Néhány napra felhagytam a lovagok piszkálásával, egy kicsit elfáradtam, és mostanság amúgy sem éreztem jól magam. A lovagok furcsálták is, hogy semmi baromságot nem tettem ellenük, nem veszekedtem velük, nem harcoltam ellenük, kezdték azt hinni, hogy beteg vagyok, lehet, hogy volt is valami benne. De azt viszont nem úszták meg, mikor láttam csak egy kis esélyt is, fogtam magam és megléptem, most is azt tettem, már kint is voltam, vagy csak szerettem volna.
”Már megtanulhatná, hogy ennyire könnyen nem szabadul meg tőlünk.”-mondta Critias aki már a hátam mögött volt.
Én meg jól megijedtem, folyamatosan a hátam mögött van, anélkül, hogy én azt meghallanám, folyton szívbajt kapok tőle. Gyorsan megfordultam és ránéztem.
”Soha nem tudsz, csak egy kis időre magamra hagyni?”-kérdeztem durcásan.
”Nem...és ezt ön is jól tudja.”-válaszolta Critias, de én csak sóhajtottam, aztán mondtam Critias-nak, hogy megyek a szobámba, odáig elkísért, és be is mentem. Vártam a pillanatot, hogy mikor megy el egy pillanatra, és kihasználva az alkalmat újra elmentem. Elmentem a trónteremhez, látni szerettem volna Dartz-ot, mert már hetek óta, nem nagyon találkoztunk, és nem is beszélgettünk, már nagyon hiányzott. Bekopogtam, és egy őr jött ki, és mondta, hogy most pillanatnyilag nem ér rá, mert sok dolga van, és vendégei is vannak, Elszomorodtam, de megértettem, hisz király és ha vendégei vannak, akkor ők az elsők, így vissza akartam menni a szobámba, mikor úgy döntöttem, hogy Kiyana-hoz megyek. Barátnőm meg is lepődött, hogy én mentem hozzá, de örült neki, elbeszélgettük a délutánt. Elbúcsuztam tőle, és újra utamat vettem Dartz-hoz abban a reményben, hogy most találkozhatok vele, de mikor a trónterembe értem, az a hír fogadott, hogy már nincs ott, így utamat vettem a szobája felé, bekopogtam és vártam, hogy kijöjjön. Mikor kinyilt az ajtó már kezdtem örülni, de sajnos amilyen hamar jött az örömöm, olyan gyorsan is tünt el. Iona volt az aki ajtót nyitott, kérdeztem, hogy Dartz ott van e, de ő azt mondta, hogy most nagyon fáradt, és senkit nem akar látni és be is zárta az ajtót. Esélyem nem volt, hogy bármit is megtudjak, elszomorodtam, lehajtott fejjel mentem vissza fele a szobámba. Mióta Iona Dartz felesége lett, távolság tartó mindenkivel, velem is ritkán beszélgetett, de ha beszélgetett is, akkor mindig Chris-t akarta a gondjaimra bízni, sokszor megfordult a fejemben, mi van ha Iona nem is szereti Chris-t, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot, hisz minden anya szereti a gyermekét, gondolom Iona se kívétel. Timaeus már épp keresni akart mikor meglátott a szobámtól nem messze, látta, hogy milyen szomorú voltam, így nem is jött közelebb, de én nem is vettem észre. Bementem a szobámba, lefeküdtem az ágyamra, és gondolkodtam, már majdnem sírtam, hisz Dartz ígéretet tett, és most már hetek óta nem láttam. Annyira fáradt voltam, hogy észre sem vettem mikor elaludtam, de éjszaka közepén, szörnyű rémálmom volt, azt hittem, hogy nem fogok tudni felébredni, de nagy nehezen mégis ment, felültem és levegő után kapkodtam. Kinéztem, és láttam, hogy még este volt, megkönnyebbültem, hogy csak egy álom volt, de mégis, olyan valóságosnak tünt. Nagyon el voltam merülve gondolataimban, mikor valami fény jött kintről, felálltam és kisiettem a balkonomra. Furcsa jelenséget láttam, olyan volt mint a csillaghullás, gyönyörű volt, de valami mégis furcsa volt benne, méghozzá az, hogy a csillagok le is estek Atlantisz földjére, akkor ez nem is csillaghullás. Ez inkáb olyan mint a meteor zápor és egész Atlantisz fölött, de valahogy mégsem meteornak nézett ki, hisz tanulmányaim szerint vörösen kellene égnie, de ennek más színe van, de nem tudtam megmondani, hogy mi az. Szinte aki fent volt, vagy aki felébredt, kiment, hogy megnézze, mi az ami az égen történik. Senki nem tudta megmagyarázni, apám és Dartz is kint voltak, és figyelték, hogy mi történik. Elém is leesett valami, türkiz fényben fénylet, úgy nézett ki, mintha valami kő lenne, úgy nézett ki, mint valami drágakő. Hisz országunkban is voltak drágakővek, de ilyet még én sem láttam soha és pedig a királyi család birtokában lehet a legtöbb féle drágakőveket megtalálni. Kíváncsivá tett az a kő, hogy mégis mi lehet, így lehajoltam és lassan felakartam venni a kezembe, de ahogy közeledett a kezem támadtak fel bennem rossz érzések, de a kíváncsiságom nagyobb volt és felvettem a kezembe. Újra feltűntek a rémálmom képei, elakartam a kővet dobni, de nem tudtam, valamiért a kezem nem akarta azt tenni, amit kértem tőle, egészen addig, míg valaki ki nem ütötte a kezemből. Azon nyomban össze estem, de valaki megfogott, ránéztem, de nem láttam rendesen, minden elmosódott előttem, nyúlni akartam volna, de már nem volt erőm, elsötétült minden elöttem és elájultam.

---------------------------------------------------------------------------------

Hirtelen fordulatok a normális életben is előfordulnak, de hogy ez most jó vagy rossz fele hajtanak minket? Azt csak mi tudjuk eldönteni.