4.fejezet

Az elmúlt napokban a kedélyek nem akartak csitulni, a riporterek egyik helyről a másikra rohangáltak, mert hol Yuusei-t probálták megtalálni, de hol Jack-hez akartak eljutni, aki még mindig komában feküdt. Ott ültem mellette és vártam, hogy felébredjen, ezeket a hülye riportereket nagyon gyűlőlöm, mert nekik mindig az a nyomorult sztori volt a fontos amiről írni tudnak, de az ember lelkére és egészségre nincsenek is tekintettel. Elsimítottam egy tincset az arcáról, annyira könyörögtem, hogy végre felébredjen, az sem érdekelt volna ha leordítja a fejem valamiért, csak látnám, hogy nincsen súlyos sérülései, igaz a doki szerint, teljesen felépül, és nem sérült meg annyira súlyosan, mint amennyire kinézett, de én nem nagyon bízok az orvosokban, a saját szememmel kell, hogy lássam, hogy felépül. Megfogtam a kezét és figyeltem, nem akartam, hogy bármi baja is legyen, nagyon kedveltem őt, soha nem haragudtam azért rá, hogy áthozott engem Neo Domino-ba, hogy ezzel elszakított azoktól akikeket ugyan úgy szerettem. De Jack mindig jobban éreztette velem, hogy valakinek igenis fontos vagyok, hisz soha nem szerettem egyedül lenni, az volt mindig is életem legrosszabb rémálma, hogy egyszer egyedül maradok és senki nem lesz mellettem. Most, hogy azt hittem, hogy Yuusei-nak tényleg mindegy vagyok, csak még jobban szükségem volt Jack-re, hisz évekkel ezelőtt is, mindig ő volt az aki jóban-rosszban mellettem volt, és ammennyire engedtem, soha nem hagyott egyedül. Rádőltem az ágyra, fejem a kezénél volt, de még mindig tartottam a kezét.
”Kérlek Jack....kelj fel.”-kértem halkan, szerettem volna ha felébred, de már talán így is nyugott lehetnék, hisz szinte már csak alszik.
Már lassan elfogott az álmosság, napok óta nem nagyon tudtam aludni, állandóan féltem, féltem, hogy mostanra tényleg elveszíthetek mindenkit, kis koromban is egyedül voltam, mindig is féltem a magányosságtól, hogy senkinek nem kellek, se így se úgy. Mikor az ember úgy érzi, hogy megtalálta azokat, akikeket barátnak nevezhet, és egy óvatlan pillanatban már meg is fordult a kocka és a barátokból semmi nem látszódik, vagy épp a legrosszabb ellenségeddé vált. Már nem tudtam, hogy kiben bízzak, de Jack volt az egyetlen akiben mostanáig bízok, szükségem van rá, nem tudom, hogy mit csinálnék nélküle. Igyekeztem mindent megtenni, hogy az a Jack maradjon aki régen is volt, de nem sikerült, egészen idáig csak velem bánik úgy, mint régen, másokkal szemben még mindig rideg és kőszívünek mutatta magát. Pedig probáltam megértetni vele, hogy barátokra neki is szüksége van, hogy vissza kellene egyszer térnünk a régi barátainkhoz és itt is szerezhetne újjakat, csak meg kellene nyilnia. De talán ez a legnehezebb, hisz ha az ember egyszer csalódik valakiben azok után már nehezen nyilik meg újra, vagy talán soha. Én már csak tudom, nagyon is jól tudom, hogy milyen érzés ez, és talán ezért tudtam Jack-et is megérteni, talán ezért, ezért jöttünk ki olyan jól egymással.
Ebben az időben Saiga házában, Yanagi épp a Vörös sárkány legendáját meséli el Yuusei-nak és a többieknek, legalábbis amennyit ő tud róla, meg le is próbálta rajzolni a sárkányt, Yuusei azonnal felismerte, hogy a sárkány farka az ő kezén van rajta és meg is mutatta, Ruka is megnézte azonnal az ővét, neki meg a sárkánynak az egyik lába volt a kezén, Himuro azon gondolkozott, hogy az 5 kiválasztottak közül már négyről tudnak, ott van Jack, Ruka, Yuusei és Aki, de az ötödik még mindig hiányzik. De nem értik, hogy hol lehet az ötödik, hisz a tornán már megjelent a Vörös sárkány és ahhoz már szükség volt az ötödikre is, minden valószínű, hogy ott volt a stadionban csak nem tudják, hogy ki lehet az, vagy épp nem ismerik. Ruka rosszul is lett, ez a pár nap rendesen kifárasztotta őt, hisz neki is párbajoznia kellett, egy visszahozó párbaj miatt, ahol egy nagyon erős ellenféllel harcolt, és a párbaj szörnyek világában harcoltak egymás ellen, ahol újra találkozott egy régi ismerőssel az Ancient Fairy Dragon-nal, akinek régen megígérte, hogy megfogja védeni őket, de a sárkány nem tud neki addig segíteni, míg a gonosz fogva tartja, és sajnos nem tudják, hogy mégis kinél lehet a lap. Közben Satellite-ben Rally és a többiek már otthon voltak, alig tudták elhinni, hogy Yuusei lett az új király, pedig aztán mindig erről álmodoztak, hogy egyszer Yuusei lesz Satellite reménye, azzal, hogy ő lesz a Párbaj király. Estére járt, mikor Neo Domino-ban már Saiga házában mindenki aludt, Yuusei kivételével, nem tudott aludni, és oda ment az ablakhoz, ahol már egy ismeretlen kapucnis ember állt, feltartva jobb kezét ahol egy pók jel világot, és erre Yuusei jele is beaktíválódott. Yuusei azonnal vette a duell disk-jét és kirohant a házból, rohant az ismeretlen alak után ahogy csak tudott.
”Várj...ki vagy te...? Miért rohansz el?”-próbálta megtudni, hogy ki ő, de választ nem kapott, így kénytelen volt utána rohanni.
Rohant az ismeretlen után, míg el nem ért egy emeletes autóparkólóba, az ismeretlen állt vele szemben és csak vigyorgott.
”Ki vagy te?”-kérdezte Yuusei, de választ nem kapott.
”Te tudod, hogy mi fog Satellite-vel történni?”-kérdezte Yuusei idegesen.
”Kérdezd meg a sötétséget, a sötétség mindent tud.”-válaszolta az ismeretlen, és már vette is elő a duell diskjét.
Yuusei tudta, hogy ezzel most egy párbajra hívta ki, és ezzel el is fogadta, de arra nem számított, hogy ez a párbaj egyáltalán nem olyan lesz, mint amihez eddig hozzá volt szokva, itt megérezz minden támadást, és ráadásul az ellenfél már egy új fajta kártyát játszott ki, méghozzá Dark Synchro-t. Ilyen lapot még senki nem látott, és sajnos neki is meggyűlt a baja vele, de végülis megnyerte a párbajt, nagyon furcsálta, hogy a srác semmire nem emlékezet, hogy mi történt, és a paklija sem az volt, ami ellen ő harcolt, így ott hagyta a srácot Carly-val egy riporter kiscsajjal, aki a párbaj közben jelent meg és mindent végig nézett. Másnap végre Jack is felébredt, nagyon örültem neki, az volt az első, hogy a nyakába borultam, hisz annyira örültem, hogy végre felébredt, ő persze megpróbált levakarni magáról ami nem ment neki olyan könnyen, ebből tudtam, hogy semmi baja nincsen, azonkívül, hogy a keze megsérült. Jack-nek csak ekkor esett le, hogy én mit keresek nála egyáltalán, hisz azt hitte, hogy Yuusei mellett maradok, de emlékeztettem rá, hogy Yuusei valószínüleg nem akar már tőlem semmit, így mellette szeretnék maradni. Jack komolyan nézett rám, ő valahogy nem volt biztos benne, hogy Yuusei azt a kedves kijelentését komolyan gondolta volna, de akkor viszont nem érti, hogy Yuusei azóta miért nem keresett meg és vallotta be az igazat. Gondolkodott, lehet hogy Yuusei mégis csak komolyan gondolta, de hát az nem lehet, hisz barátját soha nem így ismerte, ő az egyetlen aki minden áron kiáll a barátaiért és soha nem hagyná el őket és soha nem hagyná őket cserben. Főleg engem nem mikor két éve azok előtt jöttünk össze mielőtt ő elhozott engem, egyszerüen nem érti az egészet. Néha napján dokik jártak ki és be, ez a sok vizsgálat, ha engem idegesített akkor Jack-et biztos, már Mikage is itt volt velünk, ő sem szereti Jack-et egyedül hagyni, volt már mikor egy két gondolat megfordult a fejemben Mikage-val kapcsolatban, de nem tudtam, hogy igazak lehetnek-e. Egy nap Godwin ünnepséget rendezet Jack a King tiszteletére, de sajnos nem hogy jól ment volna minden, ki kellet, hogy derüljön, hogy Jack Satellite-ből származik, így természetesen az embereknek már nem tetszett annyira, Jack teljesen bedühödött, és elküldött minket is. Mivel nem akartuk még jobban felidegesíteni, így kimentünk, én megkértem Mikage-t, hogy vigyázzon rá, én meg elmegyek Satellite-be, mert valamit el kell, hogy intézzek, Mikage-nak ez nem tetszett, de hajtatatlan voltam és el is rohantam. Jack mindenképpen el akart menni a kórházból, mikor jött Ushio és párbajozni akart vele, persze valahogy Carly-nak is oda kellett keverednie, így ő segített Jack-nek párbajozni amit a legvégén sikeresen meg is nyertek, és így Jack napokig Carly-nál lakott, és megismerte őt is és saját magát is, így úgy döntött, hogy vissza tér Satellite-be. Ezekben a napokban Yuusei újra találkozott egy régi barátjával Crow-val, és újra találkozott Rally-val és a többiekkel, mindent elmondott Yuusei ami a Dark Signer-ekkel kapcsolatos és Satellite-vel. Mikor Yuusei el akart egyedül indulni Crow nem akarta elengedni, így együtt mentek tovább, egészen addig míg valaki meg nem állította őket, nem akartak hinni a szemüknek, egy ismerős arcot láttak amit úgy hittek, hogy már nem létezik.
”Már régen találkoztunk Yuusei, de mint látom Crow te ist itt vagy.”-mondta egy srác vigyorogva.
”Kiryu....te?”-kérdezte Yuusei, még mindig alig hitt a szemének.
”Kiryu Kyousuke? Hogy hogy életben vagy Kiryu?”-kérdezte Crow idegesen.
”Megjártam a poklok poklát is és most itt vagyok, hogy bosszút álljak Fudou Yuusei.”-mondta Kiryu és lejött a motorjával, de nem sokat várakozott és már hívta a sötétséget és kihívta Yuusei-t egy párbajra, hisz ő egyike a Dark Signer-erek közül, így kénytelen lesz harcolni, sajnos Yuusei-nak nem sok választása volt és elkezdtek párbajozni.
A Signer tudta, hogy ez a párbaj nagyon veszélyes lesz, és ráadásul egy régi barát ellen kell harcolnia, Crow elment egy helyre ahol mindent lát, de nem akarta ezt a párbajt, nem akarta, hogy két barát egymás ellen harcoljon. Kiryu és Yuusei elkezdték a párbajt, ekkor jelentem meg én is és láttam meg Crow-t, alig hittem a szememnek, annyira régen láttam őt is.
”Crow..”-közeledtem hozzá és mellette megálltam, ő azonnal rám nézett.
”Klei...Kleina...már régen láttuk egymást.”-mondta meglepődve, amire én csak bólintottam, de amint megláttam, hogy Yuusei ki ellen harcolt, elállt a lélegzetem, nem akartam elhinni, Kiryu, de az hogy lehetett, egy személy akit elvileg régen a Security elkapott, mert megölt egy rendőrt és ezért halálra ítélték. Ebben a pillanatban megérkezet Jack is, meglepődött ő is Kiryu-n és azon is hogy engem ott talált. Kiryu észre vette, hogy a régi csapat most teljesen kompletten együtt van újra, a Team Satisfaction akik régen együtt voltak, de most már Kiryu egy ellenség lett.
”Kiryu...Kiryu....Kiryu...”-suttogtam állandóan, az nem lehetett, az nem lehetett, ő soha nem lenne ilyen.
”KIRYU!!!!!!!”-ordítottam ahogy a torkomból kijött, a könnyeim folytak le az arcomon, Kiryu egy fontos személy volt az életemben, és nem akartam, hogy ez a harc tovább folytatódjon, és már menni is akartam volna, de Crow megállított, nem engedte, hogy tovább menjek.
Yuusei alig hitt a szemének, hogy engem itt lát, egy kicsit ideges volt, hisz ismert engem és tudta, hogy bármire képpes lennék, csak hogy megállítsam őket, ezért megpróbálta a párbajt minnél hamarabb befejezni, de sajnos a régi emlékei nem hagyták nyugodni, hogy valami szinten az ő hibája volt, hogy annak idején elkapták Kiryu-t és ez mindig megzavarta párbajozás közben és Kiryu régen is kiváló párbajozó volt, és most mégjobbnak bizonyult. Kihívta a legerősebb szörnyét a Ccapac Apu földistent ami ellen még Stardust is kevés volt, mert mint egy illuzió keresztül ment rajta, de a párbaj még sem így fejeződött be, hanem hogy Yuusei D-Wheel-je már nem bírta ki és így Yuusei leesett a motorjáról, ezzel véget ért az ő vereségével a párbaj, de nem tudott felkelni a földről.
”Kiryu....Yuusei...”-azonnal kiszabadítottam magam és lerohantam hozzájuk, ott voltam Yussei mellett, letérdeltem és probáltam szólítani, de nem reagált.
”Yuusei...YUUSEI!!!”-kértem kétségbeesetten, aztán felnéztem Kiryu-ra.
//Kleina....Kleina...//-gondolta magában Yuusei, a fájdalmai mellett, de hangosan nem tudott megszólalni, és a szemeit sem tudta kinyitni.
”Miért...miért teszed ezt..Kiryu?”-kérdeztem tőle kétségbeesetten, de ő nem válaszolt, komolyan nézett engem, egészen addig amíg meg nem fogta a csuklóm az ölébe húzott és velem együtt elhajtott.
”Engedj el Kiryu...nem akarok veled menni.”-próbáltam szabadulni, de nem ment, és a többiek sem tudtak mit csinálni, így igyekeztek Yuusei-jon segíteni, kiderült, hogy Yuusei súlyosan megsérült, így Crow motorjára tették és elvitte Martha házához, ahol igyekeztek az életét megmenteni.
Mindenki ott volt, sikeresen oda vitték Yuusei motorját is, még Saiga is ott volt, egyedül Jack tért vissza Neo Domino városába, hisz Mikage mondta, hogy ahhoz, hogy harcolni tudjun szüksége van a D-Wheel-jére ami még ott van, így nem volt sok választása. De mégis mi folyik itt? És mi fog még ezek után történni?