Katsumi száguldott Toushiro felé. A fiú nem tudott védekezni mert karjában tartotta a sebesült hadnagyot, elugorni sem volt már ideje. Elkönyvelt magában hogy most tényleg nincs menekvés ám....

-Á hát te is itt vagy.... Yasami!

-Azt gondoltad hagyom hogy meghaljanak a barátaim?-kérdezte közbe pedig erősen nyomta vissza Katsumi kardját.

-Egy percig sem gondoltam volna. Te tudod a legjobban hogy kell a jóságos megmentő szent fazekat játszani.

-Nem játszom semmit. Teljesen félreismersz engem.

-Félreismerlek? Én nem látok benned mást mint egy kegyetlen kétszínű nőt!-mondta.

-Teljesen vak vagy!.-mondtam majd elugrottam tőle.- Toushirou, te vidd el innen Hinamorit gyorsan!

-Na és te?

-Velem nem lesz baj, futás.-utasítottam majd villám tánccal el is tűnt.

-Nem mentek a meneküléssel semmire. A többi osztag kapitányai és hadnagyai mind a nyomotokban vannak, semmi esélyetek.

-Ne becsülj le minket. Különösen engem nem.-mondta majd egy suhintással előhívtam a kardom. Tudni illik azoknak akik már ban kait használnak nem muszáj mindig a kardjuk nevét mondani.

-És most? Meg akarsz velem küzdeni?

-Pontosan azért vagyok itt. Beakarom végre fejezni ezt asz egészet, nem akarok tovább rettegésben élni miattad hogy mikor csapsz újra le a barátaimra.

-Tudod, te is félreismersz ám engem. Senkit nem akartam bántani, csak neked megfizetni. Te kitaszítottál a családomtól, a sinigamiktól is!

-Tessék?-kérdeztem értetlenül.

-Te már rég halálisten voltál, Ukitake kapitány hadnagya mikor engem kirúgtak az osztagomtól.

-Te is ott voltál az iskolában?-kérdeztem tőle meglepetten.

-Így van, a 13. osztagba lettem beosztva.-mondta. Teljesen megdöbbentem.-annyira elvoltál magaddal foglalva hogy engem észre sem vettél, teljesen elvoltál telve magadtól!

-ez nem igaz! Csak végre el tudtalak feledni, a rossz emlékeket!

-Szóval én csak egy rossz emlék vagyok a számodra? Hmm, nem is várhattam, volna többet tőled. Ugyanolyan lekezelően bánsz velem mint akkor is. Mikor még volt családom.

.Tudod jól hogy nem direkt tettem, különben is simán visszajöhettél volna!

-Honnan tudod? Nem is kerestetek!

-Dehogy nem, a szüleid napokat töltöttek a kereséseddel, de nem találtak sehol, és rajtam torolták meg, de már megbántam mindent, és meg is kaptam érte a büntetésem, miért nem felejted már el végre ezt az egészet? Elvégre féltetsvérek vagyunk vagy nem?-kérdeztem. Mintha nem is az a gonosz Katsumi állt volna előttem. Szomorúan lehajtotta a fejét, mintha sírt is volna. Teljesen megváltozott. Szóval ez volt az igazi katsumi akik az itteniek szerettek és tiszteltek. Mindent megértettem.

-ne gondolt azt hogy most meglágyult a szívem, ugyan úgy gyűlöllek mint akkor, semmi nem változott.-mondta szipogva, majd visszarakta hüvelybe kardját megfordult és elindult.

-Mit csinálsz?

-Elengedem a barátaidat, de ne feledd megtalálom a módját hogyan toroljam meg még jobban a bűnödet!-mondta majd visszament a szobájába. Meglepődtem hogy ilyen könnyen ment minden. Toushirou visszafele menet kiolvasztotta Shaniot, aki úgyszintén nem bántott tovább minket, a többi kapitány és hadnagy meg sértődötten, vagy harcra éhezve nézték ahogy elvonulunk. Hinamorit egyből a 4. osztag gyengélkedőjébe vittük ahol azonnal megkezdték a kezelését. Toushirou és én ott álltunk a a kórterem előtt.

-Valami történt veled, olyan hallgatag vagy?-kérdeztem.

-Megcsókolt.-mondta.

-Micsoda nem értettem tisztán?

-Hinamori megcsókolt.-mondta ismét. Majdnem nevetni kezdtem de csak mosolyogtam. Nehogy megbántsam vele.

-Mikor?

-Mikor kiszabadítottam, magához húzott és kétségbeesetten kérlelt, hogy szabadítsam ki, aztán megcsókolt.

-De romantikus.-mondtam. ő meg csak hidegen nézett rám.-és mit érzel iránta?

-Nem tudom, vele nőttem fel, mindig is csak barátomként és testvéremként néztem rá de most? Nem tudom mit érzek.

-Én még nem voltam szerelmes, de biztos jó dolog. Én elbeszélgetnék erről Hinamorival, na akkor hogy is állunk most.

-Rendben, majd ha fölébred beszélek vele. Most mennem kell.

-Nem maradsz itt vele?-kérdeztem.

-Mondtam Unohanának hogy szóljon ha fölébredt, de rengeteg jelentést kell még megírnom.-mondta.

-Eh, tényleg nekem is XD- akkor még találkozunk. -búcsúztunk el. Mikor visszamentem az irodába Hayko már javában készítette elő a sok sok papírt.

-Ha már csak erre vagyok használható.-mondta.

-Akarod hogy ketté szeljelek?-kérdeztem,.

-Nem nem nem.-mentegetőzött. Egy óra múlva kiabálásra lettem figyelmes. Behalasztódott a nyitott ablakon.

-Ki ez?

-halál isten?

-nem nem, nem a mi egyenruhánk van rajta.

-De akkor meg ki?-halasztódtak a kérdések. Két vörös egyenruhás alak jött az iroda felé.

-Á, megérkezett.-pattan fel Hayko.

-te ismered?-kérdeztem de addigra már bent sem volt, csak ennyit hallottam.

-DAISUKE -SAMA!!-ahogy Hayko ordít örömében.

-Na hát Misami kisasszony, jó újra itt látni téged, merre találom a kapitányodat?

-Jöjjön kérem erre van!-mondta majd nyílt is az ajtó. Az ajtón egy elég magas, kicsit borostás, barna hajú fazon meg egy rövid fekete hajú nő lépett be.

-Nagyon örvendek. -hajolt meg. -Daisuke Ido vagyok, a vörös Shinigamik fő kapitánya. Ő pedig itt a hadnagyom Etolie Calme.

-Én Usaka Yasami vagyok, de gondolom rólam már hallott.

-Igen igen.-mosolygott.-Beszélni szeretnék önnel, ami nagyon fontos.

-Csak tessék foglaljanak helyet.-csuktam be utánuk az ajtót.

-Teát?-kérdeztem.

-Nem nem köszönöm.-ellenkezett a férfi.

-Én elfogadom.-mondta egyszerűen a nő.

-Hayko kérlek.

-Azonnal!-és már sprintelt is ki a szobából.

-Nos.-ültem le.-miről is lenne szó?-kérdeztem közbe pedig leültem velük szemben.

-Hallottam róla hogy nagy konfliktusba keveredett Kariso Katsumival.

-A nagy enyhe kifejezés.

-És én ismerem Katsumit, egész jó barátok vagyunk, nem lenne képes ilyesmire hacsak valaki nem kényszeríti rá vagy valaki nem tanácsolja az efelé durva megoldásokat.

-Azt állítja hogy valaki hátulról bábozik vele?-kérdeztem eközben Hayko megérkezett a teával odaadta a hadnagynak majd leült mellém.

-Így gondolom, ezért tovább kéne nyomozni, újra el kellene mennie a zöld sinigamikhoz.

-Miért magát nem engedik be?

-Valami olyasmi. Katsumi megsértődött rám egy önhöz kapcsolódó megjegyzésem miatt és nem akarnak oda beengedni, de önnel más a helyzet.

-Értem, tegnap annyira más volt, egyszerűen elengedett minket csak fenyegetőzött, néha én sem tudom mit gondoljak róla.

-Jut eszembe, legyen nagyon büszke a hadnagyára ő egy nagy tehetség.

-Igen tudom.-mondta, Hayko meg rák pirosra pirult.

-Vele kapcsoltadban lenne itt valami.-mondta.

-Hallgatom.

-Először is szeretném elmondani hogy miért ne ölje meg semmiféleképpen Katsumit, se más fő kapitányt aki vezető a mellék világokban.

-De hát miért?

-Mind a négyünkben egy- egy mag van ami ha „meghal” nem lesz többé a lelkek világában például víz, vagy levegő. Ha pedig megöli Katsumit, az egész világ megsemmisülhet.

-Hisz ő a föld.

-Pontosan. Van 10 évente egy megújító szertartás amivel újjáélesztjük a magokat, hogy megújuljon a környezet. Ezért kérem hogy semmiféle képpen ne ölje meg őt se semelyikünket.

-Akkor most kiben van a víz magja?-kérdezte Toushiro aki akkor lépett be a szobába.

-Toushirou te meg?-kérdeztem csodálkozva.

    *

      Seribeki Shanioval a zöld sinigamik 1-ső osztagának hadnagyával harcoltam, és azt mondta ő volt a kék shinigamik vezetője de kitúrták a helyéről.
    *

      Ez így van.-bólintott Daisuke. -de nem benne van a mag hanem a mostani fő kapitányban. 5 évvel ezelőtt nagy háború dúlt a szemközti világokkal. Az én világom és a kék sinigamik, a zöld az ezüst sinigamik ellen. Ebben a harcban szenvedtek vereséget ellenünk a kék shinigamik akkor még Shanio vezetésével, de száműzték és elvették a magot tőle.
    *

      De ez most bennetek él vagy ez egy tárgy?.-kérdeztem értetlenül.
    *

      Bennünk él, a lelkünk része.
    *

      Értem.- bólintottam.
    *

      Lenne itt még valami.-mondta-az is igaz hogy a fő kapitányok alapították a mellék világokat is, de a vízi világot nem Shanio hanem még kegyetlenebb elődje Mazuruki kapitány alapította, aki gyűlölt minket. Mielőtt shanio kapitánnyá lett volna a hadnagya volt Mazurukinak és egy nap azt a parancsot kapta hogy....ölje meg a Misami család összes tagját, az akkori legerősebb tűz alapú zanpakutot használó nemesi családot. -Hayko fölkapta a fejét szemei tágra nyíltak.
    *

      Akkor a gyerekek közt Hayko volt a legidősebb mindössze 10 éves, nem voltál otthon már rég az akadémiai előkészítőre jártál igaz?-kérdezte Daisuke. Haykonak megeredtek a könnyei előtörtek belőle régi emlékei.
    *

      Így igaz, akkor értem haza, és minden csupa vér volt. A testvérkéim a szüleim nagyszüleim. MIND HALOTTAK VOLTAK!.-kiáltotta majd kiszaladt a szobából sírva.
    *

      Hayko.-indultam volna utána de Daisuke visszatartott.
    *

      Ezt egyedül kell fölemésztenie.-mondta. Az az igazság hogy én Hayko nagybátyja vagyok anyai ágon.-mondta.
    *

      Ez aztán a meglepetés.-mondtam.-akkor ezért ilyen erős a kardja.
    *

      Igen. Más az mondaná egy gyenge kislány de ha egyszer nekiindul az ellenségnek...nagy jövője van még ennek a lánynak. A még nagyobb meglepetés ami nekem is csak most tisztázódott nem rég hogy Yamamoto Genryuusai Shigekuni fő kapitány, Hayko nagyapjának az öccse..-mondta. Most esett le csak az állam.
    *

      Milyen hír van még a tarsolyában?.-kérdeztem hebegve.
    *

      Több nincs, jut eszembe azt hiszem meglátogatom az öreg Yamat, nem biztos hogy örül nekem de majd meglátjuk. Ja és Ukitakéval, és Shunsuial is szeretnék beszélgetni, rég találkoztunk.
    *

      Az nem fog menni.-mondtam szomorúan.
    *

      Mi?
    *

      Mármint a találkozás Ukitale kapitánnyal, ugyan is ő halott.-közölte ridegen a tényt.
    *

      Halott?-kérdezte csodálkozva.-szóval belehalt a betegségébe, hát mindenesetre jó barátom volt még az akadémián, akkor meglátogatom az öreg Yamat. Mindent köszönök.-hajoltak meg.-dühöngött.
    *

      Egy pillanat kapitány.-fordult meg hadnagya.- Usaka kapitány, átadna egy üzenetet Abarai Renjinek a 6. osztag hadnagyának?
    *

      Nagyon szívesen.-mondta.
    *

      Kérem mondja meg neki hogy velem...nem érdemes packázni.
    *

      Eh Calme, tudom hogy tetszik neked Abarai ne is tagadd!
    *

      Ugyan kapitány az a hülye majom?-kérdezte dühösen.
    *

      Gyere menjünk!
    *

      Igen is.-mondta majd kimentek a szobából.
    *

      Erre azért nem számítottam.-szólalt meg Toushirou. -tényleg nagy ereje van a lánynak.-mondta.
    *

      Hinamori már felébredt?-kérdeztem.
    *

      Nem még nem, de majd holnap. Most megyek.-mondta majd már itt sem volt. egyből aggódni kezdtem Hayko miatt hogy nehogy valami butaságot csináljon.


Rohant. Rohant csak rohant. Ki a városból át a perem vidéken, a zöld shinigamiknál kötött ki. szemeiből tükröződött az ölni akarás és a bosszúvágy.

-Megbosszulom a családom halálát. Porrá égetlek!!



TO BE COUNTED