Két hónapja már annak a bizonyos napnak, ami elindította a szóbeszédet és ez meg keserítette Byakuya mindenapjait.
Nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezte volna meg valaki, hogy vajon az a lány kit az örök távozni láttak a rezidenciáról nem e- a szeretője.  Ilyenkor mindig mérgesen összehúzta szemét és egy egyszerű nemleges válasszal, elintézetnek vélte a kérdést.
A mai nap sem indult másképp.
Ugyan azokkal a tekintetekkel kellet szembe néznie, mint eddig, és mindegyikbe ugyan azt a kérdést látta. Igaz ez e szóbeszéd?
Midőn végig sétált a 6. osztag hivatalának folyósolyán hogy aztán bemenve a szobájába leüljön asztala mögé, és maga elé téve iratait belefeledkezzen a munkájába.
Kopogás hallatszott az ajtón és csak egy halk jöjjön be jött ki ajkán.
A lány kinyitotta az ajtót és bement az irodába.
Byakuya ekkor még mindig az irataiba  belefeldkezve kérdezte,
- Mibe segíthetek?
A lányszólásra nyitotta ajkát, és mélykék tekintettel a kapitányára nézet.
Szép jó napot Byakuya-sama. A kapitány hirtelen megmerevedve felemelte tekintetét az asztalról, és a lányra nézet.
–Hisako-san?!
Mit keres itt?
Ne haragudjon hogy zavarom, de hadnagya nem, mert bejönni a kapitányhoz ezért a kezembe nyomta ezt a levelet, ami szerinte nagyon fontos lenne elolvasnia, mert a klánjából valaki nyomta bele a hadnagya kezébe. 
Byakuya elvette Hisako kezéből a levelet és kibontotta.
Byakuya felállt székéből és még mindig a levél tartalmán gondolkodva Hisakora tekintet.
Legszívesebben összegyűrte volna, és kukába hajította, volna, de nem tehette.
Hisako kíváncsian kapitányára tekintet és kérdő mosollyal próbálta megnyugtatni az épp haragos kapitányt.
Rossz hírt, kapót,Byakuya-sama?
Nem igazán Hisako-san.
De erről inkább később beszéljünk.
Sem, a hely sem az időpont nem alkalmas ara hogy ezt megbeszéljük.
Hisako beleegyezően bólintót, meghajolt Byakuya ellőt és kiment az iroda ajtaján.
Végig ment a folyóson.
A Shinigamik összesúgtak a háta mögött.

Igyekeztem nem tudomást venni a 6. osztag shinigamijairól. Kimentem a bejárat elé és elindultam vissza a kollégiumba. 
Egészúton az járt a fejembe,vajon mi bosszanthatta így fel a kapitányt.
Pont öt, aki a meg rögzött nyugalom és még az éretlen teteim sem tudták kihozni a sodrából. 
Furcsa volt így látni. Midőn végig sétáltam az utcán egészen a kollégiumi épületig.
Feltekintetem rá és bemenve a bejáraton, felsietem a lépcsökön egészen a 3. emeletig.
Ott elrántva az ajtót beléptem korláttal ellátót folyosóra és végig menve raja 5. ajtonál megálltam. 
Egy váratlan rántással kirántottam az ajtót.
Besétáltam rajta és visszatolván az ajtót ágyamhoz sietem.
Leültem rá és elterültem rajta. Még két hét és elkezdődik a tanítás az akadémián.
Kinézvén az ablakon tekintetem bele veszet a narancssárga felhők foszlányába.
Még mindig nem tudtam vajon miért oly mérges a kapitány.  
Epekedve vártam az órát mikor újra láthatom, és tán karjaiba fon, nem ereszt, ahogy én sem fogom ereszteni.
 Felálltam az ágyról és bementem a konyhába ahol neki álltam teát főzni.
Feltettem a vizet forrni és türelmesen vártam, míg a víz fel forr.
Ajtó mögül egy ismerős hang szűrődött be szobámba.
Ott hagytam a teavizet és kinyitva az ajtót ott állt előttem Byakuya sama teljes önvalójában.
 Legszívesebben a nyakába ugortam volna örömömbe, de a tekintete gondterhelt volt és ezért jobbnak láttam más kép cselekedni.
Illedelmesen meghajoltam és beinvitáltam szerény hajlékomba.
Hellyel kínáltam.
Leült az asztal mögé és rám nézet.
Hisako san fontos dolgot kell megbeszélnünk.
Rendbe Byakuya sama egy pillanat és visszarohantam a konyhába.
Levetem a tűzről a vizet és kétt pohárba beleöntöttem.
Beleraktam egy kis teafüvet, kiáztattam és leszűrtem mind kétöt egy másik pohárba. 
Fogtam a teás csészéket és egy tálcára rakva bevittem a szobába.
Letetem az asztalra és helyet foglaltam Byakuya samaval szembe.
Fogtam az egyik csészét és Byakuya sama elé tetem. Köszönöm Hisako san ez igazán kedves.
Mi az a nagyon fontos dolog?
Kérdeztem Byakuya-samat kíváncsian.
A levél, amit délután adott át nekem a nagybátyámtól jött. Tudni akarja vajon igaz e az amit a lelkek városába szóbeszédként terjed és holnap délutánra mind kettőnket magához rendelt. 
Ez várható volt Byakuya sama hogy nem tudjuk elég sokáig titokba tartani a kapcsolatunkat.
Byakuya Hisakora nézet.
Majd meglátjuk minden esetre már túlkéső, van, ahhoz hogy visszamenjek a rezidenciára.
Ha meg engedi, itt aludnék Hisako-sanal.
Hisako kedvesen ránézet Byakuyara és szóra nyitota vólna ajkát mikor is a kapitány közelebb lépve hozzá ajkát ajkára tapasztota és egy jó ideig, nem engedte szoros öleléséből.
Hisako némi zavarral a tekintetébe rá nézet kapitányára.
De Byakuya sama csak egy ágyal, rendelkezek!
Nem baj Hisako san majd meg oldjuk. Majd alszok a földön Hisako san pedig az ágyon.
Nem Byakuya sama én megyek a földre és Byakuya sama pedig az ágyra.
Elvégre most Byakuya sama itt a vendég. Byakuya nem válaszolt csak némán bólintót és kedves arcába elveszve nézte annak kékséges szemeit. 
Hisako nagy nehezen kibontakozót Byakuya öleléséből,fogta yukata-jat és bevonult a fürdő helyiségbe ahol a már rég kihűlt  víz várta.
Levette kimonóját és egy kisebb törülközőt bevizezve végig törülte magát.
Byakuya bele unt a várakozásba és Hisako után menve mögé ment nagyon halkan és egy váratlan kézmozdulattal megragadta derekát és magához húzta.
Byakuya sama megunta a várakozást? 
Byakuya megint nem mondott semmit csak hagyta, hogy Hisako levegye sóról sora shinigami ruháját és közbe a settaból is kibújt.
Végig törülte a férfi testét. Körül tekerte egy törülközővel és kirohant a fürdő helyiségből és elkezdet kutatni a szekrényébe.
Ah meg van végre.
Tudtam, hogy van valahol egy férfi yukata.
Kivette, és visszasietet a fürdőbe.
Levet Byakuyaról a törülközőt és a vállára terítette a yukatat.
 Bele bújt és megkötve az övet Byakuyara tekintet. 
Byakuya kiment a fürdőből és leült az ágyra.
Hisako felvette halvány rózsaszín yukatat és bekötve kiment Byakuya samahoz. 
Az egyik szekrényhez lépet és elhúzva ajtaját kivette belőle az ágyneműket és egy gyékényt.
A gyékényt letet a földre és rátett egy párnát és egy takarót.
Byakuya közbe felállt és az asztalhoz menve leült mögé.
Elővet néhány fontosabb iratot és még lefekvés előtt gyorsan, átfutotta.
Hisako gyorsan lepedőt tett az ágyra egy szép párnát és két takarót hogy ne fázón a kapitánya. 
A lány bebújt szerény kis ágyába és nem törődvén a fénnyel hamar álomra szenderült.
A hold magason járt és a gyertya is majdnem csonkig éget. 
Byakuya nyújtózót, egy nagyot hogy meg mozgassa, elgémberedet végtagjait.
Egy pillanatra felállt és elhúzva a toló ajtót kiment az erkélyre.
Fület nyári éjszaka köszöntötte, de még is olyan üdítőnek érezte, mint egy lágy fuvalat háza kertjébe.
A csillagok pislogva tekintetek rá, és Byakuya abba a percbe végtelen boldogság járta át.
Tudta, egyetlen ember miatt történik mind ez, és az Hisako-san.
S érezte, ha elveszítené, akkor megint meghalna egy darab belőle.
Úgy, mint egykor, amíkor  Hisanat elveszítette.
Mikor már érezte hogy kellőképp elálmosodott visszament a kis szobába, elfújta a gyertyát és lefeküdt a szépen megvetet ágyba. 
De nem jött megint álom szemére.
Pont úgy mikor először aludt a kuchiki házba Hisako-san.  
Csak forgolódót össze vissza és az éj, ami oly csodás élménnyel látta el most nem engedte ismét álomra szenderülni, míg mire rájött, hogy a lelki ismeretével van baja és a mellette a földön fekvő Hisakora nézet.
Aztán fogta az összes ágyneműt és megágyazót magának a földön.
Lefeküdt mellé és közelebb húzódva testéhez átkarolta.

Másnap reggel a nap elsősugara bekacsintott a kis szobába, és rávetete sugarait Byakuyara.
Kinyitotta a szemét és felült nem túl kényelmes ágyából, amit Hisakoért vállalt.
Felé fordította tekinteté és ránézet.
Még mindig valahol az álmok tengerén járt, de a kapitánynak fel kellet kelnie.
Várta az osztaga és megannyi más teendője, ami még rá várt. 
A tegnap esti víz még mindig ott volt a fürdő helyiségbe, ezért újat hozatott és meghagyta a szolgálónak, hogy csak tegye le az ajtó elé majd önmaga, behozza.
Miután halotta hogy a szolga letette a friss vizet, kinyitotta az ajtót és behozva a fürdő helyiségbe, vitte. 
Mivel volt meleg vize hamar rendbe szedte magát és magára öltve shinigami ruháját már csak a kenseikan hiányzót szépen fésült hajából.
Byakuya kilépet a fürdő helyiségből és Hisakora tekintet, aki pont akor ébredezet mély álmából.
Hisako felült az ágyába és kapitányára nézet.
Jó reggelt Byakuya-sama .
Már is megy?
Kérdezte tőle Hisako.
Byakuya a földre vetet ágyhoz ment és leült Hisako mellé.
Igen Hisako-san megyek.
Látom nem maradt az ágyon, pedig biztos kényelmetlen lehetet a föld.
Nem számit és még mondta volna a gondolatait Hisako de Byakuya elhalgatat egy búcsúcsókot nyomva ajkára.
Felállt és kisétált a kis szobából.

Kikeltem az ágyból és meg lepődőt tekintettel néztem a mellettem lévő fekhelyet, amit nem én hoztam létre.
Hamar rájöttem, hogy a kapitány nem volt hajlandó nélkülem elaludni az ágyon, és ez a ragaszkodás hozzám, egy tekintélyt vesztet család sarjaként jól eset.
Felhúztam a lábamra zorimat aztán, kiballagtam a fürdő helyiségbe, rendbe szedni magam.
Felvetem egy halvány rózsaszín kimonót egy vörös obival, aztán kibújtam a zorimból hogy lábamra húzhassam a tabit.
Visszahúztam a zorit, és kilépve a tolóajtón letipegtem a bejárathoz ahol a felügyelő ki is engedet,de eszembe jutót hogy az asztalon látam egy levelet.
Csak nem az a levél?
Tetetem fel magamba kérdést és visszarohantam a szobámba.
Kivágtam az ajtót és valóban,ott volt az a levél, amit, a kapitány hozót tegnap.
Nálam felejtette.
Odarohantam az asztalhoz felkaptam a levelet és bedugtam a kimonómba.  Visszarohantam, és elnézést kérve a felügyelőtől ki csóválta a fejét kimentem a kollégium épületéből.
Egész séta közbe azon gondolkodtam, vajon mit tegyek délutánig. 
Először elmentem megnézni az akadémiát ahol tanulni fogok.
Első látásra nem tűnt olyan félelmetesnek, de sose tudni.
Mi közbe a kuchiki ház felé vetem az irányt nem volt merszem a főbejárathoz menni, nehogy kényelmetlen helyzetbe hozzam Byakuya samát ezért ismét igénybe, vetem a hátsó bejáratot.
Mintha sejtette volna a kapitány ki maga is épp akkor érkezet, meglátot az úton poroszkálni.
Hozzám sietet és aggodalmas tekintettel rám nézet.
Hisako san a levelet Hisako-sanal hagytam, elhozta?
Némán bolintotam és kivetem kimonom belső részéből a levelet,és átnyújtottam Byakuya-samank. 
Rövid séta útán  egy másik kis házhoz érve felmentünk apró lépcsöjén és a teraszon egy szolga várt ránk.
Illedelmesen meghajolt és bejelentete úrának Byakuya és Hisako-san érkezését.
Elöször Byakuy aztán Hisako lépet be az igen tágas szobába.
Illedelmesen meghajoltak a vendéglátó elött.
Foglajatok helyet.
Leültünk egymás mellé és míg én a földet pásztáztam addig Byakuya határozottan nagybátya szemébe nézet.
Shinji sohajtot egy mélyet és szóra nyitva ajkát ezt kérdzte,igaz amit mondanak? Hogy te és ez a lány.
Igen Shinji igaz. Bár nem ismerem a szóbeszéd pontos tartalmát de biztosithatlak arról hogy terveim Hisako-sanal tiszteségesek. 
Shinji unoka öcse szemébe nézet.
Ebe nem kételkdtem Byakuya de ez a szóbeszéd sokat ártot a klán hírnevének.
Még azt is meg kockáztatom hogy többet ártot mint az mikor feleségül veted Hisanat.  Szinte nap mint nap új pletyka kellt szárnyra és sokan még most is azt sutogják  hogy még ágyadba is megfordulhatót a kisaszony.
Byakuya megköszörülte torkát és némi zavart érezvén bene rátekintetem szemem sarkából.
Nem szólt semmit, néma csendbe burkolozot.
Tehát igaz amit mondtak.
Szeretök vagytok és ídönként találkozgatok.
Nem vagyunk szeretők Shinji. 
Szeretem Hisako-sant és nem, vagyok hajlandó lemondani róla holmi ostoba pletyka miatt.
Ere nem kértelek Byakuya,csak azt szeretném ha legalább átgondolnád és ha még mindig kitartasz mellette akkor még el is jegyezheted.
Igen ez az.
Azt mondjuk hogy a kisasszony a jegyesed.
Hivatalos eljegyzés ídőpontját pedig neked kéne meghatároznod.
Byakuya bolintot és egy kisídőre elgondolkodva ült a tatamin.
Döntötem.
Szólalt meg határozot hangon.
A következö Sakura ünnepségen eljegyzem Hisako sant.
Shinji elégedeten bolintot rendbe Byakuya enek örmére igyál velem egy kupica saket. Shinji most Hisakora nézet.
Hisako-san lenne egy kérdésem.
Hisako kedvesen Shinjire mosolygot és halk szavakkal igent mondot.
Igazán szereti az öcsémet?
Igen nagyon szeretem Byakuya-samat.
Az első pillanatól kezdve.
Nekem ennyi elég is.
Ha megengeded Shinji most menem kell még sok a dolgom.
Byakuya felált a tatamiról aztán Hisako is követe példáját.
Shinji elköszönt öcsétől aztán Hisakohoz lépet és meghajoltak egymás elöt.
Remélem hamarosan üdvözölhetem a családunkba.
Elindultunk a tólóajtó felé.
Kihúzták és kilépve rajta végig siklotunk a lépcsön  ki a kertbe.
A hátsó kapun elhagyták a rezidenciát.
Zavartan Byakuya-samára néztem és egy gyöngéd mosolyal megszólaltam.
Ezt komyolyan gondolta Byakuya-sama?
 Igen Hisako-san. Eljegyzem jövő tavasszal.
Ezt már eldöntöttem.
Miért kérdi, tán nem örül neki?
De nagyon Byakuya-sama.
Így sokkal nehezebb dolgom lesz az akadémián.
Mielöt elbúcsuztak volna Byakuya és Hisako ajka egymásba fonodot egy pillanatra. Átkarolták egymást.
Valahonan mindketen boldogok voltak hogy végre felebent a fátyol titkuk alol és egy szeb boldogab jővő felé vették útjukat.

Folytatása következik