”Én is téged..hugi...”-válaszolta Dartz.
Sokáig a karjában tartott, nem akart elengedni, de kénytelen volt egyszer, hisz neki is dolga van. Napokig nem foglalkozott semmivel, csak velem és most már kénytelen volt elmenni, hogy utána nézzen dolgoknak. Lassan elengedett, de még utoljára adott egy puszit a homlokomra.
”Pihend ki magad...holnap majd újra jövök.”-mondta én meg csak bólintottam egyet.
Dartz felállt és kiment a szobából, rápillantot a lovagokra, de semmit mondó arccal nézett, pont jött Kiyana is és megkérte, hogy holnapig senki ne menjen be hozzám, hogy kitudjam pihenni magam. Nem igazán örültek neki, főleg a lovagok hisz már szerettek volna látni, de ezek után nem tehették meg, hisz Dartz a király és ez eléggé parancsnak hangzódott. Dartz elment, a lovagok meg egymásra néztek. Én bent a szobámban vissza dőltem az ágyra, lecsuktam a szemeim, és pihentem, közben kint Kiyana elment, és a lovagok meg a falnak dőlve őrizték a szobámat, közben levették a sisakjukat.
”De azért jó tudni, hogy Liviana jól van és már nem beteg.”-mondta Critias.
”Igen, szerintem is....így legalább már nem kell féltenünk, hogy valami baja lesz.”-mondta Hermos.
Míg Hermos és Critias beszélgettek, Timaeus a padlót figyelte, nem is nagyon hallotta, hogy a másik kettő miről beszélgettek. Aztán elvált a faltól, az ajtó elé állt és bekopogott, a másik kettő meg először meglepődötten néztek, hisz ha Dartz megtudja, akkor nekik annyi, de aztán elmosolyodtak, hisz ők is szeretnének látni. Mikor meghallottam a kopogást, lassan felültem, biztos voltam benne, hogy ez most nem Dartz lesz, és nem is Kiyana, mert ők azonnal bejöttek volna, elmosolyodtam.
”Gyere be...”-mondtam olyan hangosan, hogy kintről remélhetőleg meghallották.
Timaeus csak várt, és mivel nem nagyon hallotta, hogy szóltam, így el akart menni, pont ekkor hallotta meg, hogy behívtam. Kezét a kilincsre tette, kinyitotta az ajtót és óvatosan bejött, Critias és Hermos is jöttek utána és azonnal meghajoltak elöttem.
”Bocsáss meg ha zavarnánk Liviana.”-mondta Timaeus.
”Kérlek....nem kell elöttem meghajolnotok..és egyáltalán nem zavartok. Örülök, hogy bejötettek.”-mondtam mosolyogva.
Egy kicsit meglepődtek, de felálltak és elmosolyodtak.
”És hogy érzed magad?”-kérdezi Critias.
”Nagyon örülünk, hogy már jobban vagy, nagyon agódtunk ám.”-mondta Hermos.
”Már sokkal jobban vagyok....”-mondtam mosolyogva, aztán Timaeus-ra néztem, láttam, hogy még most is nagyon agódik.
”Nagyon sajnálom, ha gondot és agódalmat okoztam. Nem akartam.”-mondtam halkan.
Timaeus észre vette a tekintetemet, és egy pillanatra elfordította a fejét, de aztán újra rámnézett. Csak most vettem észre, hogy nem volt rajtuk a sisak, és most látom így őket először, furcsa volt, de hamar hozzá lehet szokni, hisz be kell, hogy valljam, hogy elég helyesek a sisakok nélkül. De nem tudtam sokáig a gondolataimban lenni, mert Critias és Hermos mondták, hogy most ideje lenne menniük, mert Dartz nem örülne, ha itt találná őket. Meg is lepődtem, aztán elmagyarázták, hogy Dartz elvileg azt mondta, hogy nem jöhet be senki hozzám, erre csak sóhajtottam, és mondtam, hogy nyugodtan maradhatnak. De Timaeus közbe avatkozott, és mondta, hogy tényleg itt az ideje, hogy menjenek, hisz már késő van, egy kicsit megbántott, hogy ennyire sietni akartak. Critias és Hermos csak vigyorogtak, egy kicsit meghajoltak és kimentek, én persze erre felemeltem a takaróm és kiakartam szállni, ez nem fer, hogy most itt akarnak hagyni, mikor végre örültem, hogy láthatom őket, főleg azok után, hogy mekkora agódalmat okoztam. Timaeus persze ezt nem hagyta, oda jött hozzám, az ágyam mellett megállt és megfogta a takarót.
”Kérlek,...maradj az ágyban.”-mondja gyengéden, és rám mosolygot.
Felnéztem rá, és a szemeibe néztem, hallgattunk mind a ketten, aztán vissza bújtam az ágyba és lefeküdtem, Timaeus meg betakart. A keze az arcomhoz ment, de mielött csak hozzá ért volna, már el is vette, valami volt a pillantásában, de nem tudtam megmondani, hogy mit láttam benne, ő gyengéden mosolygot, és egy kicsit meghajolt.
”Aludj jól.”-mondta Timaeus, én csak bólintottam egyet, megfordult és kiment a szobámból, néztem utána, és szomorú lettem, lassacskán elaludtam, és egy könnycsepp futott le az arcomon.

----------------------------------------------------------------------------------

Az agógó vendégek, akiket nem érdekelnek a szabályok, ha valakit szeretnek akkor a szabályokat is képpesek felrugni^^