-HÜHA!-mondtam."Vajon,hogy kerülhetnek ezek ide? 9 kapitány áll elöttem.Ez egy kicsit kínos.Most gondolok csak bele,hogy mi is volt az én feladatom.Elbuktam és most ezt látják ők is."

  Felültem az ágyon , majd szembefordultam velük.

 -Mitsuko Iyume!-szólalt meg legelöl a főkapitány.Ez már rosszúl indul.....Hol voltál 10 évig?-vágott bele a kellős közepébe. ."Miért van mindig az ,hogy máris a lényegre kérdeznek?(Pegi jól esett volna ha például megkérdezik hogy hogy vagyok)"

 -Nem kéjutazáson az biztos-sóhajtottam.Nem szeretném felidézni a rossz emlékeket-Hueco Mondoban.

 --Miután a lidércek elmentek a Tiszta Lelkek városából,mindenkit összehívtunk és csak te hiányoztál-szólalt meg leghátul egy fehér hajú kapitány-10 évig voltál távol most meg hirtelen felbukansz.

 -Hitsugaya Kapitány.Egyet elhihet,hogy nem önszándékomból mentem Hueco Mondóba.

 -Szóval azt akarod a tutunkra adni,hogy elraboltak?

 -Telitalálat.Elhiheti kapitány nekem is nagy meglepetés volt, de az a lényeg,hogy túléltem 10 évet ott.

 -Semmit nem változtál-mondta Toushirou-egyáltalán nem érdekel téged,hogy mi történik veled-"most az egyszer tévedsz.Csak nem kívánkozok elmondani,hogy mi történt."

 -Az lehet.Velem sokminden megtörténik már nem is csodálkozom ezeken-vontam vállat,reménykedve abban,hogy el tudom terelni a témát.

 -Na de Iyume-san!Nem teheted tönkre az életed!-szólalt meg Kisuke.Ah ezt pont te mondod?

 -Az már így is tönkre van téve.

 -Na ne szórakozz velünk Iyume!-na már csak ő hiányzott Kenpachi-tudjuk,hogy nincs kedvedre elmondani mi történt,de kapitány vagy!

 -Helyesbítek,csak voltam.Amint látom Kuchiki átvette a helyem-néztem rá.Az arca ami régen mosolygott,mosz komor volt."Vajon mi történt veled Byakuya?"-egyébként is nem érek rá sokáig itt maradni!

 -Hova akarsz menni?-kérdezte Toushirou.

 -Az most nem rátok tartotik.De ha már annyira tudni akarjátok mi történ akkor elmondom  : 10 évvel ezelött a lidércek elvittek Hueco mondoba,ahol szép szóval próbára tették az élni akarásomat.És amikor volt  esélyem elszökni ,elszöktem.Majd egyből idejöttem.Röviden ennyi.

-És hogy érted azt, hogy próbára tették az élniakarásod?-telépett be az ajtón egy narancssárga hajú fiú.

 -Ez egyértelmű!Megkínozták-felelt helyettem Kenpachi."Hú de jól tudja..."

-Ha most nem akarod elmondani az egész történetet akkor várunk még-mondta Yamamoto-de holnap átjössz A Tiszta Lelkek városába ahol

Unohana kapitány ellátja a sebeidet.

-Mi???-"ez nem lehet igaz!Már mindenki keresztbetesz neke? Nem érek rá ezzel foglalkozni.Úgy rervezttem,hogy holnap indulok továb...

-Jól hallottad!Addig is Hitsugaya kapitány itt marad felügyelni rád!-mondta Yamamoto,mire egy Senkai kapu jelent meg mögötte-holnap délben legyetek a Tiszta Lelkek városába!-fordult meg és a kapitányokkal átlépte a kaput (Toushirou kivételével).Amikor eltünt a kapu hátradöltem az ágyon és a takarót a fejemre húzttam és nagyot ordítottam.-EZ NEM LEHET IGAZ!!!!És még egy kapitány is ....

--Magadra vess!-szólalt meg Toushirou-senki nem hisz neked,legalábbis én nem.Túl furcsa,hogy csak úgy megjelentél.Ha elmondtad volna,hogy igazábol mi történt.

-Elmondtam.és ha most megbocsájtasz szeretnék aludni-mondtam mogorván,ami persze nem volt igaz. mire Toushirou megfordult és Uraharával kiment.Miután becsukodott az ajtó lehunytam a szemeimet,hogy aludjak egyet,de sokáig nem jött álom a szememre,ezér elkezdtem gondolkodni a következő napokon.

   Az éjszaka szzörnyű volt.Rémálmok gyötörtek.A múlt képei villantak fel az álmomban,amint a kidércek kínoztak.Szinte az akkori fájdalmakat is éreztem.Nem!Ezt nem akarom újra átélni!Legyen ennek vége!Nem akarok erre emlékezni,bárcsak el tudnám felejteni!

   Hirtelen felriadtam a rémálmomból. Felültem az ágyon és a fejemet a kezeimbe temettem..Nehezen kaptam levegőt.Csupa víz voltam.A testem remeget."Már aludni sem tudok,annyira félek.Soha életembem nem éreztem ilyet.Valamit tenem kell,de nem tudom mit.Amíg Toushirou itt van nem mehetek el.Vagyis holnap át kell mennem a Tiszta Lelkek városába.Nem fogom ezt kibirni."-miután megbirtam nyugodni visszadöltem az ágyra és várttam a reggelt.