Már százszor átgondolta magába a történteket.
 Hogy kerültem Hueco Mundoba?
Erre a sivár élettelen vidékre?
Pedig milyen jó helyem volt a lelke világában, kedvemre gyógyítgatva a betegeket és boldog voltam.
Most itt állok megkopottan porosan a sivatag kellős közepén, és nem tudom, merre menjek.
Mindenütt a halál vár. 
Márpedig választanom kellet, mert valamerre el kellet indulnom, nem álháttam egy helybe.
Így hát összeszedtem magam és elindultam a sivatag végtelen porán.
Nem tudtam merre tartok csak reménykedni, tudtam, hogy találok majd egy helyet, ahol majd meghúzhatom magam.
Már órak óta szeltem a sivatagot és sehol egy lelket nem találtam.
Egyedül voltam és magányos és minden egyes zörejre összerezzentem, mert tudtam miféle lények élnek Hueco Mundoba.
 A távolból két rémséges hollow maszkja kezdett kirajzolódni előttem.
Megijedtem és elbújtam egy szikla mögé abban a reményben hogy tán majd nem vesznek észre és elsétálnak mellettem, de sajnos nem így történt.
Az egyik hollow nem tudom miképp, de hátam mögé került és már lecsapni készült mikor a távolból megjelent egy párduc.
Gyönyörűen félelmetes volt és, amint láttam ő is rám pályázott.
De előtte ellenfelére támadót, és érezte, hogy ott vagyok a szikla tövében. 
Villámgyors mozdulataival pillanatok alatt végzett a hollowal és ott elöttem, nagyon lassan elkezdte enni áldozatát.
Miután elfogyasztotta, odasétált a másik áldozathoz és rávetette magát.
Szemébe nézet, mélyen és megnyalta szája szélét, amin lecsurgott a hollowok zöldes vére.
- Te meg miféle szerzet vagy? 
A lány reszketett a félelemtől midőn a szemébe nézett, és csak annyit, tudott kimondani,
- Egy shi…..shinigami vagyok.
- Azok meg miféle szerzetek, kérdezte tőle a párduc kinézetű hollow.
Shinigami összevonta szemöldökét és ránézet.
- Te nem ismered azokat, akik rátok vadásznak? 
- Ne nevetess még hogy te shinigami!
- Nagyot nevetett a hollow.
Lemászót a lányról, és felült állapotába szemközt a lánnyal elkezdte vakarni a lábával a nyaka tövét.
- Amúgy mit keresel itt?
- Nem tudom felelte a lány. 
- Azt sem tudom, hogy kerültem ide erre a kihalt éji tájra.
- Nem számít, megpróbállak hazavezetni, ha már itt vagy.
A lány párducra nézett és megállapította magába hogy nem is olyan csúnya ez a párduc. Kedve lett volna meg cirógatni, mint egy nagyra nőt, házi cicust, de tudta, hogy ezzel a hollowal másképp kell bánni. 
Felállt a földről és ránézett.
Mi a neved? Kérdezte tőle félénk csendességgel.
-    Grimmjow. 
-    Hm, nagyon szép.
Egy pillanatra úgy tűnt mintha Grimmjow elmosolyodott volna.
- Neked mi a neved?
Érdeklődőt Grimmjow, ami szokatlan volt tőle, mert sosem érdeklődik egy áldozat nevéről sem.
A lány a földre tekintve elkezdte rugdosni a homokot.
Mi az csak nem zavarba vagy?
Udvariaskodott vele Grimmjow.
 Kissé, mert eddig te vagy a legbarátságosabb lény a vidéken és ez kissé furcsává tesz.  Egyébként a nevem, Hasumi. 
Itt mindig ilyen sötét van érdeklődőt tőle Hasumi.
Igen mindig.
Na, jó akkor induljunk el valamerre, mert már kezdem elunni magam és éhes is vagyok. Grimmjow megint nevetett egyet.
Egy hozzád hasonló lény ugyan mit tudna enni az örök sötétség birodalmába? Elgondolkodva ránéztem.
Gondolom víz itt is szokott lenni
Vagyis ismeritek a vizet?
Ez véletlenül nem az én szlogenem?
Mi? Amit előzőleg mondtál. Az hogy öröksötétség?
Pontosan te párduc.
Nem gondoltam, hogy lefoglaltad.
Valahogy érzelgőssé tettél te lány.
Inkább mesélj magadról.
Mi az unatkozol?
Nem. Csak szeretnék rólad többet tudni.
Nem árt, ha ismerem az áldozatomat, akit később felfalok.
He, micsoda?
Azt hittem a megmentőm vagy!
Mi én, csak életbe tartalak, hogy az erőd az enyém, legyen.
- Rendbe, ahogy akarod.
Mesélek magamról, és akkor rájössz, hogy nem, nyersz azzal semmit, ha megeszel.
Egy lelke világa nevű helyen élek, és mindig az volt a vágyam hogy egyszer majd gyógyító legyek.
 Az akadémián a vizsgáimat sikeresen letettem, és utána a 4. osztaghoz osztottak be.
Egyébként minden gyógyító odakerül.
 Mi nem tanulunk meg harcolni, mert a mi feladatunk az élet visszaadása és nem az elvétele, mind a többi halálistené.  Hm, akkor már értem miért nem tudtad magad megvédeni a hollowtól.
Bár ha jobban belegondolok akkor a többiek, sem veszik, el az élete csak át küldik a lelkek városába őket.
Milyen lelkekre gondolsz?
Kérdezte vissza Grimmjow alig érthető hangon.
Hollowokra.
 Grimmjow Hasumira nézett, miközben már kilométereket vándoroltak Hueco Mundo homokjába.
Hasumi fáradtan Grimmjowra nézett.
Álljunk, meg pihenni, mert fáradt vagyok.
Szólt a lány  mire pár pillanaton belül aléltan terült el eme sivatag homokjába . Grimmjow odament hozzá és megszaglászta.
Még volt benne élet.
 Csak mélyen aludt mind, aki már napok óta le sem hunyta a szemét.
Grimmjow elhúzta száját és odament a lányhoz és lefeküdt mellé.
Nem volt kedve őrt játszani, de most mit tegyen?
Valamiért megkedvelte a lányt holott ö is, éhes volt nem is akármennyire. 
Pár órányi alvás után,  Hasumi kinyitotta a szemét, és körbe tekintett.
Abban reménykedett, hogy tán csak álom az egész és mégse került be Hueco Mundo sivár világába. 
Mikor fejét elfordította, és meglátta maga mellet a párduc testű hollowot, rákellet jönnie, hogy ez a valóság.
Ahogy elnézte Grimmjow is álmos, lehetett, mert behunyta a szemét. 
Szép halkan felálltam és alig léptem egyet már is megszólalt mögöttem az Adjuchas.
Hova készülsz?
A lány elmosolyodott .
- Sehová.
 Húzta össze a szemét zavarába Hasumi.
Térdre roskadva elkezdte ásni a homokot.
Hátha ráakad némi vízre.
De nem talált.
Már egy nap eltelt az óta, hogy idekerült és egyre jóban kétségbe volt esve.
Talán nem fogja meglelni a visszavezető utat?
Hiába van vele egy védelmező. 
Hiába ásott homokba vizet alig talált csak annyit, amivel benedvesíthette ajkát.
Egyre nehezebb és fárasztóbb volt az utazás Hasumi számára.
Étlen szomjan alig állt a lábán mikor ismét összeeset.
Grimmjow ismét odament hozzá és megszaglászta.
Az élet jelei alig mutatkoztak rajta. 
Óvatosan felvette élettelenek tűnő testét és feldobva a levegőbe hátára, dobta. Tovább ment a Menos erdő felé. 
Bár nem volt  célja hogy be is lépjen oda.
Csak egyet akart.
Épségbe haza jutatni Hasumit. 
De ehhez számtalan társát kellett még felfalnia, hogy dimenzió kaput nyitva haza vigye a lányt saját világába.  Nem mesze tőle néhány nála gyengébb Adjuchas gyülekezett. Észrevették a hátán a már eszméletlen shinigamit. 
Rátámadtak Grimmjowra.
De Grimmjow egy ügyes elterelő manőverrel kikerültek őket és rájuk támadt.
Egyet jobbra aztán balra szökdécselve az óriás Adjuchasokon teremve egyenként átharapta torkukat.
Mindközbe végig figyelve a lány törékeny testét ami, időnként fellibbent az ég felé.  Grimmjow ekkor már érezte, képes lesz kaput nyitni a két világ között. 
A kapu kinyílt és Grimmjow besétált rajta.
Áthaladva a járaton a 4. osztag főhadiszállása előtt lépett ki.
Hátán a már majdnem élettelenek tűnő Hasumival. Pont akkor jött ki Isane hadnagy az épületből.
Mikor meglátta az adjuchast azonnal a kardja után nyúlt.
Grimmjow nem félt közelebb ment és lefeküdve a földre letette Hasumi testét.
Felállt és Isanára nézett. 
Aztán megfordult és visszament a saját világába.
Ismét egyedül és magányosan kóborolt Huco Mundo sivár világába. 
Arra gondolt, hogy tán még találkozik vele valahol egy másik helyen másik időben. 
Csak most érezte igazán hiányát.
Megint olyan lett amilyen volt bizalmatlan

Mindenkivel szembe.
Kivéve egy valakit.
 Azt a shinigamit akit, Hasuminak hívnak.
***
 Hasumi több napos pihenés és fárasztó kezelések után felépült.


Kimentem az éjjeli fényeket megcsodálni.
Felnéztem az égre és a hold vékony sarlóként visszanézett rám.
Mi van most vele? Mi lehet Grimmjowal?
Egy pillanatra megjelent a képe az esti horizonton, de nem más csak délibáb.
Egy illúzió, ami szívébe égett mindörökre.

Folytatása: Grimmjow a szerelembe eset espada története