3.fejezet

3.fejezet

-Utálom ismételni magam, de te tényleg beképzelt vagy, kedves Lord Mikk.
-Nem is tudom, hogy fogsz elviselni az esküvőnk után.- tette hozzá vigyorogva.
-Te tényleg azt hiszed, hogy van esélyed? Ez az év vicce! Tudod, még ha engem sikerülne is meggyőznöd, a szüleim engedélye kell, hogy elvehess. Apámat ismerve...
-Amíg rád vártam, találkoztam vele. Kellemesen elbeszélgettünk, aztán megkérdezte, hogy mik a szándékaim veled. Természetesen azt válaszoltam, hogy életem szerelme vagy és feleségül szeretnélek venni, mire ő elmosolyodott és meghívott, hogy töltsek itt pár napot. Szóval, azt hiszem, ezzel sem lesz gond!
Szabályosan tátva maradt a szám. Azt tudtam, hogy nem mindennapi alak, de hogy a saját családomat is ilyen csúnyán kijátszotta ellenem... ez azért egy kissé durva.
-Tudom, hogy mire gondolsz! "Hogy lehet az, hogy ez a fickó levakarhatatlan és egy perc békét sem hagy nekem?" Ez a taktikám. Mindenhova beférkőzöm, hogy egy kis időre se tudj elszakadni tőlem, hogy minden gondolatodban ott legyek, és elérem, hogy élni se tudj nélkülem.
Egy udvarias mosollyal hallgattam végig, de elég morbid dolgokat mondott, szóval kezdett az az érzésem lenni, hogy nem teljesen normális.
-Miért vagy ennyire elszánt?
-Sértené a büszkeségemet, ha hagynám, hogy kicsússz a kezeim közül.
-Az én büszkeségemet viszont az sértené, ha könnyen meg tudnál szerezni.
Örömmel töltött el a tudat, hogy végre valaki olyat találtam, aki talán méltó ellenfelem lehet. Látszott rajta, hogy ő tényleg nem fogja feladni a harcot, viszont az is egyértelművé vált, hogy nem egy tiszta játékos. Mondjuk az első találkozásunk megmutatta neki, hogy én sem vagyok az.
-Csak ücsörgünk itt egész nap?- kérdeztem unott hangon. -Nem is vagy olyan nagy szám...- morgolódtam, mire Tyki hirtelen hanyatt döntött a kanapén. Vészjósló volt az arca, mikor fölém hajolt.
-Ajaj, csak nem csapdában van a kis hercegnő?
-Mássz le rólam!- morogtam az összeszorított fogaimon keresztül. Kezdett veszélyessé válni a helyzet.
-Csak vicceltem!- nevetett le rám, aztán elengedett.

A nap hátralevő részében tovább piszkált. Idő közben úgy döntött, 4 napig marad nálunk, ami azt jelentette, hogy 4 napig folyamatosan figyelnem kellett, hogy ne tehessen semmit olyat, ami esetleg meghozhatja neki a nyerő pozíciót.

A drága lord kedves kis kötekedései minden erőmet leszívták. Este úgy döntöttem, veszek egy hosszú, forró fürdőt, természetesen gondosan bezárt ajtó mögött. Teliengedtem a kádat, épp bemásztam volna, de aztán eszembe jutott, hogy még egyszer le kellene ellenőriznem a zárat. Gyorsan magam köré csavartam egy törölközőt. Ahogy az ajtóval babráltam, valami furcsára lettem figyelmes. Füstszag... Visszafordulva iskerült meglátnom a forrását is: Tyki a kádban ült és cigarettázott.
-Megkérhetlek, hogy távozz?
-Pedig én csak segíteni akarok! Megmosom a hátadat, ilyesmik.
-Figyelj, az egy dolog, amit eddig műveltél, de most kezdesz tényleg felbosszantani.
Rá szegeztem a mutatóujjamat, mire ő elkapta a csuklómat és próbált berángatni a kádba maga mellé. Becsületemre legyen mondva, erősen küzdöttem, de hiába. Lerángatta a törölközőmet, aztán behúzott maga mellé.
-Hát miért kellett ennyire ellenkezned, hm? A végén úgyis az van, amit én akarok.
Gyilkos tekinettel néztem rá, mire ő közelebb kezdett aranyszolni. Egyre jobban hozzám hajolt, centiről centire. Meg akartam állítani, de... Próbáltam szólni, de valahogy nem jöttek a szavak. Még közelebb... Elégedetten elmosolyodott. Lassan átkaroltam a nyakát. Már csak pár centi... Aztán a hátam mögött kezdett matatni valamit.
-M-mi a fenét kotorászol?!
-Hát...- kezdte egy szélesebb mosollyal. -...én csak a szappanért nyúltam. Ott van a kád szélén, a hátad mögött.
Vörös arrcal engedtem el, mire ő csak kuncogott egyet. Hogy mer ilyen ízléstelen vicceket űzni velem??? Hogy jön ő ehez?! Engem még soha nem vettek ilyen csúnyán palira, főleg nem egy ilyen olcsó kis szépfiú!