1.fejezet

1.fejezet

A kezemben lévő fecnit tanulmányoztam épp nagy erőkkel elméletileg a rajta álló cím alatt lévő ház mellett, mikor egy söprűvel felszerelkezett kiskölyök rohant oda hozzám.
-Mit akarsz itt, hmmm?- kérdezett rá gondolkodás nélkül, nem túl kedves stílusban.
-Semmi olyat, amiben egy magadfajta kis ágybavizelő segíteni tudna, kisfiú!
-Nem vagyok ágybavizelő, banya! Itt én vagyok a főnök, Jinta-sama!
-Hát nekem meg azt mondták, hogy egy bizonyos Urahara Kisuke itt a főnök, aki épp alkalmazottat keres. Szó sem volt söprűvel hadonászó ovisokról. Takarodj, hívd a főnököt, vagy a legközelebbi elérhető szobatiszta embert!
Az üvöltözésre egy zöld-fehér csíkos kalapot viselő, piszkosszőke férfi lépett ki az ajtón. Az első dolog, amit megállapítottam vele kapcsolatban, az az volt, hogy egész jól néz ki, viszont ha a kölyök az ő gyereke, akkor marhára megszívhatom.
-Áhhh, a kisasszony Inada Tsukiko, ha nem tévedek. Urahara Kisuke vagyok, szolgálatára. Kérem, fáradjon be.- mondta egy bájos kis mosollyal. Mit ne mondjak, a stílusa tökéletes volt. Udvarias, állati édes...
-A munkára szeretnék jelentkezni, uram. A Seireitei új kihelyezett embere vagyok, azt mondták, hogy az ön házában lakhatnék, és munkát is tudna biztosítani.
-Persze, persze. Semmi probléma. Akkor az új lakása és munkája örömére igyunk egyet!
-Rendben, uram.
Ez egészen jól alakult, szóval kezdtem azt érezni, hogy nagyon szépen mennek a dolgaim, de az életben semmi nem ilyen egyszerű. Alig ittunk egy párat, a fickó is elkezdte elengedni magát és az urvarias stílusa átváltott tenyérbemászóra.
-Szerintem tegeződjünk, rendben, Tsukiko-chan?- vigyorgott rám.
-Hát, nem is tudom, Urahara-san. Én most elmennék a szobámba.
-Ugyanmár, neked csak Kisuke. Amúgy meg hova sietsz? Beszélgessünk még!
-Köszönöm, nem!
-Akkor a szobádba kisérlek.
A karját nyújototta felém, én viszont inkább nem fogadtam el, amitől olyanok voltunk, mint valami hülye film két főszereplője. Csak álltam ott, és néztem rá faarccal. Nem igazán vette, hogy ezzel mit akarok tudtára adni, szóval vidáman elindult a szoba felé.
-Hát, itt volnánk, Tsukiko-chan, ha valamire szükséged van, vagy csak társaságra vágysz, a szobám ajtaja mindig nyitva áll elötted. Fordulj hozzám bizalommal.
Minden vágyam hozzá fordulni, igazán! Inkább a piához fordulnék a problémáim megoldására, mint hozzá! Megkérném, hogy segítsen behozni a bőröndjeimet, 5 perc múlva már az ágyában akarna forgolódni... Jó pasi, persze, de hány éves lehet? Shinigami esetében nehéz megállapítani, de...

Másnap reggel pizsamában megtem ki a konyhába reggelit csinálni. Épp félálomban kíséreltem meg a kenyér és a kezem felvágását, amikor valaki hátulról átölelt.
-Jó reggelt, szépségem. Hogy aludt az én kedves kis alkalmazottam?
-Urahara-san, másszon már le rólam!!!!- kiabáltam rá.
-Kisuke, te kis butus. Amúgy pedig miért engednélek el, hmmm?
-Mert különben beperelem szexuális zaklatásért?
-Naaah, itt ez megszokott köszöntési forma. Csak családiasan, ez az elvem.
-Például kit köszönt még így, hm?- néztem rá úgy, ahogy a hülyékre szokás. Ekkor lépett be Tessai-san, mit sem sejtve, de Urahara rávetette magát és megölelte.
-Tessai-san, jó reggelt!- köszöntötte vidáman, de szegény ember elég meglepett képet vágott. Engem elért a röhögés, szóval jól indult a napom... Persze Urahara-san hasonlóan viselkedett velem a nap többi részében is: mindig körülöttem mászkált, aztán elkezdett bújni, ölelgetni, mondván ez itt megszokott. Gyenge duma!

Pár nap után a fürdőszobába is csak belopakodva mertem menni, nehogy "véletlenül bejöjjön". Mert persze zár nem volt, óh, miért is lett volna... A szappant akartam leöblíteni magamról, mikor elment a melegvíz. Hihetetlen sebességgel pattantam ki a zuhany alól,  ahogy a jéghideg víz elkezdett folyni rám. Gyorsan magamra csavartam egy törölközőt és kiléptem az ajtón, hogy megkérjem Tessai-sant, hogy csináljon valamit. Mit ad isten, Urahara szembejött a folyosón...
-Áhhhh, Tsukiko-chan, segíthetek valamiben?- mondta vigyorogva, miközben végignézett rajtam. Az a törölköző nem volt valami nagy...
-Elment a melegvíz, mikor zuhanyoztam.- válaszoltam idegesen.
-Meglátjuk, hogy mit tehetünk.- válaszolt nagy titokzatosan. A vizet melegítő kazánhoz mentünk, aztán felállt egy székre, hogy lássa, hogy mi vele a gond. Sajnos kicsivel több figyelmet fordított a törölközőmbe való bebámulásra, mint a kazán megjavítására.
-A törölközőm alatt minden rendben van, Urahara-san.
-Kisuke, neked csak Kisuke.