-kérdezte Kiyana agódva.
”Ó dehogynem......nem fogom hagyni. Kifogok szúrni velük, egy idő után biztos, hogy meg fogják unni, és akkor nem fognak rám vigyázni.”-mondtam Kiyana-nak.
”De ők lovagok, biztos, hogy jó ötlet, ha kiszúrsz velük...? Szerintem nem kellene...”-mondta agódva, egyáltalán nem találta jó ötletnek, hogy ilyesmiket forgatok a fejemben.
”Kérlek, gondold meg...hisz ez nem az ő hibájuk...apád parancsolta így, ez nem az ő döntésük volt.”-próbált lebeszélni az őrültségről.
”De apám hajtatlan...ha látja, hogy a lovagokkal is szembe szállok, talán vissza vonja.”-mondtam határozottan, és nem úgy néztem ki, mint akit le lehetne róla beszélni, Kiyana elszomorodott, egyszerre volt kétségbeesett és szomorú.
Kétségbeesett, mert ilyenekre készülök, és szomorú, mert nem tudott lebeszélni róla.

---------------------------------------------------------------------------------

Ez egy nyugisabb fejezet, majd csak innentől kezdve jön a bonyodalom, vajon mit forgat a hercegnö a fejében? Mivel akar kiszurni a lovagokkal? És be fog jönni, vagy épp ö fogja a rövidebbet huzni?