8.fejezet
A probálkozások

Közvetlenül a másik napon, nem akartam kibújni az ágyból, de muszáj volt, átöltöztem, odamentem az ajtómhoz, kezemet a kilincsre tettem, de még nem nyitottam ki. Sóhajtottam egy nagyot, és bátorítottam magam, hogy most minden erőmet szedjem össze, ha megakarom tenni azt amit elhatároztam. De tényleg akarom én ezt az egészet, most elkezdtem magamban kételkedni, hisz Kiyana-nak igaza volt, nem a lovagok tehetnek arról, hogy ezt a feladatot kapták, és tényleg nem tüntek rossz embereknek. Reszketett a kezem, most mit csináljak, tegnap annyira biztos voltam magamban, most meg már még kimenni sem merek, jézusom mi a fene történt velem? Épp, hogy csak elvettem a kezem a kilincstől, de már nyitodott az ajtó, Kiyana jött be, de amint rám pillantott, látta, hogy valami bajom van.
”Mi a baj Liviana.....? Mi történt...?”-kérdezte agódva.
”Ni...nincs semmi...”-válaszoltam halkan.
Nem hitte el nekem, de nem kérdezett semmit, kimentünk az ajtón, és az egyik lovag már ott várt ránk. Lassan elindultunk, mert apám látni kívánt, egész úton csendben voltam és Hermos-nak ez szemet szúrt, hisz eddig nagyon ellenkezdtem.
”Valami baj van hercegnő, nagyon csendes ma....valahogy nem ismerem meg...”-már a végén vigyorgot Hermos, persze ez nekem egyáltalán nem tetszett, és ideges lettem, hisz viccet akart belőlem csinálni. Megfordultam, mérges szemekkel néztem, oda mentem hozzá és előtte megálltam.
”És valami bajod van vele....? Vagy azt akarod, hogy kikészítselek?”-kérdeztem idegesen, már legszívesebben lekevertem volna egyet, most vissza jött az, amit akartam, de még mindig nem merek sok mindent tenni, de ezzel szó csatába keveredtem Hermos-szal. A másik két lovag épp a nagy terem felé haladtak, mikor veszekedést hallottak és természetesen felismerték a hangokat, így azonnal oda siettek. Egy érdekes látvány fogadta őket, hogy én mindjárt Hermos-ra ugrok, de ezt megakadályozva Kiyana megfogta Liviana-t hátulról, hogy ne tudjon mozogni, Critias is oda sietett és lefogta Hermos-t, így már egyikőjük sem tudod mozogni. Timaeus megprobálta a kedélyeket csillapítani, eredmény nélkül.
”Utállak titeket...”-ezzel a mondattal, kiszabadítottam magam Kiyana fogásából és elrohantam, mire a lovagok felfogták, hogy mi történt, én addigra eltüntem, azonnal rohantak, hogy megkeressenek, de a palotán belül már nem találtak.
”Most meg hová tünhetett?”-kérdezte Hermos.
”Nem tudom, de ha nem találjuk meg, akkor nagyon nagy problémánk lesz.”-mondja Critias.
Timaeus mondta, hogy nézzék át újra a palotát, ő kimegy és kint keres engem, így is tettek, de sok idő után sem találtak rám, egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy hová tünhettem el.
Eisenherz-nek feltünt, hogy nem jelentem meg, kezdett agódni, hogy megint mit művelhettem, kérte az egyik emberét, hogy nézzen utánam. Kis idő múltán rossz hírekkel jött, hogy én megint megszöktem a lovagok elől, épp most keresnek, de eddig eredménytelenül. Dartz meghallotta, hogy én eltüntem, azonnal ment és megkereste Kiyana-t, megkérdezte tőle, hogy mi történt, Kiyana mindent elmesélt, így tudta Dartz, hogy körülbelül, hol keressen. Timaeus nem értette, hogy hová tünhettem el, hisz minden olyan helyett megnézett, ahol szerettem lenni, de nem talált, se a másik kettő nem járt szerencsével. Egyszerüen nem találtak rám, késő estére járt, mikor vissza tértem. Persze az volt az első, hogy el kellett mennem apámhoz, aki le is szidott, de nem igazán hallgattam végig. Az elkövetkező napokban tovább probálkoztam, mivel Hermos folyamatosan felbosszantott, minden hülye vicce felidegesített, és így vissza adva probáltam kiszúrni velük, Hermos-szal folyamatosan veszekedtünk, Critias-szal megprobáltam harcolni, hisz szerettem kardot forgatni, csak lányként ez elvileg meg van tiltva, de engem nem érdekelt, Timaeus elől meg mindig meglógtam. Néhány hétig, mindig ujjabb és ujjabb dolgokat probáltam kitalálni, hogy felidegesítsem őket, de arra nem számítottam, hogy ennyi ideig bírni fogják. Már lassan én voltam úgy vele, hogy feladom, de akkor viszont nem szállnak le rólam. Este a három lovag kint voltak és beszélgettek, már estére járt, így biztosak voltak abban, hogy már nem probálkozok mára.
”Nagyon kitartó....azt meg kell hagyni...eszes és jól bánik a karddal. Szeretném tudni, hogy kitől tanulta?”-mondta Critias.
”Nekem már túl kitartó....már kezdem azt hinni, hogy az életben nem fog velünk megbarátkozni. Nekem nincs kedvem folyton vele csatázni”-mondta sóhajtva Hermos.
”Ne agódjatok...kérlek,....tartsatok ki még egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan fordulni fog a kocka, és akkor ennek a kis háboruskodásnak vége lesz.”-fordult oda barátaihoz, és mondta magabiztosan, ezzel felbátorítva barátait.
Hermos és Critias egymásra néztek, aztán vissza Timaeus-ra, látták, hogy eléggé magabiztos.
”Én bízok benned Timaeus...tudom, hogy neked mindig igazad van.”-mondja Critias.
”Én is bízok benned...”-mondja Hermos, még ha az elején nem igazán akarta elhinni.

---------------------------------------------------------------------------------

Liviana nem igazán azt csinálta, amit eltervezett, lehet hogy mégis csak jó szíve van a lovagokhoz. De hogy még mi fog történni? Ki tudja?