4.fejezet

4.fejezet

-Most azonnal takarodj ki innen!- kiabáltam rá.
-Ohhh, hát most meg miért kiabálsz, egyetlenem? Csak nem félsz?
Kezembe vettem a szappant, csak hogy elterelje valami a figyelmemet arról a tényről, hogy nem egy kád, de még egy kiskanál vízbe is belefolytanám a drága lordot.
-Komolyan, te aztán különleges lány vagy. Akár még fizetnék is érted!
Egy pillanatig csak bámultam rá, még a szám is tátva maradt. Ennyire még soha nem sértettek meg. A dühtől könnyes szemekkel másztam ki a kádból, de nem voltam elég óvatos, szóval egy hatalmas csattanással elterültem a padlón. Hirtelen nem tudtam, hogy mit tegyek. Hát hogy lehet így szégyenben maradni?
-Óvatosan!- mondta Tyki és már mászott is kifelé. Finoman felsegített és egy fürdőköpenyt adott rám. -Jól vagy? Nincs valaki komoly bajod?
Csendben megráztam a fejemet, mire ő kedvesen megsimogatta az arcomat.
-Ugye tudod, hogy nagyon megijesztettél? Vigyázhatnál magadra!
Most először láttam rajta, hogy nem csak játszik. Folyamatosan azt mondogatta, hogy mennyire érdeklem, de eddig csak fizikainak tűnt a vonzalma. Hirtelen már nem is haragudtam rá. Idióta, beképzelt majom, de mégis ott volt valami leírhatatlan, amitől nem bírtam tovább gyűlölni őt.
-Biztos jól érzed magad? Olyan az arckifejezésed, mintha nem is itt lennél lélekben. Ugye nem ütötted be a fejedet?
A nap többi részében minden mozdulatomat figyelte, hogy ha esetleg rosszul lennék, segíthessen. Ha három méternél távolabb mentem tőle, rögtön utánam sietett és a karját nyújtotta, hogy karoljak belé. Hihetetlenül figyelmes volt, szinte már belé is szerettem. Szinte! Elvégre is férfiből van, azok pedig megbízhatatlanok.

Utolsó este sokáig iszogattunk, az igazat megvallva, talán kissé túlzásba is estem.
-Szeretlek!- suttogtam a fülébe a sokadik pohár után, aztán elkezdtem kigombolni az ingjét, de ő csak óvatosan eltolt magától.
-Nem, nem, nem, kisasszony! Egy jólnevelt ifjú hölgynek türelmesnek kell lennie.
-De Tyki...- nyafogtam.
-Csitt, kedves! Aludnod kellene, mert már kezdesz csacsiságokat beszélni.
Innentől teljes filmszakadás.

Reggel még ki sem nyitottam a szemeimet, már iszonyú fejfájást éreztem, de közben... valami olyan furcsa volt. Ahogy lassan magamhoz tértem, a csendesen alvó Tykit találtam magam mellett az ágyamban. Semmi nem történt, abban biztos voltam. Valószínűleg csak elnyomta az álom, miközben engem próbált rábírni, hogy aludjak végre. Eszembe jutott valami, amivel finoman felébreszthetem... Lassan odahajoltamtam hozzá és megcsókoltam. Általában a hős lovag ébreszti fel így élete szerelmét a mesékben, de sebaj. Még alig kezdtem el, mikor ő egy hirtelen mozdulattal átfordult, engem pedig szorosan a matracba préselt. Sikkantottam egyet, ő pedig hangosan kacagni kezdett rajtam.
-Ezt nevezem én kellemes ébresztésnek! Hogy érzed magad?
-Másnaposan...
-Szegénykém! Nah gyere, bújj ide, majd adok gyógypuszit!
Mikor elindult haza, legszívesebben el sem engedtem volna.

A következő bálra hatalmas lelkesedéssel indultam el, mivel tudtam, hogy Tyki biztosan ott lesz. Türelmetlenül sétáltam végig a termen, próbáltam minél hamarabb megtalálni őt. Mikor megláttam, egyből odalopakodtam a háta mögé.
-Micsoda meglepetés!- suttogtam a fülébe. Hatalmas szemekkel nézett rám, aztán közönyös tekintettel elmábult a vállam fölött. -Mi a baj, nem is hiányoztam?
-Te meg miről beszélsz?
-Tyki édes, ne viccelj már!
-Elnézést, de békén hagynál végre? Csak magadat járatod le, ha tovább futsz utánam.
-Mi?
-Jól hallottál!- válaszolta egy undorodó arckifejezéssel. -Szerinted hány hozzád hasonló kis hercegnőt találhatok magamnak öt perc leforgása alatt? Menj szépen és foglald el magad valamivel!