Hatalmas fehérség mindenütt. Minden aranyban, fehérben, tisztaságban úszott. Lassan fölkeltem a földről. Fehér, valami szoknya szerű volt rajtam. Nem értettem mi ez a hely, és hogyan kerültem ide.

A nagy fehér folyosón bandukolva egyszer csak megláttam egy nagy arany ajtót. Fülemet az ajtóhoz nyomtam hátha meghallom mi ez a hely.

-Szóval azt mondod egyre csak nő a bűn üldözés?-hallatszott egy mély erélyes hang.

-Igen atyám, ha nem teszünk valamit sürgősen, félek a Föld elpusztul.-hallatszott belűről. Mi ez itt a parlament, és kik ezek a főmuftik akik a Föld jövőjét latolgatják, nem értem. -vágtam érthetetlen pofát. Ám ahogy nekidőltem az ajtónak az egyszeriben kinyílt, én meg a földre zuhantam.

    *

      Fiam ki ez a lány? Hogy kerül ide?-kérdezte egy ősz szakállú öregember.
    *

      Gondolom ő egy új halott a Földről.-mondta a fiatalabbik férfi, mellette még vagy 50 szakállas fickó ült. Na várjunk mi az hogy halott? Akkor én most, a mennyben vagyok, és meghaltam? Földobtam a nyúl cipőt? Elpatkoltam? Na ne már! Nem úgy volt hogy...-és ekkor minden emlékem visszatért, előttem volt az aznap eseményei. Harumival mentünk volna ebédelni, de én... egy kamion elé ugortam így mentve meg egy ártatlan kislány életét. Mindenre emlékszem, az összes barátomra a családomra az iskolára, és... Yagamo, az én szerelmem, vele találkoztam volna aznap délután. De már késő, már meghaltam.-gondolkoztam magamban.
    *

      Mi a neved lányom?-kérdezte az ősz szakállas. Ő lenne... az Isten, mindenek ura, a mindenható? Nem így képzeltem el őt de nem tűnik túl mérgesnek azért amiért hallgatóztam. Gyorsan fölálltam a földről és bemutatkoztam.
    *

      A nevem Lüszi Sagara. -mutatkoztam be közben meghajoltam.
    *

      Üdvözöllek gyermekem.- köszöntött lágy hangon az Úr.
    *

      Megkérdezhetem hogy hol vagyok?
    *

      A mennyben lányom.-mondta, nahát tényleg igazam volt. Mi lesz most így velem, mit kell majd itt csinálnom?-gondolkodtam magamban.
    *

      A mai tanácskozást befejeztük, holnap folytatjuk.-mondta komolyan.
    *

      Na de atyám..- vágott közbe... no jé ő meg Jézus, de furán néz ki, hát nagyjából úgy mint a képeken de soha nem tudtam elképzelni hogy tényleg igazából láthatom valaha.-álmélkodtam.
    *

      El kell intéznem valamit, ami fontos lehet a jövőnkre nézve.-mondta majd kezét a vállamra helyezte, és kedvesen rám mosolygott.-gyere velem, uraim további szép napot.-köszönt el a jelenlevőktől, majd kivezetett a teremből. Meg se mertem szólalni ahogy a hatalmasabbnál hatalmasabb folyosókon meneteltünk, mindenütt a kyrie leison zengett, az Úrnak. Gyönyörűen szólt a nem mindennapi ének, olyan magasztaló volt olyan dicsérő, hát ilyet nem lehet hallani nagyon a Földön a templomokban, ez olyan tisztán csengő volt, hogy akár napokig elhallgattam volna.

Sokáig mentünk az óriási folyosókon, s bennem annyi kérdés fogalmazódott meg hogy alig bírtam kiválasztani melyiket tegyem föl elsőnek.

-Uram- szólaltam meg halkan és félve.

-Hm?- nézett rám kérdően.

    *

      Mi lesz most velem? Mit fogsz velem tenni?
    *

      Nem kell félned Lüszi, itt biztonságban vagy, aki egyszer betette a lábát a mennybe azt nem fogjuk leküldeni a pokolba ne félj.-válaszolt szelíden. - emlékszel rá hogyan haltál meg?-kérdezte.
    *

      Mentem a barátnőmmel az utcán, és egy kislánynak a labdája kigurult az útra, érte akart szaladni, de egy kamion épp akkor jött, én pedig a kamion elé ugrottam.
    *

      Értem, gondolom önszántadból csináltad.
    *

      Igen, de nem bánom ,annyira.
    *

      Megértem hogy hiányoznak a földi rokonaid, de ha beigazolódik a gyanúm sokkal fontosabb dolgok várnak rád, úgy hogy örülj hogy meghaltál,mert nem mindennapi esemény ez.
    *

      Mire célzol Uram?-kérdeztem de ő nem válaszolt csak ment tovább. Pár perc séta után újabb arany ajtó előtt találtam magam.
    *

      Ez milyen terembe vezet?-kérdeztem kíváncsian.
    *

      Ez mostantól a te szobád, itt fogsz tanulni.-mondta.
    *

      Micsoda? Itt is tanulni kell? Mit matekot?-kérdeztem savanyú arccal.
    *

      Nem, itt fogod megtanulni hogyan válj angyallá.-válaszolt.
    *

      An... Angyallá? Én?-micsoda megtiszteltetést, mindig is álmodoztam róla hogy egyszer én is angyal leszek, de soha nem hittem volna hogy ez beteljesülhet.-gondoltam magamba.-és egy angyalnak mit kell tanulnia? Hogy például hogyan kell repülni?
    *

      Nem , ahoz hogy szállhass, és szárnyaid legyenek azt ki kell érdemelned.
    *

      Értem, de akkor mit kell majd tanulnom?
    *

      Egy angyalnak az a dolga hogy segítse az Isten és a szentek közösségének munkáját, tehát, elsősorban minden egyes szokást, hagyományt el kell sajátítanod, aztán be kell kapcsolódnod az angyalok közösségébe, elsősorban az angyalok éneklik a dicsőítő dalokat amit te is hallottál.
    *

      És ennyi, ezek után már én is angyal leszek?
    *

      Nem ennél még sokkal több vár rád, ahoz hogy angyal legyél, minden egyes pergamentet meg kell tanulnod, minden egyes följegyzést, és ezeket hasznosítani is tudni kell.
    *

      Ez mit jelent?
    *

      Minden egyes emberről feljegyzést, ahogy a Földön szokás mondani jegyzőkönyvet készítenek az írnokok, minden emberről, minden lényről aki beteszi a lábát a mennyek országába, és ezeket kell neked megtanulnod, és az összeset a fejedben tartanod.
    *

      És ez miért jó nekem?-kérdeztem.
    *

      Ha már mindet megtanultad, utána már meglesz a szárnyad, és utána.. te leszel az angyalok..vezetője.
    *

      MICSODA?-kérdeztem. -De hát miért én? Miért vagyok olyan különleges?
    *

      Majd az leszel, ha mindent megtanultál, most pedig menjünk be.-utasított, majd kinyitotta a tömör aranyból készült ajtót és bevezetett az én külön bejáratú szobámba. Minden fehérben aranyban ezüstben úszott, az ágyam felhőből volt, és olyan puha volt mint a bársony. Volt egy íróasztal a szoba egyik végébe azon pedig egy fura lámpa, ahogy megrángattam a zsinórját egyből elkezdett világítani, de ez nem akármilyen fény volt, ez nem elektromos áram volt ez más, sokkal fényesebb volt mint egy átlagos lámpa.
    *

      Ennek honnan jön a fénye?-kérdeztem.
    *

      A Nap egyik sugara világít benne, egy ilyen lámpa csak az angyalok szobájában van.-mondta.
    *

      Hű- ha. álmélkodtam. - és... mikor kezdhetem a tanulást?
    *

      Azonnal, persze ha készen állsz.
    *

      Természetes, hiszen mindennél jobban várom a napot hogy meglegyenek a szárnyaim.-mondtam.
    *

      Rendben akkor ideküldök minden iratot, rendesen oszd be, hogy maradjon időd megismerkedni a többi angyallal.
    *

      Még egy kérdés.
    *

      Tessék.
    *

      Vannak fiú angyalok is?
    *

      Persze, csak őket nem angyaloknak hanem hívjuk őket.
    *

      Értem köszönöm.
    *

      Akkor majd jönnek a tekercsek, jó tanulást kívánok.
    *

      Nagyon köszönöm uram.-hajoltam mag, majd kiment. Leültem az ágyamra és lefeküdtem, még a szobámba is behalasztódott az a gyönyörű muzsika, altató dalnak is elment volna de a gondolataim sokasága nem hagytak aludni. Azon gondolkodtam vajon találkozom elhunyt ismerősökkel? Nem is gondolkodtam sokat a válaszon, elhatároztam hogy kicsit körbenézek itt hátha találkozom valakivel. Kiléptem a folyosóra, olyan nagy ez az egész mindenség, így azt gondoltam fogok egy jó hosszú madzagot és viszem magammal hogy el ne tévedjek, a végén még nem találok vissza a saját szobámba, de röhejes lenne.

      Szóval elindultam a végtelenek látszó folyosón.
    *

      Sehol senki.-gondoltam magamba.-mi van ilyenkor csendes pihenő?- kérdeztem magamban. Mentem tovább de senkit nem láttam, kicsit elkezdtem félni, így egyedül, ezért halkan elkezdtem énekelni a kyrie leisont. Becsukott szemmel mentem tovább,az édesapámra gondoltam hogy hátha vele találkozhatok. Mentem, csak mentem előre egyre hangosabban énekeltem ,hogy megnyugodjak. Egyszer csak beleütköztem egy fiúba, mindketten megijedtünk egymástól, ő sem figyelt és én sem hogy merre megyünk. Bozontos fekete haja volt, unott arccal nézett rám, kicsit táskásak voltak a szemei, mintha soha életében nem aludt volna. És a testtartása olyan görnyedten állt előttem.
    *

      Bocsánat, megütötted magad?-kérdezte udvariasan.
    *

      Nem semmi baj.-válaszoltam.-örülök hogy végre belebotlottam valakibe.
    *

      Igen én is, különös, ilyenkor nem szokott senki a folyosókon lenni, hát te hogy hogy itt vagy?-kérdezte.
    *

      Miért ilyenkor mi van valami csendes pihenő?
    *

      Nem ilyenkor van az ima idő.
    *

      Ima idő?-kérdeztem csodálkozva.
    *

      Igen ilyenkor mindenki visszavonul a szobájába és a közbenjárását kérik a szenteknek a földi rokonaikért.
    *

      És te miért nem imádkozol?
    *

      Mert nekem, nincs kiért, nekem minden ismerősöm, rokonom meghalt.
    *

      A szüleid is?
    *

      Igen, mondom,..mindenki.-válaszolt. Olyan ismerős volt nekem ez a fiú, mintha már találkoztunk volna valahol, de nem jut eszembe hol.
    *

      Találkoztunk már valahol?-kérdeztem.
    *

      Nem nem hiszem, de mi is a neved?
    *

      Lüszi Sagara vagyok. - hajoltam meg.
    *

      Lüszi..Sagara -gondolkozott. -nem még nem hallottam rólad, de sebaj, ahogy itt mondják itt mindenkivel találkozhatsz.
    *

      Ez így igaz.-mondtam. - És neked hol van a szobád?
    *

      Arra épp oda tartok.-válaszolt.
    *

      Arra? Arra az én szobám van.-mondtam.
    *

      Igen én meg szemben lakom veled.
    *

      Ja az a másik nagy ajtó velem szemben, remek akkor lesz valaki akivel beszélgethetek.
    *

      Én is örülök.
    *

      Tudod mit inkább én is visszamegyek a szobámba mert ha nincs erre senki akkor nincs értelme tovább mennem.
    *

      Erre akartalak kérni, meg szeretném neked mutatni a szobámat.
    *

      Rendben. - és halkan követni kezdtem ezt a fura fickót.
    *

      És megkérdezhetem hogy a te neved mi?
    *

      Az a helyzet, hogy nekem nincs nevem, legalábbis nem emlékszem rá.
    *

      Hogy hogy? -kérdeztem csodálkozva.
    *

      Az magam se tudom.-válaszolt halkan.-egyébként te itt új vagy, mert hát látom nem sok mindent tudsz még a mennybéli dolgokról.
    *

      Igen, ma kerültem ide..válaszoltam szomorúan.
    *

      Értem, majd akkor én segítek hogy ne késs el semmiről.
    *

      Miért hova kell majd még menni?
    *

      Hát például a közös étkezésekre, vagy közös imákra, vagy beszélgetésekre, tanácskozásokra.
    *

      Értem, hát előre is köszönöm a segítségedet.
    *

      Nagyon szívesen.-mondta kedvesen. Lassan visszaértünk a szobáinkhoz. Az ajtómnál ott találtam egy kis fecnit amire arany betűkkel ez volt írva:

      Te aztán igazán kíváncsi lány vagy, de sebaj örülök hogy elmentél körülnézni, bizonyára már összefutottál "L"-lel. Ő jó barátod lesz, ha már jobban megismerkedtél vele akkor ideje hogy hozzáfogj a munkádhoz, tudod dolgod van.

IS

-Mi az mit találtál?- kérdezte.

-Ó ez csak egy levél, de nem tudom kitől.

Mutasd csak! - majd kivette kezemből a papírt.

-Ez Isten írta neked.

-Szóval neked mégis van neved... L?

-Igen itt így hívnak, de az igazi nevemet kérdezted, így nem hazudtam.

-Nem is erre céloztam.

-Akkor jó, fáradj beljebb.-mondta. Beléptem a szobájába, hát mint ne mondja nem volt nagy rend, és a falára, a szoba középső falára piros festékkel föl volt írva hogy KIRA .

-Ki az a KIRA?-kérdeztem.

-Ő ölt meg.

-Tessék?-kérdeztem kiguvadt szemekkel.

-Igen ő gyilkolt meg de ez már vagy 60-65 éve volt.

-És tudod hogy ki az az ember vagy csak ez egy megszólítása.

-Igen tudom, de szerencsére mostanra már ő is halott.

-És ő a pokolba került?

-Minden bizonnyal.-mondta. A szoba többi része teli volt monitorokkal, képekkel, könyvespolcokkal. A fal többi része pedig teli volt firkálva mindenféle kriksz-krakszal.

-Mire ez a sok számítógép?-kérdeztem kíváncsian.

-Tudod, a Földön én egy híres nyomozó voltam, és máig nem hagytam abba. Az a hobbim hogyha felmerül egy ügy akkor én megpróbálom minél gyorsabban megoldani, és aztán ha megvan, akkor megnézem mire megy vele a rendőrség.

-És segítesz is nekik valahogy?-kérdeztem.

-Hát néha küldök nekik néhány segítő megjegyzést, de ez maradjon köztünk.-kacsintott.

-Persze. Na nekem most már mennem kell, tudod dolgom van.

-Miféle, ha megkérdezhetem?

-Az Isten rám bízott egyes s mást, és igyekeznem kell vele, tudod ezen a dolgon múlik az hogy angyal legyek.

-Ó angyal? Ez érdekes.

-Miért, mire célzol?

-Á semmi, akkor siess, ha angyal akarsz lenni akkor szorgalmasnak kell lenned bármit bízott rád az Isten. Ha bármi gond van nyugodtan gyere csak át, rendben?

-Jó, tényleg ezek a közös étkezések mikor vannak?
-Majd érted megyek ha indulni kell, rendben?
-Jó.-mondtam, akkor megyek, szia!!
-Szervusz. - köszönt, majd becsukta az ajtót.
-Na végre, nem leszek magányos.-gondoltam magamban. -irány tanulni!-közben kinyitottam az ajtót, és hírtelen mintha felhőkarcolók százait láttam volna magam előtt.
-Te jó ég, ezeket kell megtanulnom? -kiáltottam kétségbeesetten.

-hát jó legyen, de hol az első doboz? -igen doboz mivel ezek a tekercsek mind mind dobozokba voltak belerakva.-na még jó hogy hoztak létrát, már azt hittem hegyet kell másznom.-zsörtölődtem.-megvan!-kiáltottam örömömben.-az első doboz!-na nézzük. -közben leültem az íróasztalomhoz, leszedtem a fedelét és kivettem belőle vagy 50-ven tekercset belőle, és elkezdtem olvasgatni. Szépen haladtam sorba, sorba ám egyszer csak egy érdekes tekercsre bukkantam.

-De hisz ez... apa!