Furcsán éreztem magam, a múltamat látom, mikor nagyon kicsi voltam, kint játszottam, jó idő volt és a nap is sütött. Mindig csak mosolyogtam, akkoriban, nagyon ritkán lehetett engem szomorúnak látni, mindig kint játszottam, már annak idején nem nagyon tetszett az, hogy annyi ember volt körülöttem. Mindig Dartz társaságát kerestem, de voltak időszakok, mikor ő sem lehetett velem, de akkor mégis, mikor megfordulok, kire mosolygok? Nem látok senkit, és tudomásom szerint, Dartz volt az egyetlen akit a közelembe engedtem, akkor senki másban nem bíztam, aput meg ritkán láttam. De akkor mégis kire mosolygok ennyire? Aztán hirtelen kinyitottam a szemeim, körbe néztem, a szobámban voltam és az ágyban feküdtem. Mégis mi történt? Felültem és ekkor jutott újra eszembe, hogy tegnap este szörnyek támadtak ránk a palota területén, és hogy az én lábam meg kezem is megsérült és Timaeus vitt az ölében. Hirtelen elpirultam a gondolattól, de mégis miért? Ekkor jött be Kiyana és rámnézett, odajött hozzám és átölelt, szorosan ölelt engem, nekem meg halvány lila gőzöm sem volt, hogy miért. Megkérdeztem, hogy mégis mi történt, ekkor elengedett és mondta, hogy napokig lázam volt, és már azt hitték, hogy soha nem kelek fel, mert 3 napot teljesen végig aludtam és állandóan lázam volt. Hát én valahogy tényleg semmire nem emlékeztem, egy kicsit felemeltem a takarót és láttam, hogy be lett kötve a lábam, meg fájdalmat éreztem a karomban, így gyorsan elengedtem a takarót. Megnéztem a karom és láttam, hogy már más kötés volt rajta, nem az amit Timaeus rakott rám.
”Timaeus és a többiek nagyon agódtak érted, meg....”-hirtelen elhallgatott.
Nagyon aranyosnak találtam, hogy agódtak értem, de viszont nem értettem, hogy Kiyana miért hallgatott el olyan hirtelen.
”Mond kérlek tovább...”-kértem tőle.
”Dartz is itt volt....ebben a három napban nem ment el mellőled. Csak nem rég egy pillanatra, mert Chris hívta. Nagyon agódott érted, és nem akart mellőled elmenni, mert magát hibáztatta azért ami veled és Chris-szel történt. A lovagok meg egész idő alatt az ajtó előtt voltak és rátok vigyáztak.”-meséli Kiyana.
Lehajtottam egy kicsit a fejem, ez valahogy hihetetlennek tünt, a testvérem ebben a három napban míg itt feküdtem, nem ment el mellőlem.
”De mindenképpen még néhány napig az ágyban kell maradnod...és kérlek ne vedd félvállról”-kéri Kiyana.
”Persze..rendben van....”-válaszoltam mosolyogva.
Ekkor jött be újra valaki, mikor felnéztem, láttam hogy Chris volt az, azonnal oda jött hozzám, az ágyamra ugrott, és a nyakamba borult. Örült ő is, hogy végre felébredtem, annyira agódott értem, és zokogta, hogy ez az ő hibája volt, mert kellett neki kirohanni az esőben. Átöleltem és simogattam a fejénél meg a hátánál, probáltam nyugtatgatni, hogy ez nem az ő hibája, hisz megtehettem volna, hogy nem megyek utána, de akkor jobban utáltam volna magam, ha még azok után történt volna vele valami. Sokáig tartottam a karjaimban és probáltam megnyugtatni, szegénykém nagyon agódhatott.
”Ssshhhh...nincs semmi baj Chris....”-suttogtam halkan és simogattam tovább.
Kiyana kiakart menni, de aztán arrébb ment és beengedett valakit az ajtón, és felnéztem, hisz gondoltam, hogy ki jöhetett be. De mikor felnéztem, más jött be, mint akire gondoltam, de nagy szemekkel figyeltem. Dartz volt az aki bejött, Chris felfigyelt, lassan elengedett és lejött az ágyról, Dartz lassan odajött hozzám, kezét Chris fejére tette. Rámosolygott, aztán lassan odajött hozzám, leült mellém és sokáig csak figyelt engem és nem mondott semmit. Kiyana Chris vállára tette a kezét, Chris ránézett, tudta, hogy most magunkra kell, hogy hagyjanak, így kiment Kiyana-val. Kint már nagyon várták Timaeus-ék, hogy valami hírt halljanak, és mikor meglátták, hogy Kiyana meg Chris kijönnek, oda mentek hozzájuk.
”Ne agódjatok, már ébren van, és úgy néz ki, hogy kutya baja.”-mondja mosolyogva Kiyana.
Mind a három lovag egyszerre könnyebbült meg, végre valami jó hír, ezekben a napokban ők is halálra agódták magukat, szerintük az életükben nem agódtak ennyire, mint mostanság.
Közben bent nálam, csak figyeltem Dartz-ot, nem nagyon tudtam megszólalni, míg ezt a csendet és nyugalmat megtőrve, felemelte a kezét. A kezét az arcomra tette, de még nem mondott semmit, aztán elvette a kezét és hirtelen átölelt engem, én meg bambán néztem előre, túl gyorsan tőrtént minden.
”Kérlek...bocsáss meg nekem....bocsáss meg, hogy olyan hülye voltam hozzád. Igazad volt, annyira el voltam foglalva, hogy el is felejtettem, hogy mit ígértem neked.”-mondja agódva Dartz.
Először nem nagyon szólaltam meg, vajon ha újra megbocsátok és újra eljátsza, de mégis csak a tetsvérem, és szeretem, annak ellenére amik történtek. Felemeltem a karjaim és a hátára tettem, magamhoz szorítottam.
”Szeretlek Dartz...”-mondtam halkan és arcomat a vállára hajtottam.

---------------------------------------------------------------------------------

Az életben mindig jönnek a meglepetések, az egyike a másik után, de hogy kik tartanak igazán az ember mellett, az ember csak akkor jön rá, ha valami rossz történik. Az ember könnyen el van a másikkal amíg semmi baj nincs és minde jó, de amint feljön egy kis probléma, vagy valami baj történik, akkor derül ki, hogy kik azok akik igazán szeretik a másikat, vagy mennyire fontos számukra.