-Kapitány!!.-rontott be a kórterembe ahol a fehér fiú már nem aludt.

-Mi a fene van Matsumoto? Mit ordibálsz éjnek idején?

-Kapitány kérem bocsásson meg hogy ilyen korán zavarom de sürgős híreim vannak.

-Mi történt?-kérdezte.

-Hinamorit elrabolták!.-kiáltott.

-MI???

-Igen kapitány így van.

-De hát mégis kicsoda?-kérdezte.

-Nem tudjuk csak...-közben elővett zsebéből valamit.-ezt találtuk a helyszínen.-mondta. A fiú szemei kikerekedtek.

-De hisz ez...Hinamori hadnagy jelvénye.

-Igen. Ebből feltételezzük hogy elrabolták.-mondta, Toushirou összeszorította dühösen fogait.

Matsumoto hívd ide Inouét!

-De hát miért?

-Meg kell gyorsan gyógyítania hogy megtudja menteni Hinamorit. Nem feküdhetek itt tétlenül tudva hogy ki rabolta el.

-Maga tudja?

-Katsumi volt az semmi kétség.- a hadnagy megdöbbent.

-De hát, biztosan ezt akarja kapitány?

-Igen indíts!

-Igen is.-mondta majd elrohant a vörös hajú lányért.

Yasami csöndesen sétált a 4. osztaghoz hogy meglátogassa Toushirout. Mikor belépett a kapun két vörös hajú lány loholt el mellette.

-Hé megállni!-kiáltott utánuk, de ők mintha meg sem hallották volna tovább futottak. A nő követte a lányokat. Pár perccel később Toushirou szobájában kötöttek ki.

-Toushirou te meg mit művelsz?-kérdezte. A fiút már körülvette Inoue gyógyító gömbje. Pár percig ott volt a gömb majd Inoue fejét csóválva eltüntette a burkot.

-Mi az mi a baj?

-Nem működik valamiért nem tudom a kapitány sebét beforrasztani.

-Sejtettem.-szólalt meg a hátunk mögött Unohana.- csak az itteni gyógyszerek tudják begyógyítani. Itt most Inoue ereje nem segíthet.-mondta.

-A fenébe is. Akkor is fölkelek.-mondta majd már kelt is volna föl az ágyból de Yasami visszalökte.

-Mit művelsz?-kérdezte ismét.-mire ez a nagy sietség?

-Hinamorit elrabolta a drágalátos húgod. Meg kell mentenem őt.

-Mi?

-Így van úgy hogy ne állj az utamba. mert tudd meg miattad került Hinamori bajba és én most megyek és....-ám Yasami nem hagyta hogy befejezze a mondatát arcon csapta a fiút akinek haja nagyot libbent.

-Tudd meg nem az én hibám hogy a fogadott húgom egy elvetemült idióta. És még csak eszedbe ne jusson hogy egy ilyen vágással a mellkasodon majd hősködni fogsz!-kiáltozott a fiúval.-ha valakinek meg kell ezt a helyzetet oldania az én vagyok.-mondta.

-És addig én mit csináljak?

-Szerinted egy betegnek mit kell csinálnia? Várd meg míg a sebed begyógyul, aztán majd együtt együtt.. mind a ketten erősebbé válunk majd meglátod.

-És Hinamorival mi lesz?

-Biztos vagyok benne hogyha Hinamorit Katsumi rabolta el a húgom üzenetet fog küldeni a követeléseivel. Várjunk egy napot ha nem érkezik ilyen levél elindulok megkeresni az osztagommal. Így jó lesz?

-Igen.-mondta lecsillapodva Toushirou. De akkor is értsd meg, nem tudod milyen az ha egy barátod bajban van főleg akivel testvérek módjára nőttél fel, és most nem tudok segíteni neki. Tehetetlen és gyenge vagyok.-mondta kétségbeesetten a fiú majd

fejét kezeibe temette, és apró könnycseppek hulltak alá a fiú azúrkék szeméből.

-Gyenge? Miket beszélsz? Ugyan ki volt az a halálisten akinek az akadémiai vizsgája után két évre rá már Ban kaia volt és kapitányi szintre lépett? Ki az a halálisten aki mindent odaadna hogy megvédje a barátait, az embereit, a világát? Te! Úgy hogy ne mond nekem hogy gyenge vagy mert neked van a legerősebb jég alapú kardod, ne beszélj ostobaságokat, nem becsüld le önmagad. Akkor leszel gyenge ha kétségbeesetten keresel megoldást ha nem tudod mit tegyél, ha föladod a harcot a csata közepén! Együtt legyőzzük. Rendben?-kérdezte közben pedig a szomorú fiú felé nyújtotta a kezét. A fiú egy aprócska mosoly keretében barátja kezébe tette az övét és jól megszorította.

-Köszönöm.-mondta halkan.

-Ne feledd el mit mondtam és semmilyen ostobaságot ne csinálj megértetted?.

-Rendben.-bólintott.

Inoue gyere velem beszélni akarok Ichigoval és a többiekkel.-mondta.

-Jó.-mondta majd a lány követte.

-Itt van a mai gyógyszere.-nyújtott egy pirulát Unohana kapitány. A fiú bevette majd hátradőlt az ágyában becsukta szemeit és elaludt. Este ébredt csak föl valaki szólongatta.

-Hitsugaya úr hahó Hitsugaya úr!!-szólongatta. A fiú fölkapta a fejét.

-Ki ki ki az?-kérdezte. Az ablakban Eigo guggolt.

-Levelet hoztam.-mondta.

-Kitől?

-Katsumi fő kapitánytól.

-Nálatok van Hinamori igaz?

-Igen vele kapcsolatban üzent.-mondta a fiú átnyújtotta a levelet, és mellé egy üvegcsét.

-Ez mi?

-Az mondta a kapitány hogy gyógyszer a sebére ha megissza egyből be fog forrni.

-Biztosan nem méreg?

-Ha az lenne már rég elhagytam volna valahol.-mondta a lila hajú fiú.

-Rendben. Toushirou kihúzta az üveg dugóját majd megitta a folyadékot. A sebe először fájni kezdett majd égető érzést érzett. Összeszorította minkét fogát majd pár pillanat után a fájó érzés elhűlt a sebe pedig eltűnt.

-Igazat mondtál.

-Hát persze. Most pedig megyek, azért a levelet olvassa el!-mondta majd elment.

Tousirou kinyitotta a levelet és olvasni kezdett Szemei egyre csak kikerekedtek, pupillái kitágultak.

-MI?


Yasami ismét Toushirohoz tartott hogy megkérdezze ő se kapott-e semmilyen levelet. Mikor bement a szobába a fiú hűlt helyét találta.

-Te jó ég tudtam hogy el fog tűnni. -mondta majd futásnak eredt hogy megkeresse a nyilván még gyenge és sérült barátját. Ahogy a házak között futott megszólította valaki.

-Hova futsz Yasami?-kérdezte. A tetőn Toushirou állt rendes halálisten ruhába és a kapitányi Haorijába. A szél lobogtatta a köpenyét. Kardjára támaszkodott és a szokásosnál is fagyottabban nézett.

-Mit csinálsz odafönt, még a végén fölszakad a sebed te őrült!!

-Már nem, begyógyult.

-Mi? És kaptál levelet Katsumitól?-kérdezte. A fiú lehajtotta a fejét úgy válaszolt.

-Kaptam.

-És mi áll benne, náluk van Hinamori?

-Én gondolkoztam ezen, egész este. Van két barátom, és most választanom kell közülük. Válasszam azt akivel fölnőttem, és akit testvéremként szeretek. Vagy válasszak egy bizalmatlan barátot, aki néha meg sem bízik bennem?! Döntöttem!

Ki fogom szabadítani Hinamorit. És te leszel a váltságdíj!


Teljesen megdöbbentem.

    *

      Nem ez csak is Katsumi műve lehet! Nem lehet hogy... Engem engem kér Hinamoriért cserébe ez biztos..-mondtam magamban.

Ez a mondat fájt tőle a legjobban a világon. Soha nem volt családom, se barátaim. Senkim nem volt. Míg nem egy nap megjelent ő az életemben. mintha a télből tavasz lett volna, vagy felvirradt volna egy új korszak hajnala. Olyan volt ő nekem. És most. El akar árulni a legjobb barátom.

-Mit akarsz tenni.-kérdeztem.

-A levélben azt írja a húgod hogyha nem adlak át neki kivégzi Hinamorit.

-Akkor majd megmentjük, de föláldoznál engem, miért?-kérdeztem fölháborodottan.

-A húgodnak kicsit igaza van, önző vagy!- Újabb pofon amit a szavaival adott nekem. Nem értettem , talán erőszakkal akar elvinni?

-És az elvitelemet hogy tervezed mert hogy magamtól nem megyek az biztos.

-Ne aggódj, csak egy kicsit lehűtelek.-mondta. Ekkor eszembe jutott Toushirou kivédhetetlen támadása az ezer éves jég börtön. Ezt még én sem tudtam kivédeni.

-Tudod te azt nagyon jól. Ne érts félre nem azért adlak át neki mert nem szeretlek hanem van egy bizonyos fontossági sorrend amit én döntök el és amit neked el kell fogadnod.

-Legyen. De ne hidd hogy hagyni fogom, magam. Azt mondtad el kell fogadnom a fontossági sorrendet. Azt elfogadom hogy Hinamori fontosabb a számodra, hiszen már kiskorotoktól együtt vagytok, de én, én nem hagyom hogy elvigyél, hogy az ellenség kezére adj!

-Ezt nem te döntöd el!-mondta majd fölugrott, és már is Hyorinmarut hívta, én pedig Szél istent. Soha nem gondoltam hogy egyszer majd így kell harcolnunk. Épp akkor értek oda Ichigoék is. Nem is hittek a szemüknek hogy már megint egymásnak estünk.

-Kapitány!.-kiáltott oda nekem Ichigo. -még is mi folyik itt?-nem válaszoltam csak arra koncentráltam hogy Toushirounak ne legyen ideje előhívni Daiguren Hyorinmarut különben nekem végem. Vált váltnak vetve küzdöttünk, már magam sem tudom miért. Hirtelen Ichigo előrántotta kardját és elém ugrott. Toushirou kardja A narancssárga hajú fiújéba ütközött.

-Tűnj el innen Kurosaki, ne avatkozz bele!

-Őrült vagy? Miért támadsz rá a barátodra? És különben is kötelességem őt megvédeni, annak ellenére hogy nem vagyok a hadnagya attól még én is a z osztagához tartozom.

-Mondtam már hogy ez most nem a te dolgod!-kiáltott a fiúra.

-amúgy miért is támadtál rá a kapitányomra?

-Tűnj már el az útból .-mondta majd megfogta Ichigo kezét és jól a földhöz vágta.-na így már mindjárt más.-mondta. Ismerős volt a hanglejtés és ez a mondta is, majd hirtelen eszembe öklöt.

-Katsumi, Katsumi irányítja megint!-kiáltottam.

-Hogyan, de ő itt sincs.-kiáltott Ishida.

-Én sem értem hogy hogyan de ez biztosan ő!-mondtam.

-Na csak hogy rájöttél.-változott el Toushiro selymes hangja rekedtessé .-de sokáig tartott, azt hittem már ismered annyira a töpszlit hogy erre előbb is rá jössz.

-Te! Undorító vagy! szállj ki a barátom testéből!!-kiáltottam.

-Hm. Még nem, csak ha velem jössz. Ha eljössz hozzám, békén hagyom a kis fehérkét és még a lányt is elengedem mit szólsz?

-Soha! Ha kell én magam szedlek ki belőle!!-ordítottam. Erre azonban már nem volt szükség ugyan is Toushirou háta mögött Unohana jelent meg aki egy nagy injekciós tűt nyomott a fiú hátába, és ahogy adagolta a tű tartalmát egyre jobban ordított a fiú a fájdalomtól. Rossz volt még hallgatni is. A fiúból lassan kiáramlott Katsumi szelleme. Toushirou pedig gyengén rogyott össze karjaimban.

-Soha.-kezdtek el potyogni a könnyeim.-soha többé nem hagylak magadra, ez többé nem fordulhat elő!

-Unohana kapitány!-szólította meg Ishida. -Mit adott be Hitsugaya kapitánynak?-kérdezte.

-Egy itteni gyógyszert ami minden egyes átlagos mérget kivon a szervezetből. Onnan tudtam hogy megmérgezték, hogy ezt találtam a szobájában.-mutatta föl a kis üveget.

-Mi volt benne?-kérdezte Inoue.

-Eleinte egy nagyon erős és gyors seb gyógyszer nem is lenne ártalmas csak hogy a folyadék egy nagyon intenzív befolyásoló szert is tartalmazott. Az a szerencse hogy elég kis adagban, így tudtam használni ezt az ellenszert..-magyarázta. Én óvatosan karjaimba vettem az ájult fiút és visszavittem a kórházba. Hátam mögött jöttek a többiek is. Szépen lefektette, betakartam, ő pedig csak nagyokat szuszogva pihent. Megkönnyebbültem és elhatároztam hogy mostantól kezdve innen nem mozdulok, ki tudja mikor csap le újra rá Katsumi. Már csak Hinamoriért aggódtam. Megakartam várni a holnapot, hogy amikor majd Toushirou felébred majd együtt indulunk el. Azonban.....


Egy éjjeli árny suhant el Seretej hőztetőin majd a 4. osztag egyik épületének tetején megállt.

-Aj haj Yasami. Mi lesz most veled?


TO BE COUNTED