1.fejezet

1.fejezet

Unottan ültem egy asztalnál. Bál, mindenki táncol és jól mulat, de én szívesebben maradok ki belőle. Hidegen figyeltem a körülöttem táncoló párokat. Hát azért kellett egész nap készülődnöm, hogy aztán megegyen az unalom? Épp azon gondolkodtam, hogy milyen üres az életem, mikor egy férfi jelent meg az asztal mellett.
-Szabad egy táncra?- kérdezte, a kezét nyújtva felém. Alaposan végigmértem, de semmi említésre méltót nem láttam rajta.
-Köszönöm, de inkább nem.- válaszoltam egy kis fintorral. Ő is szomorkásan kullogott el, mint a többiek elötte. Vissza akartam térni a megkezdett pezsgőmhöz, de halk kuncogást hallottam meg a hátam mögött.
-Egy csinos ifjú hölgy, mégis olyan hideg, mint a jég.- mondta a hang. Felé kaptam a fejemet. Hihetetlenül jóképű volt! Elegáns volt, de mégis volt benne valami, amitől nem volt olyan merev, talán a hosszabb, hullámos haj, vagy a hamiskás mosoly.
-Mégis megtudhatom, hogy ön kicsoda?- kérdeztem kissé ingerülten.
-Lord Tyki Mikk vagyok. Kegyed pedig Marianne Phantomhive (igen a Kuroshitsujiból jött :D), ha nem tévedek.
-Pontosan. Ismerjük egymást valahonnan?
-_Még_ nem. Viszont most két választása van. Engedi, hogy az estét a közelében töltsem és megtisztel figyelmével, vagy kénytelen lesz végignézni, ahogy időről időre bánatos pillantásokat vetek önre, olyan szívfájdítóan, ahogy még embert nem látott.
Hangosan kacagni kezdtem rajta. Végre valaki, aki felkeltette az érdeklődésemet! Nem akármilyen fickó, ha csak ilyen könnyedén próbálkozik, annak ellenére, hogy látta, ahogy kikosaraztam az előzőt. Pont az esetem!
-Legyen, maradhat, de akkor elvárom, hogy szórakoztasson is!
Elégedetten elmosolyodott, aztán leült mellém. Az este további részében egy pillanatig sem unatkoztam. Rengeteget táncoltunk, nevetgéltünk, mintha senki más nem is lett volna körülöttünk. Kár, hogy már eldöntöttem...

Már késő éjjel volt, de a bál folytatódott tovább, mi pedig élveztük egymás társaságát. Tyki hozott inni egy pohárral, aztán mégeggyel, aztán megint és megint. Éreztem, hogy kezd kissé a fejembe szállni, de ennyivel nem lehetett teljesen kiütni.
-Még egy pohárral az én egészségemre.- mondta és próbált egy újabb adag pezsgőt keríteni, de a fejemet ráztam.
-Ennyi is bőven elég volt. Az az érzésem, hogy csak le akar itatni, hogy utána azt tehessen velem, amit csak akar.
-Én?- kérdezte színpadiasan. -Eszembe sem jutna ilyesmi.
A hangja ártatlan volt, de a szemeiben teljesen más látszott. Látszott, hogy nem egy ma született bárányka, de valahogy tetszett benne még ez is. Kicsivel késöbb meguntam a mulatságot. Lépnem kell...
-Tyki kedves, lenne szíves kikísérni? A ház másik szárnyában kaptam egy szobát. Kezd kissé nagy lenni itt a forróság.
Egy csábító mosollyal felsegített és elindultunk az ajtó irányába.
-Csak nem érzi rosszul magát? Az én szobám közelebb van, felmehetnénk egy kis...- itt megengedett magának még egy hamiskás mosolyt. -... privát diskurzusra.
-Úgy érzem, nem bírom ki addig.- suttogtam heves szempillarebegtetések közepette.
-Értem... Láttam a közelben egy kellemes kis teraszt, ahol senki nem jár. Erre!
Ahogy kiértünk, türelmetlenül dobolni kezdtem a lábammal.
-Gyorsan, vetkőzz már!- mondtam neki, mire egy kérdő kifejezés ült ki az arcára. -Mire vársz, tapsra? Vetkőzz már, mielött meggondolom magam...
-Milyen kis türelmetlen...- motyogta, aztán elkezdte kigombolni a nadrágját.
-Az inget is! Igyekezz!
-Drágám, tudja az édesanyád, hogy a kislánya miket művel félreeső sarkokban, ráadásul olyan férfiakkal, akiket alig ismer?
-A kezed járjon, ne a szád!
Egy pillanattal késöbb anyaszült meztelenül támaszkodott a korláton.
-Jut is eszembe, te nem szeretnél levetkőzni?
-Fordulj el!
Úgy nézett rám, mint egy idiótára, de aztán fogta magát, hátat fordított és várt. És erre a pillanatra vártam! Gyorsan levettem a ruhámat, aztán felkaptam az övéit és öltözni kezdtem. Kicsit nagyok voltak rám, de arra pont jók, hogy a tömegben elvegyülve kisurranhassak. Álruhának megfelel! Azért sajnáltam, hogy pont Tyki jár így. Mármint ő volt az egyetlen, aki még tetszett volna nekem.
-Visszafordulhatsz, édes!
-Ne várass sokáig, mert mindjárt beleőrülök...
Ahogy rámnézett, látszott rajta a teljes tanácstalanság.
-Mit keresnek rajtad a ruháim?
-Kölcsönveszem őket. Remélem nem bánod. Mellesleg köszönöm az estét, jól éreztem magam veled. Néha összefuthatnánk majd egy kis privát diskurzusra. Pá!
Azzal kimásztam a korláton keresztül és futni kezdtem, át a kerten. Remélem még találkozunk, Lord Mikk!