Megint azt látom, hogy kicsiként kint voltam és játszottam, de aztán sötétség vett körül, mindenkit akit szeretek hirtelen megjelenik elöttem, és már én is nagy voltam. Hirtelen elkezdtek távolodni tőlem, én rohantam utánuk, de nem értem el őket, még rosszabb, csak egyre jobban eltávolodtak, megfordultak és teljesen eltüntek.
”VÁRJATOK!!!!!!!!”-ordítottam, felültem és lihegtem.
Körbe néztem és újra a szobámban találtam magam, így gyorsan megnyugodtam, hogy amit láttam az álom volt, semmi más csak egy álom.
Kiyana ekkor jött be hozzám, látta, hogy valami bajom van, oda jött hozzám, leült mellém és átölelt. Probált megnyugtatni, simogatta a hátam, hirtelen Eatos is megjelent, meg Koriboh is, én csak lihegtem.
”Mi történt....Liviana?”-kérdezte Eatos agódva.
”Semmi....csak egy álom volt...semmi más.”-mondtam halkan.
”Elmeséled, hogy mit álmodtál?”-kérdezi Kiyana óvatosan.
Először csak hallgattam, nem tudtam, hogy egyáltalán tényleg elmondjam e, hisz csak egy álom volt, de mégis megijesztett, túlságosan is.
”Csak azt álmodtam, hogy mindenki elment, akiket szeretek. Hogy egyedül maradok a sötétségben, és senki nincs mellettem.”-meséltem és közben lehajtottam a fejem.
Kiyana és Eatos egymásra néztek, aztán vissza rám, mondták, hogy ne agódjak, hisz ők soha nem fognak egyedül hagyni, soha, és ezt jól jegyezzem meg. Ennek örültem, tényleg nem kellene bennük kételkednem, közben Kuriboh az ölembe jött, én meg simogattam. Aztán leesett, ha ordítoztam, akkor miért nem jött be egyetlen lovag sem, hisz ők mindig itt vannak a szobám elött.
”Ők most elmentek egy kis időre, nekik is szükségük van a pihenésre, így elküldtem őket, hogy legalább egyenek valamit.”-magyarázta Kiyana.
Igaz, állandóan mindig mellettem vannak, ennyit megérdemelnek, de miért félek annyira, hogy ha nem tudom, hogy itt vannak, hogy akkor elveszíthetem őket.
”Félsz..?Félsz, hogy elhagynak?”-kérdezte Kiyana, én gyorsan felkaptam a fejem és ránéztem, honnan tudja, hogy mit érzek.
”Ismerlek...tudom, hogy mi jár benned. Tudom, hogy tegnap bejöttek hozzád, annak ellenére, hogy elvileg meg volt tiltva. Nagyon agódtak miattad, és tudták, hogy akár bajba is kerülhetnek, ha Dartz rájön, hogy itt voltak. Te is ismered a szabályokat, és a királyi család szobáiba, csak a király család tagjai és a kijelölt szolgák jöhetnek be, az összes többinek meg van tiltva, és ez alól a lovagok sem kivételek.”-magyarázza Kiyana.
Lehajtottam a fejem, igaza volt, ennyi hülye szabályokat, gyűlőlöm őket, pont ezért van az, hogy el is felejtem őket. Elegem van ezekből a hülye szabályokból, ki a franc találta ki őket egyáltalán?
”Csodálkozom rajtad, ahhoz képpest, hogy az elején nem akartad őket a közeledben látni, most meg, félsz, hogy elhagynak. Szerintem biztos, hogy nem hagynának el, hisz látom rajtuk, hogy ők is nagyon kedvelnék téged, és az életüket áldoznák érted.”-mondta Kiyana mosolyogva, Eatos is egyet értett vele. Én meg nagy szemekkel néztem egyikőjükről a másikra, aztán csak bólogattam, hogy igazuk van, tényleg nem szeretném, ha elmennének, és mindig örülni foguk, hogy itt vannak mellettem. De még egy kicsit agódtam, hisz valami van vele, tegnap este láttam a szemében, de nem tudtam, hogy mi lehet vele. Lehet, hogy csak beképzelem magamnak? Kiyana rám mosolygot és mondta, hogy hozza a reggelimet, hisz most erőre kell kapnom, így kiment a szobámból, most Eatos ült le mellém. Átöleltem, hisz már egy jó ideje nem láttam, mert mindig volt valaki olyaski mellettem akinek nem szabad őt és Kuriboh-t látniuk, így nagyon hiányoztak. Nem kellet sok idő és Kiyana már vissza is tért a reggelimmel én meg nagy szemekkel néztem, annyi ennivaló volt rajta.
”Te...ennyit soha nem eszünk meg..”-jegyeztem meg.
”Ezt elvileg most csak neked készítettem..hisz napokig nem ettél és most erőre kell kapnod, és csak akkor kapsz erőre, ha eszel..úgy hogy,....állj neki.”-mondta mosolyogva.
”He..hehehe...te ki akarsz engem tömni..?”-kérdeztem tőle viccesen, de ő csak bólintotta, hogy nem.
Najó, így neki álltam enni, szinte a felét meg is ettem, a többit meg a többiek ették meg helyettem. Utána kérte Kiyana, hogy még maradjak ágyban, és meg se probáljak kikelni onnan, mert akkor leszedi a fejem. Persze így kénytelen voltam bele egyezni, vissza döltem az ágyra és probáltam pihenni. Sok idő telhetett el, de nagyon unalmas volt így egyedül és ráadásul senki nem jött be, Eatos és Kuriboh is elaludtak. Sóhajtottam, és lassan felültem, gondolkoztam, kis idő múltán mégis úgy döntöttem, hogy felkelek, hisz nem bírok ennyit feküdni. Csendben kimentem a szobámból, gondoltam, hogy elmegyek meglátogatni Dartz-ot, hisz azt mondta, hogy eljön hozzám, biztos dolga van, így inkább én megyek el hozzá. Lassan mentem a folyóson, hisz a lábam még fájt egy kicsit, de azért ment, elértem egy lépcsőhöz és lassan elkezdtem lemenni rajta, egészen addig míg meg nem láttam Timaeus-t. Ekkor hirtelen megálltam, de ő is észre vett engem, megállt és felém fordult, épp menni akart valahová, mert egyedül volt. Sokáig csak néztük egymást, mikor elkezdtem tovább jönni a lépcsőn, de az utolsú felénél már nagyon fájt a lábam, nem is tudom, hogy miért képzeltem azt, hogy egyedül bárhová is eljutok. Aztán szerencsétlenségemre megbotlottam és dőltem előre, de nem estem tovább, mert megálltam, felnéztem, és már Timaeus karjaiban voltam.
”Jól vagy?”-kérdezte Timaeus én meg csak bólintottam.
Erre sóhajtott, aztán felemelt a karjaiba, felvitt a lépcsőn, egészen a szobámig, bement és letett az ágyra.
”Kérlek szépen...maradj ágyban addig, amíg a lábad meg nem gyógyul rendesen.”-kérte tőlem.
”Sajnálom...de olyan unalmas itt lenni és egész nap csak az ágyban feküdni.”-mondtam halkan.
”De most az egészéged fontosabb, mint az, hogy mit kell tenned érte.”-válaszolta vissza.
Hallgattam, hisz igaza volt, de miért volt olyan érzésem, mintha másképp viselkedne velem, nem úgy, mint pár nappal ezelőtt.
”Sajnálom, de nekem most mennem kell.”-mondta, meghajolt és kiment a szobámból.
Én csak néztem utána szomorúan, mi történt, valami rosszat csináltam? Vagy csak én túlzom el a dolgokat?

--------------------------------------------------------------------------------

Mindenkinek vannak rossz napjai, mikor mindenben csak a rosszat látja, és semmi jót nem talál benne. De egyszer mindig van egy kiút belőle.