2.fejezet

2.fejezet

Rohantam, ahogy csak bírtam, de jelentősen lassított, hogy Tyki nadrágja folyamatosan le akart esni rólam. A kert eldugott padjain párocskákat láttam elmélyülten "ismerkedni". Elvigyorodtam a gondolatra, hogy az a drága Lord Mikk is valami hasonlót képzelt el az éjszaka hátralevő részére. Akármilyen helyes és különleges is legyen, csak férfiből van ő is, nem kell sokat várni tőle. A férfiakat sosem éreztem egyenrangúnak. Ostoba, könnyen irányítható teremtmények, akik csak szórakozásra és fajfenntartásra jók. Tyki viszont meglepően magas szintűnek tűnt. Minden témához hozzá tudott szólni, remek humora volt, ráadásul az a fenék... Megért egy misét!

Már a sokadik poharamat ürítettem ki a kocsma hátsó asztalánál. Sokkal jobban szerettem az ilyen helyeket, mint a bálokat. Fülledt meleg volt, szóval kigomboltam az ing felső két gombját.
-Csak nem a kedvenc kis tolvajom?- suttogta valaki mögöttem.
-Tyki?
-Bizony, édes. Hát nem te mondtad, hogy néha öszefuthatnánk?
Egy elégedett vigyorral nézett régig rajtam, ekkor tűnt fel, hogy kicsit túlzottan sikerült kigombolkoznom...
-Tudod mit? Tartsd meg a ruháimat, rajtad valahogy sokkal jobban állnak.
Elfintorodtam a kommentárján, de inkább csak reflexből, nem igazi sértettségből. Könnyedén leült az asztalomhoz, pedig nem hívtam, aztán szemmel láthatóan bebámult az ingem, vagyis a saját ingje alá. Egy kicsit előrébb hajoltam. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Hadd lásson valamit a szerencsétlen, úgysem kapott semmit.
-Egy kérdésem lenne: hogy jutottál fel a szobádba, anélkül, hogy megláttak volna?
-A falakon keresztül.- válaszolta egy sunyi pillantással. Oh persze, a falakon keresztül!
-Szabad megkérdeznem, hogy mégis mit akarsz tőlem?
-Hát... talán még én magam is belepirulnék, ha el kellene mondanom.
-Disznó!
-Most miért? Semmit nem mondtam, ami sértette volna érzékeny, ártatlan lelkedet! Amúgy pedig ha valamit akarok, akkor azt meg is kapom. Kimondom kerek perec: azt akarom, hogy az enyém legyél. De kéresd csak magad, akkor csak sokkal jobb érzés lesz, ha elérem a célomat!
A mosolyából ítélve biztos volt a dolgában. Micsoda felfuvalkodott alak! De mégsem könnyű ellenállni neki. Az első pillanattól tudnom kellett volna, hogy sokat fog főni a fejem miatta. Talán túlságosan elkalandoztam, mert Tyki halkan felnevetett.
-Oh, mi történt? A kis hercegnőnk fejét már most sikerült annyira elcsavarnom, hogy teljesen megfeledkezett magáról?
-Kicsit sokat képzelsz magadról, ugye tudod?- kérdeztem egy bájos mosollyal.
-Pont úgy, mint te, angyalom.- válaszolta, szintén mosolyogva. Ha valaki kicsit távolabbról figyelt és nem hallotta, miről beszéltünk, akár úgy is láthatta, hogy csak kellemesen cseverészünk. -Ami pedig a korábban történteket illeti, készülhetsz a bosszúmra.
-Akkor kezdek félni. Viszont most megyek. Viszlát, lordom!
-Viszlát, jövendőbelim!
-Arra aztán várhatsz!

Kellemesen langyos vasárnap hajnal volt, olyan 9 óra felé járt az idő, ami technikailag már nem hajnal, de én még békésen aludtam, egészen addig, amíg az egyik cseléd el nem kezdett ébresztgetni.
-Kisasszony, egy fiatal lord jött látogatóba! Készülődjön gyorsan!
-Mhhh... már megint melyik üresfejű idióta?
-Lord Tyki Mikk.
Kapkodva kipattantam az ágyamból és készülni kezdtem. Azt a luxust nem engedhettem meg magamnak, hogy rosszul nézzek ki elötte. Mikor lesétáltam a nappaliba, valami olyat láttam, ami örökre bevésődött az emlékezetembe: az anyámmal szemben Tyki ült, és egy csésze teát szürcsölgetett, mint egy tökéletes úriember. Ahogy anya hátrafordult és rámnézett, Tyki egy kifejezetten sokat sejtető pillantással mért végig. Az egészben az volt a legkegyetlenebb, hogy anyám elött nem kezdhettem el kötekedni vele.
-Gyere csak, kislányom!- hívott oda anya. -Ez a fess fiatalember hozzád jött. Nem is meséltél róla, hogy megismerkedtél egy ilyen megnyerő férfivel.
-Mi nem is ismerjük egymást annyira közelről...- kezdett szabadkozni Tyki. -...de nem bírtam ki, látnom kellett a lányát.
-Akkor én kettesben is hagyom önt vele!
Mikor leültem mellé, lustán hátradőlt a kanapén.
-Mégis mi a frászt keres itt?
-Csak látni akartalak. Már a nappalitokig jutottam. Innen csak egy lépés a hálószobád!
-Abba azért nekem is lesz beleszólásom!