Nem éreztem fájdalmat, nem éreztem semmit. Úgy gondoltam biztosan meghaltam már mert nem tudom kinyitni a szememet, : Sajnálom Toushirou hogy ilyen gyorsan elhagytalak, Katsumi biztos mérges lesz hiszen ő akart megölni, mindegy egyszer úgy is meg kellett volna halnom, azért örülök hogy legalább velem volt Toushirou, és egy szép emlék marad utánam.-gondoltam magamba, majd azt éreztem hogy mintha ráncigálták volna a karomat, és szólongattak is.

-Kapitány! kapitány keljen föl nem halhat meg kapitány.-üvöltött Hayko fájdalmában és közben potyogtak könnyei mint a zápor eső. Eigo fogta le. Lassan kinyitottam szemeim és ott láttam magam előtt a szomorú Haykot, Daigét és Eigot.

-Jól vagy Yasami?-kérdezte aggódóan Daige.

-Hát... mondjuk.-nem éreztem a sebem fájdalmát. Az az igazság hogy már ott sem volt.

-Mi..mi történt velem?-kérdeztem dadogva.

-Leszúrtak, de most már nincs baj.-mondta Eigo. -egy kis seb gyógyszer csodákra képes.-vigyorgott és közben fölmutatott egy kis zöld üveget. Az üvegcse úgy nézett ki mint amit Toushirou szobájában talált Unohana kapitány.

-Eigo, te voltál az?-mordultam rá.

-Mi..mit csináltam?-kérdezte értetlenül.

-Két napja egy ugyan ilyen üveget találtunk Toushirou szobájában is. Igaz hogy gyógyszer is volt benne, de valaki mérget is tett bele.-emeltem föl a hangom.

-Hmm.-gondolkozott el.-én erről nem is tudtam de....biztos hogy a fő kapitány tette, ő adta a gyógyszert és levelet is hogy vigyem el Hitsugaya kapitánynak.

-Akkor jó. Jut eszembe hol vannak a többiek?

-A gyakorlótéren. eddzenek egy kicsit.

-És ha meglátják őket?-aggódtam.

-Ne aggódj, az én birtokomra senki nem jöhet be engedély nélkül.

-Ahh. -sóhajtottam. -jól van. Akkor megyek is és megnézem őket.-álltam föl. Az első edző téren Renji és Ichigo harcolt egymással mindkettőjük Ban kait használt.-csak óvatosan!-szóltam oda mire mindketten megálltak és mosolygóan felém fordultak.

-Usaka kapitány! Jobban van?-kérdezte Ichigo.

-Igen köszönöm,.-válaszoltam. -Toushirou hol van?

-A másik téren, Chaddal meg Ishidával gyakorolnak.

-Rendben.-mondtam majd tovább mentem. Mire odaértem Toushiro már nem harcolt. Egy fa alatt pihent.

-Kifáradtál?-kérdeztem.

-Ya...Yasami?-Te meg?-nézett rám hatalmas szemekkel.-már jobban vagy?

-Igen.-Indulhatunk is ha befejeztétek az edzést.

-Igen, be.

-Nagyon..aggódtál értem igaz?-kérdeztem.

-Ez kérdés volt? Megijedtem...hogy elveszítelek. Induljunk.

-Rendben.

-Renji Ichigo. -kiáltottam oda a még mindig verekedő fiúknak.-indulunk gyertek!-utasítottam őket.

-Pillanat kapitány csak még szétrúgom ennek a baromnak a seggét és máris mehetünk.-mondta közben megint nekitámadt Renjinek.

-Kurosaki!!-ordítottam mire a fiú megállt.- ez egy parancs volt.

-Oh a fene egye meg.-sóhajtott.

-Milyen szerencse hogy az én kapitányom nincs itt.-vigyorgott a vörös hajú.

-Ez még visszakapod te kretén.

-Na majd meglátjuk.


Jó időbe telt mire mindenkit előszedtünk. Mindenki lelkes volt erőtől teli, de .. Hayko, lehorgasztott fejjel állt mellettem.

-Mi a baj?-kérdeztem. Nem válaszolt. -Hayko szólalj már meg!! Ha így indulunk el bajod eshet. Kérlek.

-Nem vagyok többé a hadnagya. -nyögte ki végül majd letépte karjáról hadnagy jelvényét.- semmire nem vagyok jó csak egy kolonc vagyok a nyakába, nem tudom meg védeni magát, megrettenek minden egyes ellenféltől. Alkalmatlan vagyok a posztra.

-Ne mondj ilyeneket! Azért nem tudsz megvédeni még mert nem teljesedett ki az erőd! a másik pedig az hogy...nem bízol önmagadban....és a kardodban. Ha eltökélten küzdesz meglesz az eredmény hidd el!!-a lány csak könnyes szemeivel bámult rám. Csak úgy áradt belőle a a kétségbeesés és a félelem.-figyelj ha ha én megrettennék Katsumitol és azt mondanám hogy úgysem tudom legyőzni, akkor a barátaimnak sosem lesz nyugtuk, mindig zaklatni fog engem amíg meg nem öl, kérlek szedd össze magad, és ha másban nem is, bízz bennem!!-nyújtottam vissza neki a jelvényét.- a hadnagyok büszkék és erősek, te is az vagy!!-mosolyogtam. Ő visszavette tőlem a jelvényt és visszakötötte a karjára. Pár perc múlva Eigo és Deigo jöttek ki az ajtón egy kis táskával.

-Mi ez?

-Ebbe van mindenféle gyógyszer ami az itteni sérülésekre kellhet.- nyújtotta át nekem én pedig odaadtam Inouénak hogy úgy is ő szokott gyógyítgatni.- a táskában van egy térkép az osztagok épületéhez.

-Eh itt is jócskán el lehet tévedni ugye?

-Eléggé, úgy hogy vigyázzatok.

-Sok sikert Yasami. -mondta Daige.

-Köszönöm, tényleg ez az egész nem minősül árulásnak? mármint hogy megmentettetek vagy ilyesmi?

-Nem, mivel a fő kapitány úgy is azt akarná hogy élj.

-Köszönünk mindent Daige. -hajoltunk meg mind majd roham léptekkel indultunk meg.

-Remélem szerencsével jártok.........


    *

      Mi az hogy meghalt?? MI?? Kitől kaptál rá engedélyt?-üvöltözött Katsumi. Dühös hangja az egész épületet bezengte.
    *

      Elnézését kérem fő kapitány amiért ezt hagytam.-hajolt meg a 7. osztag kapitánya, egy félig kopasz magas férfi.
    *

      Egy bocsánatkéréssel nem intézheti ezt el. Határozott parancsot kaptak hogy bárkit megölhetnek csak Usaka Yasamit nem, melyik szót nem értették meg?
    *

      még egyszer bocsánat kapitány, a hadnagyom kivételes büntetésben fog részesülni.
    *

      Azt ajánlom is. Elmehet. - a férfi meghajolt majd kiment a nagy víz hangzó teremből. - a fene egye meg.-dühöngött.-te meg miért nem értél oda időben mond?
    *

      Yofen föltartott, nem engedett tovább majd egy idő után eltűnt a szemem előtt, gondolom jóval gyorsabban odaért nálam.
    *

      -Te is akarsz büntetést mert neked is kijárna!-dühöngött a zöld hajú nő. A következő pillanatban.
    *

      Kapitány!
    *

      -Igen tudom. Gondoltam hogy nem hal meg ilyen könnyen.-mondta miközben megérezte a közeledő lélek energiákat.-itt az idő hogy kijavítsd a hibádat menj!
    *

      Igen is.-hajolt meg majd kiment a teremből.


-Állj.-mondtam majd a kis csapat megállta hátam mögött.

-Mi az mi a baj?-kérdezte aggódva Toushirou.

-Legjobb lesz ha két felé válunk így együtt túl sokan vagyunk.

-És a térkép, hogy találunk majd el Hinamorihoz?-kérdezte Ichigo.

-Te hülye, vajon? .-mordult rá Renji. -csak követnünk kell a lélek energiáját és kész, bár kétlem hogy te erre képes lennél.

-Beszóltál mi te vad marha. -estek egymásnak a fiúk.

-Hadjátok abba vagy mindkettőt kettészelem.-fenyegetőztem. - Toushirou lesz az egyik csoport vezetője én pedig a másiké, Kurosaki Hayko Renji és Inoue ti jöttök hozzám a többiek Toushirohoz.

-Értettük.-kettéváltunk. Az én csapatom jobbra Toushiroék meg balra mentek.

-Nem lesz ebből baj?-kérdezte aggódóan Hayko.

-Nem.-válaszoltam határozottan.


Toushirouék úgy döntöttek nem bolyonganak tovább a keskeny utcák közt inkább a tetőkön haladnak tovább. Ám ez...... Egy alakot pillantottak meg maguk előtt. Az itteni egyenruhában volt. Haja sötétkék volt. a nő háttal állt nekik.

    *

      Ki vagy te?-kérdezte Toushirou.
    *

      Hogy ki? azt hittem már így is fölismer Hitsugaya kapitány fordult meg a nő majd Toushirounak eszébe jutott amit Eigo mondott még a rabsága idején.
    *

      A fő kapitány hadnagya? Seribeki Shanio, elég rideg nő. Rövid kék haja van, a kardját a csípőjénél viseli.- a leírás tökéletesen illett a nőre.
    *

      -Kapitány ismeri?-kérdezte Matsumoto.
    *

      Nem találkoztam vele ,de semmi kétség, ő az 1. osztag hadnagya Seribeki Shanio.
    *

      Na, akkor már be se kell mutatkoznom.-közben előrántotta a kardját. -Hitsugaya Toushiro merre van Usaka Yasami?-kérdezte.
    *

      Nem érzed a lélek energiáját? Magadnak kell megkeresne mert én nem mondom meg. Sülömben is egy kapitánnyal és egy hadnaggyal továbbá két igen erős emberrel szemben esélytelen vagy.
    *

      Mondták már? Nem a létszám számít, hanem a szint.-mondtam majd egy pillanat múlva eltűnt a szemük elöl majd Ishida mögött bukkant föl ismét. egy buborékot formált a fiú köré majd Chad illetve Matsumoto köré is, csak Toushirot hagyta szabadon.
    *

      Mit műveltél velük?-kérdezte a fiú dühösen.
    *

      Ez az egyik képességem, akkor ölöm meg őket mostantól amikor csak akarom, azt ajánlom gyorsan add meg magad különben a barátaidnak végük. -a fiú lehajtotta a fejét. Mintha mosolygott volna.
    *

      Már mondtam...esélyed sincs!.-kiáltotta majd fölugrott kirántotta a kardját majd megfagyasztotta a buborékokat majd azok széttörtek, a társai kiszabadultak.

      -Mindenki jól van?-kérdezte.
    *

      Igen.-válaszolták.
    *

      Menjetek előre és keressétek meg Hinamorit míg én ezzel végzek.
    *

      Az nem fog menni.-mondta majd abban a pillanatban két hatalmas víz oszlop jelent meg mellette.
    *

      Nem értem, ha itt csak zöld Sinigamik élnek, a te kardod hogy lehet víz alapú?
    *

      Mert én kék shinigami vagyok. De nem beszélgetni szeretnék magamról hanem harcolni. Felhívom figyelmeteket arra ha ezen a falon megpróbáltok átmenni abban pillanatban meghaltok. Ugyan is, a nyomás akkora benne mint ha 150000 méter mélységbe mennétek a tengerben. Úgy hogy nem ajánlom a futást.-mondta.
    *

      Fenébe.-mérgelődött Ishida. Toushirou viszont most sem rettent meg. A víz fal felé futott majd épp hogy megfagyasztotta Shanio ellökte. Nagyot repült.
    *

      KAPITÁNY!!.-kiáltott Matsumoto aggódóan. A fiúnak nem esett különösebb baja csak a szája vérzett ki kicsit az ütéstől. Letörölte a vért arcáról majd föllát.
    *

      Semmi baj Matsumoto, jól vagyok. És most kezdjünk!-kiáltotta. zúdítsd rá a fagyott eget, Hyourinmaru!!-kiáltott. A jég sárkánya Shanio felé száguldott. Pontosabban a víz fala felé azzal a céllal hogy megfagyasztja, de a nő egy másik víz oszlopot állítva elé megállította azt.
    *

      Miért véded annyira azt a falat? Félsz ha megfagyasztom neked véged?
    *

      Ej ej úgy tűnik mégiscsak magyarázkodnom kell.-sóhajtott.-két évvel ezelőtt küldtek el a víz shinigamiktól, mert.....
    *

      Mert?
    *

      Kitúrtak a helyemről.
    *

      Milyen posztot töltött be?
    *

      Ha elmondom sírva fogtok könyörögni az életetekért.
    *

      Persze .-legyintett Toushirou.
    *

      Én...a fő kapitány voltam.-mindenki megdöbbent, szóval két fő kapitány szintű ember az úr ebben a világban.
    *

      Még most sem félsz Hitsugaya Toushirou?
    *

      Nem félek, ha tudom mi a célom.
    *

      És mi a célod?
    *

      Kiszabadítom Hinamorit -mondta.-meg fogom menteni Hinamorit!!-kiáltotta majd a nő felé száguldott........



Hinamori hatalmas fájdalomra ébredt. A kezei és a lábai megvoltak láncolva. Sírni kezdett fájdalmába.

-Toushirou, segíts...kérlek ments meg! Kérlek!!



Szinte némán haladtunk de Ichigo és Renji még ilyenkor is tudott veszekedni.

-Te olyan lassú vagy hogy még egy csiga is lekörözne kétszer. -gúnyolódott Ichigo.

-Te beszélsz te megmozdulni sem tudsz még hogy futni, nem mond nekem azt hogy lassú vagyok te vagy az.- vitatkoztak. Nekem meg elegem lett abból hogy ezt csinálják így fogtam egy nagy fa darabot és jól a fejükre csaptam.

-ÁÁÁ!!!-ordítottak. Mindkettejük fejére két hatalmas púp nőtt.

-A következő a kardommal fog menni!-mondtam dühösen.-ha nem fogjátok be.

-Elnézést kérünk.-mondták.

-Na azért, most pedig bekussolva jön utánam mindenki egy pisszenést se halljak, hamarosan megérkezünk!-mondtam.


Toushirou a nő felé száguldott de elhibázta a támadást.

-A fene, nem lesz más választásom ban kait kel használnom, bárcsak itt lennél Yasami egy kettőre elintéznénk.-gondolta magában.- BAN KAI!!-kiáltotta. -Daiguren Hyourinmaru!!

-Hmm. Máris előhívod a híres ban kait? Lássuk mire mész vele. Nekem még csak előhívnom sem kell a kardomat, úgy is menni fog . -Toushirou sokszor kiengedte a jég sárkányát de azokat mindig egy víz oszloppal hárította.

-Ez így nem lesz jó, nem érek el hozzá, várjunk csak..-gondolta, majd shanio felé repült.

-Azt hiszed ott nem érlek el mi?-kérdezte majd elindított a fiú felé egy víz örvényt de nem érte el mert addigra már elrepült. viszont a visszahulló víz teljesen eláztatta a nőt.

-Tökéletes!-kiáltott Toushirou majd egy kard suhintással megfagyasztotta az elázott nőt. Védekezni sem volt ideje.

-Szép volt kapitány.-ujjongott Matsumoto.

-Indulhatunk?-kérdezte Chad.

-Várjatok picit küldök egy üzenetet Katsuminak. -mondta majd kardjával betűket vésett az egyik jég tömbe: Ime így jár az aki a jég urával húz ujjat: A jég páncélba tálalt hadnagy :)-írta.

-Nem gondolja kapitány hogy ez egy kicsit durva.

-Kicsit sem, menjünk.-mondta majd futásnak eredtek. Meg sem álltak a hivatalokig különösképpen nem az 1. osztag épületéig.

-innen már nagyon erősen érzem a lélek energiáját, itt van.-mondta Ishida.

-igen.-bólintott Chad.

-Maradjatok kint őrködni én bemegyek.-utasította őket Toushirou és már bent is volt az épületben. Pár percnyi keresgélés után egy ajtónál lyukadt ki.

-Itt ..itt lesz.-mondta. Hinamori fölkapta a fejét a hangra.

-Toushirou te vagy az?-kiáltotta boldogan. A fiú fogta kardját majd beletette a zárba és halkan mondta.

-Hyourinmaru!-a zár megfagyott és ki tudta nyitni az ajtót. A látvány kicsit sokkolva. Hinamorin rengeteg ütés nyoma tátongott, a jobb szeme be volt lilulva a kezei és a lábai is sebesek voltak, több helyen is vérzett.

-Te jó ég Hinamori. -szörnyülködött a fiú.

-Toushiro tényleg te vagy az? Szabadíts ki innen kérlek, ments ki innen! Kérlek!-a lány fölállt majd megfogta a fiú gallérjait magához húzta majd szájon puszilta. <3 Toushirou nagyon elvörösödött szóhoz sem jutott.

-Hi...Hinamori. ö állj kérlek hátrébb mindjárt kiviszlek innen.-mondta dadogva. A lány hátrébb ment majd a fiú kardjával keresztül kasul átvágta a rácsokat majd Hinamori láncait és már vitte is.

-Mi volt ez? Ez az érzés? Az nem egyszerű puszi volt egy baráti gesztus, egy csók volt...-gondolkozott magában. mikor kiért az épületből megdöbbenve látta társait eszméletlenül megkötözve, előtte pedig Katsumi állt.

-Jó hogy újra találkozunk kicsi barátom.

-Kicsi?

-Tedd le kérlek a lányt és gyere velem.

-Azt már nem.-ellenállt a fiú.

-Nem? Gondoltam. erre a válaszra készültem.

-Hogy merészelted akárcsak egyszer is megütni Hinamorit?

-Nem akart beszélni, de már láttam hogy teljesen ki volt készülve. Megölni meg nem akartam.

-Te mocsok! Most elviszem Hinamorit innen, megmentem őt.

-Megmented?-kérdezte. Nem hogy őt még magadat sem tudod megmenteni! Búcsúzz!-mondta majd kardját előrántva közeledett Toushirou felé. Ám ekkor.........


TO BE COUNTED