Por ,piszok, sötétség. Ez a halálistenek világa. És persze dög unalom van mindenütt amíg csak a szem ellát. Nem csinálnak mást csak henyerésznek, lazsálnak, nem csinálnak semmit, mit is csinálnának? Hiszen nem tudnak semmit csinálni csak öldökölni. Így van azóta hogy más lett a főnök aki nem nagyon tudott változtatni a halálistenek életén.

Ryuk,egy kő kupac tetejéről bámulta a koromfekete eget ami befedte a világukat. Görnyedten ült a kőhalom tetején és gondolkozott, gondolkozott, vajon mit kéne tenni, hogy ne unatkozzanak annyira? Vajon megint le kellene dobnia a füzetét? Vagy üljön itt tétlenül, én ne csináljon semmit? Ám a hatalmas és rémisztő arcú halálisten gondolatait egy másik halálisten zavarta meg Shido aki elégedetlen arccal repült oda Ryuk-hoz.

-Hé Ryuk!- szólította meg.

-Hm? Mit akarsz Shido?-kérdezte morcosan.

-Úgy hallottam hogy te jóban vagy a főnökkel, hátha rá tudnád venni hogy tegyen végre valamit, hogy ne unatkozzunk annyira.

-Az akarod hogy beszéljek vele?-kérdezte.

-Pontosan, és azt is elmondhatnád neki hogy elfogytak a földi almák, úgy hogy azt is pótolni kellene.

-Az almák?-kérdezte meglepetten.-akkor nem vacakolhatok, megyek és beszélek ami... főnökünkkel.

-Menj csak.-mondta Shido. Ryuk pedig fogta magát és elrepült nagy fekete szárnyain, letekintve a földre látta társait ahogy szenvednek az unalomtól, egyesek kártyáztak, mások aludtak, valaki pedig úgy mint Ryuk csak bámult maga elé. Pár perc után meg is érkezett a halálistenek vezetőjéhez. Fekete trónján ült és csak nézett, nézett a semmibe. Azt hinnéd nem különbözik semmiben a többi halálistentől, pedig ő, egykoron...még ember volt. Egy rendkívül okos, egyetemre járó, szívtipró srác, akinek egy nap megadatott hogy megváltoztassa a világot, hogy jobb hellyé teheti a Földet. Végig a jó szándék vezérelte, de hát a rendőrség senki halálát nem nézheti tétlenül, még akkor sem ha halálra ítélt bűnözőkről van szó. A világ csak úgy ismerte KIRA. Egyesek egyetértettek vele, mások pedig ellenezték tetteit, úgy mint a Japán rendőrség, a különleges nyomozói csoport. De ez már sok sok évvel ezelőtt történt.

Azóta halálisten lett belőle, de sajnos nem teheti meg még halálistenként sem amire egykoron készült, mert ő az "új világ" Istene szeretett volna lenni, hogy mindenki megjegyezze a nevét, hogy az egész föld hálás legyen neki.

De leleplezték és végül úgy hozta a sors hogy Ryuk ölte meg, azzal hogy beírta a nevét a saját halállistájába.

Lassan közelített a feketén izzó trón mögé, de annak ellenére hogy Ryuk csendesebb volt mindennél, ő még így is felismerte.

-Mit akarsz itt Ryuk? Miben mesterkedsz?-kérdezte haragosan.

-Ó, azt hittem nem veszel észre...... Light. -mondta majd Ryuk odament elé és panaszkodni kezdett. -tudod Ligt, halálra unjuk magunkat, és ezért már azon gondolkodtam hogy újra ledobom a listám, mit szólsz?

-Az már nem.-ugrott fel a székéről dühösen Light. - Azt nem hagyom.

-Hát ha mondjuk kitalálnál valamit nem kéne ezt tennem, meg már az alma készletünk is elfogyott és lassan már megint azt az undorító homok almát kell megint ennünk. Szóval,ideje cselekedned.-mondta Ryuk.

-Nem, bánom hozok nektek almát.

-Éljen.-ujjongott Ryuk.

-De te is velem jössz.-mondta.

-Na ne már. -lombozódott le végül Ryuk .- de ha jobban meggondolom nem is olyan rossz ötlet, régen mentem már le a Földre.

-Igen én is.- mondta lesütött szemekkel, közben visszaemlékezett arra az időszakra amikor még a világ megmentőjeként emlegették, mikor elkapták, mikor teljesen egyedül sarokba szorítva, lőttek belé. -akkor mehetünk...Ryuk?

-Igen.-válaszolt. Majd mindketten kinyitották szárnyaikat és a magasba emelkedtek.

-Te Light?

-Mi az?

-Emlékszel még arra amikor először beszéltem neked a halálisten szeméről?

-Igen, mi van vele?-kérdezte.
-És arra amikor a szárnyaimra akartál üzletet kötni?
-Igen mondom, mi van vele?
-Csak arról hogy most így együtt repülünk eszembe jutott ez.
-Értem, de kérlek ne hozz fel bennem feleslegesen bosszantó emlékeket.
-Jól van rendben.-mondta majd némán tovább repültek. Pár perc után egy kéken csillogó kapuhoz értek a mi az emberi világba vezetett.
-Na gyerünk.-mondta Ligt majd belevetette magát a tátongó lyukba, Ryuk pedig követte. Mikor megérkeztek Ryuk meglepődött arccal bámult le az égről.
-Mi az Ryuk?-kérdezte Light.
-Csak, hát erre nem számítottam.- A látvány ami Ryuk elé tárult megdöbbentő és szív szorongató volt. Kiszáradt tavak és folyók, égő erdők, elsivatagosodott városok, és rengeteg sziget eltűnt a térképekről.-mi történt itt?-kérdezte döbbenten.-te meg se lepődsz Light, pedig amikor még itt voltál akkor még jobban nézett ki a Föld?
-Igen tudom, de én ezt előre tudtam, mivel az emberek gonoszak és egyben ostobák is ezért elpusztították szinte a Földet, helyesebben a Globális felmelegedés végez majd teljesen velük amit ők okoztak, és persze a nyersanyagok vagy az energiáért folytatott harc, mint például a vízért vagy áramért, sorozatos bűn cselekményekkel járnak és így teljesen kiírtja magát az emberiség.-magyarázta Light.
-Értem. És akkor alma sincs már?-kérdezte kétségbeesetten.
-De alma az van csak már nagyon kevés, ezért kell sietnünk hogy nekünk is jusson.
-Na várjunk csak Light, ha az emberiség kipusztul, akkor mi kiket fogunk megölni, kiknek fogjuk elvenni a hátralévő élet éveit, ha nem lesz akit megöljünk, akkor mi lesz velünk? mind meg fogunk halni idővel. -aggodalmaskodott Ryuk.
-Az még én sem tudom ... Ryuk. -valotta be Light.
-Akkor megyünk az almákért?- kérdezte izgatottan.
-Menjünk.-válaszolt majd az utuk egyenest Japánba vezetett, bár Japán már csak félig volt meg ugyanis az északi részét teljesen befedte a tenger. Mikor odaértek a döbbenet még jobban úrrá lett Ryuk-on. Tokió kihalt poros, büdös utcái, szeméttel telt utak, és ami a legszörnyűbb látni lehetett halottakat az utcákon, akiket csak úgy otthagytak megrohadni a nyílt utcán.
-Ez semmivel nem jobb a mi világunknál.-mondta Ryuk.
-Én sem látom szebbnek, azon kívül hogy valahol talán almára lelhetünk, mondjuk valami plázában, vagy bevásárlói központban, már ha ilyen még egyáltalán létezik.
-Hű Light, ahoz képest hogy nagyon régen voltál már lent a Földön, ahoz képest nagyjából mindenre emlékszel.
-Nem nagyjából Ryuk. -mordult rá a halálistenre. -mindenre, az első naptól kezdve hogy megkaptam a füzetet, mindenre.
-Jó, jó ne kapd föl a vizet.-mentegetőzött Ryuk.
-Nézd, ott egy áruház!-mutatott az épületre Light.
-És ott kapni almát is?-kérdezte Ryuk.
-Persze, ha egyáltalán még van olyan hogy alma. Na gyere menjünk be!-utasította, Ryuk pedig követte. Az épület szinte teljesen kihalt. Csak pár ember pakolgatott valami, de egy árva vásárló sem volt sehol, így Ryuknak és Lightnak könnyű dolga volt, bár amit találtak az nem volt túl kecsegtető.
-Mi ez?-kérdezte undorodva Ryuk.
-Ez a földi alma, úgy tűnik.-válaszolt Ligt. Az alma amit találtak aszott és rohadt volt, mintha csak homokból lett volna.
-Ez olyan mit amit a mi világunkban eszünk.
-Azért ennek az íze eggyel jobb, na vigyük?
-Hát ez is több a semminél, de akkor már soha nem ehetünk olyan fonom és lédús almát mint akkoriban?
-Sajnos nem, hacsak nem jön valami égi csoda.-mondta Light majd fogta a ládát és elrepült vele a saját világukba, eltette a titkos szekrényébe hogy senki ne egye meg amíg ők vissza nem jönnek, habár ilyen undorító almákat nem igen evett volna meg senki. Miután biztonságba helyezte az almákat visszarepült Ryukhoz, hogy valami szórakozást találjanak maguknak és a többi halálistennek.
-Sehol semmi, most mi lesz?-nyafogott Ryuk, már egy órája keresgélnek de sehol semmi. Egyszer csak Light megállt egy nagy felhőkarcoló előtt aminek az ablakai be voltak törve, és teli volt lő nyomokkal.
-Miért álltunk meg?-kérdezte Ryuk.
-Te nem emlékszel erre az épületre ....Ryuk?-kérdezte.
-Nem mi ez?
-Ez az az épület amit még Ryuzaki építettet még a nyomozási központnak.
-Jaj tényleg, itt voltak a megbeszélések, meg a nyomozások igaz?
-Igen.-sütöttel le a szemét Light. Előtörtek belőle a rossz emlékek, újra és újra. Egyébként mióta halálisten lett belőle egy percig se tudott másra gondolni, csak erre az ügyre és hogy vajon hol rontotta el.-tudod mit, mi lenne ha megkeresnénk a mi régi házunkat hátha még a szobám érintetlenül lett hagyva, ott sok izgalmas dolog van.
-Jól van.-majd Ryuk követte. Pár perc repülés után rátaláltak a házra ahol egykoron Light élt. Nem nézett ki olyan ramatyul mint más házak, és úgy tűnt hogy nem is lakik vagy lakott más benne így hát bementek. Light szobája úgy volt hagyva ahogy sok-sok évvel ezelőtt otthagyta. Minden a helyén volt.
-Na Ryuk innen azt viszel el amit csak akarsz.
-Oké.-majd egyből pakolásnak is kezdett, az összes társasjátékot, könyvet mindent belepakolt egy nagy zsákba.
-Kész vagy mehetünk?-kérdezte türelmetlenül Light.
-Te nem is akarsz semmit hozni?
-Nincs szükségem innen semmire, habár...-mondta majd a laptopjához lépett, hátha ez még működik és használhatom is.
-Na ugye csak kell valami, na most már én is kész vagyok mehetünk.
-Remélem ennyi mindennel ellesztek egy darabig.
-Megleszünk, ne aggódj.-mondta Ryuk.
-Rendben gyerünk.-mondta majd kirepült a házból, igaz Ligt azt mondta csak a lap topját hozza valójában még a családi fotóját is magával hozta hogy mindenre, de mindenre emlékezzen.