12.fejezet
Szomorú elválás

Reggel, elég korán keltem, ültem az ágyamban és kifele néztem az ajtóból, mikor hallottam, hogy valaki bejött a szobámba. Oda fordítottam a fejem, és láttam, hogy Kiyana jött be a reggelivel, köszöntem neki és mosolyogtam. Ő is vissza köszönt, letette a reggelit az asztalomra, elmosolyodott, mikor látta, hogy én is mosolygok.
”Látom, hogy ma jobb kedved van?”-kérdezte Kiyana.
”Igen...ma jobban érzem magam, mint eddig, és nagyon éhes vagyok.”-válaszoltam mosolyogva, felálltam, oda mentem az asztalhoz és leültem. Kiyana is leült mellém, persze bejöttek hozzám, Eatos és Kuriboh is, így együtt reggeliztünk, sokat nevettünk.
Végeztünk, gyorsan átöltöztem, addig Kiyana kivitte a tálcát, utána meg vissza jött hozzám és újra együtt mentünk ki a szobából. Mivel egyetlen lovagot sem láttam kint, így mentünk tovább és elmentünk a zárt kertbe, ott beszélgettünk, míg Critias meg nem jelent, én meg ránéztem.
”Szia Critias....”-köszöntem neki mosolyogva, Kiyana meg is lepődött, mi történt, eddig nem tudtam elviselni, ha csak megláttam őt vagy a többieket, most meg már mosolyogva fogadom őt.
”Liviana....az apád azt üzeni, hogy látni szeretne, és amennyire lehet, minnél hamarabb.”-mondta Critias, és közben meghajolt, Kiyana újra meglepődött, mióta tegeznek a lovagok engem, úgy néz ki, hogy sok mindenről lemaradt
De én nem értettem, hogy apám miért kérett magához, de Kiyana sem, együtt mentünk a trónteremhez, bementünk és Timaeus meg Hermos meg már bent voltak.
”Jó reggelt apám....miért hívattál?”-kérdeztem agódva, és közben meghajoltam.
”Jó reggelt lányom, azért hivattalak, mert szeretném elmondani neked, hogy egy hónap múlva el kell mennem egy másik birodalomba, és szeretném ha ügyelnél a palotára.”-mondta Eisenherz.
”Értettem....ne agódj apám, megteszem amire kérsz, de ugye nem maradsz el sokáig....tudod, hogy nagyon hiányozni fogsz?”-mondtam megjátszott sértődöttséggel.
Eisenherz elmosolyodott, régen láttott így engem, szóval mégis csak sikerült a lovagoknak megpuhítani.
”Igen, tudom...de nem leszek sokáig távol. Dartz már tudja, kérlek vigyázzatok egymásra és ...Timaeus, Critias, Hermos...kérlek vigyázzatok a lányomra továbbra is.”-kérte Eisenherz a lovagoktól.
”Természetesen....”-válaszolta Timaeus.
Sok nap telt el, én egyre több időt töltöttem el a lovagokkal, hisz egyre jobb kapcsolatban voltunk, de viszont egyre jobban eltávolodtam Dartz-tól. Nagyon ritkán találkoztunk, de ha igen is, akkor megprobáltam azonnal elmenni, hisz nem tudom, hogy sokszor mit gondolt. Este felé járt mikor kint álltam a balkonomon, egy ideje kinyitották újra nekem az ajtó, így bármikor kimehettem, Eatos ott állt mögöttem, és átölelt. Tudta, hogy szomrú vagyok, annak ellenére, hogy a dolgok kezdenek helyre jönni.
”Olyan rossz, hogy apám holnap elmegy, főleg úgy, hogy már lassan félek Dartz-cal találkozni.”-mondtam szomorúan.
”Megkéne probálnod kibékülni vele...akkor biztos, hogy jobban éreznéd magad.”-mondta Eatos.
De nem tudtam, hogy mit csináljak, Iona is minden nap haraggal néz rám, mikor össze futunk, ennyire rossz dolgot tettem volna? Nem tudom, én eddig Iona-val soha nem voltam jó kapcsolatban, de szerintem ezek után nem is leszek. Megprobáltam inkább lefeküdni, már fájt a fejem is a sok gondolkodás miatt, de amennyire szerettem volna aludni, úgy nem is sikerült.
Másnap korán felkeltem, hisz apám ma fog elutazni, és szerettem volna vele egy kis időt eltölteni, Eisenherz meg is lepődött rajta, ült a széken, én meg előtte a földön és kezeimet a térdeire tettem és ráhajtottam a fejem. Apám rárakta a kezét gyengéden a fejemre és simogatott, jól esett, ezt akkor csinálta utoljára mikor még kicsi voltam és sírtam anya után. Mindig így probált megnyugtatni, hálás voltam apámnak, hisz felnevelt engem meg Dartz-ot is, anya nélkül.
”Remélem, hogy nem esik bajotok, míg távol leszek..”-mondta apám agódva.
”Biztos nem....Dartz tud magára vigyázni, nekem meg ott vannak a lovagok, egy percre nem hagynak magamra. Így biztos, hogy nem lesz semmi baj, de nagyon fogsz hiányozni, furcsa lesz, hogy egy ideig nem leszel itthon”-mondtam halkan és ránéztem.
”Nekem is hiányozni fogtok...”-mondta mosolyogva.
Aztán idővel felállt, mert már ideje volt mennie, kimentünk a palota elé, ahol a katonák már vártak rá.
”Dartz, vigyázz az országra és Liviana-ra.”-kérte Eisenherz.
”Természetesen apám...”-válaszolta Dartz, és kezét a vállamra tette, de én nem reagáltam rá semmit, inkább csak elfordítottam a fejem egy kicsit.
Iona mérgesen nézett, mert Dartz engem ölelt át helyette, apa adott egy puszit a fejemre, aztán lassan elment. Mi csak néztünk utána, reménykedtem, hogy nem fog semmi baja esni útközben, Dartz valamit mondani akart, de én nem akartam végig hallgatni, inkább oda mentem a lovagokhoz, és elmentünk. Dartz ideges lett, hogy elmentem, és ráadásul velük, de Iona probálta vigasztalni, de eredmény nélkül, Dartz vissza ment a palotába és neki állt dolgozni, hogy elüsse az idejét, és ne kelljen gondolkodnia. De ez nem ment olyan könnyen, hisz egész idő alatt rám kellett gondolnia. Kezét az arcára tette, ott ahol egyszer megütöttem, vissza emlékezet, hogy mi történt, és mikeket mondtam neki, és idegességében ráütött egyet az asztalra. Én is csak arra tudtam gondolni, hogy talán akkor az a pofon mégis csak túlzás volt, de engem is megbántott, hisz megbántott mikor azt mondta, hogy mindig mellettem lesz, és ehhez képpest még egy pillantásra sem nézett utánam. Mind a ketten szenvedtünk ez miatt, de én féltem, hogy mit akar mondani nekem, ő így meg nem tud közelebb jutni hozzám.

---------------------------------------------------------------------------------

Mindig szomoru az elválás, még akkor is ha tudjuk, hogy a szeretteink vissza jönnek, de ilyen az emberi természet, mindig agódunk azokért akikeket szeretünk és ez az érzés ellen nem sokat lehet tenni.