2.fejezet

2.fejezet

Ahogy Urahara a kazánnal piszmogott, én leültem egy kicsit. A kis leülésből persze az lett, hogy elbóbiskoltam, abból pedig az lett, hogy teljesen bealudtam. Órákkal késöbb, mikor felébredtem, majdnem infarkutsom lett. Urahara ágyában feküdtem, gondosan betakargatva egy puha, de meglehetősen lenge kis takaró-szerű valamivel, mellettem a főnök. Arccal felém fordult, még álmában is mosolygott. Az öklömmel megkopogtattam a feje tetejét, amitől hirtelen felpattantak a szemei és egy rémült kis nyüszítéssel felugrott ülő helyzetbe. Úgy kell a hülyéjének!
-Ezt meg miért kaptam?- kérdezte fájdalmas hangon. Hehe, elég erőset ütöttem.
-Mert ez már nem az első alkalom, hogy zaklat, maga vén, perverz disznó! Hogy képzeli? Keressen korabeli, rozzant nőcskéket, azt ajánlom.
Jót kuncogott rajtam, mintha kedvesen, csipkelődő hangnemben mondtam volna, pedig inkább kiabálásnak nevezném. Mi a büdös fenétől ilyen elszánt? Nincs esélye nálam. Lehet, hogy ő egy pénzes boltos manus, de az nem számít semmit. Ha az utolsó kis shinigami lenne, de a személyisége jó, akkor nekem jó lenne, de így... Tenyérbemászó. Idegesen magam köré csavartam a törölközőt, plusz a takarót, aztán elkezdtem kifelé csoszogni. Az ajtót csuktam volna be, mikor Ururu megjelent a fürdő ajtajában. A kislány csak annyit látott, hogy össz-vissz valami rongyba csavarva kiléptem Urahara szobájának ajtaján, elég kómás fejjel. Meg sem tudtam mukkanni, mert azzal a lendülettel visszament a fürdőbe és magára csukta az ajtót. Ezt hívják oltári buktának. A szobámban felvettem valami ruhaneműt, aztán visszamentem az ajtóhoz, hogy egy kis lelket verjek a kislányba és tisztázzak mindent.
-Kicsim, teljesen félreértettél mindent. A takaró nem azért volt rajtam... Érted! Rosszul jött ki a helyzet, ennyi, amúgy soha nem tettem volna ilyet. Nem.
Végig sem mondtam, jött a következő hülye helyzet: wc lehúzásának hangja, aztán az ajtóban megjelent a főnök mosolygó arca.
-Tudom, drágám, hogy soha nem ütöttél volna meg, csak a helyzet volt rossz. Semmi baj, nem tudok rád haragudni. Nah, gyere, ölelj meg!- mondta jóságos(nak szánt, burkoltam perverz) hangon. Lendült az öklöm és egy jól irányzott jobb egyenessel pontot tettem a dolgok végére. Szerencsétlen nem értette, hogy mégis mi ez a hirtelen hangulatváltás.
-Azt hittem, Ururu van bent, azért mondtam ezeket a dolgokat! Idióta!

A reggelinél Ururu, meg én csak bámultunk magunk elé, amíg a fiúk teljesen jól elcseverésztek. Evés után volt egy kis beszélgetésem a kislánnyal, aki utána már tisztán értette, hogy mi a helyzet. Ha Jintának próbáltam volna elmagyarázni, akkor még mindig ott ülnék. A férfiak...

Urahara-san tovább zaklatott, de megpróbáltam nem figyelni rá. Épp erősen figyelmen kívül hagyva teregettem, mikor Jinta a hátam mögött beletúrt a ruháskosárba. A kis szerencsétlen azt hitte, hogy nem látom, pedig dehogynem...
-Mit csinálsz, öcsi?
-Semmit!
-Nagyon gyenge kamu, chibi. Azt hiszed, bedőlök? Butus kis pisis vagy te...
-Nem vagyok pisis! Felnőtt férfi vagyok!!!
A zsebéből kilógott az egyik bugyim, amit épp most mostam ki.
-Mi a frászta akarsz csinálni a bugyimmal, te kis instant dögvész?- kiabáltam rá.
Nem szólt semmit, de ekkor Ururu, az egyetlen szövetségesem odaszaladt hozzám és a fülembe suttogta.
-Az eresz csatornájába akarja beletömni. Akkor Tessai-san kénytelen lesz azt kidugítani és nem fog tudni arra figyelni, hogy ő dolgozik-e.
A szemeimet forgattam, aztán úgy döntöttem, segítek neki. Beletúrtam a kosárba, aztán odadobtam neki egy ruhadarabot.
-Tessék, ez Urahara-san egyik boxere, vidd ezt.
-Kedvesem, nem kell ilyen gyerekes dolgokat kitalálnod, hogy felhívd a figyelmemet magadra. Ha akarod, kizárólag rád figyelek. Ezt veheted ígéretnek is. Csak egy picike mondat. "Kisuke, szeretlek." - búgta a fülembe a főnök, aki az elöbb még itt sem volt.
-Urahara-san, maga egy bolond.- mondtam lassan egy másik picike mondatot.
-Persze, ha azt szeretnéd. Nekem mindegy.
Ezen a ponton már legszívesebben meggyújtottam volna rajta a kabátot. De nem, azt most nem szabad, a rendőrök sokat kérdezősködnének. Nyugalom, nyugalom, béke, belső egyensúly.
-Mosolyogj egyet a kedvemért, kérlek!- gügyögte idióta arccal.
-Inkább folytatnám a teregetést, ha nem nagy gond, főnök úr.