4.fejezet
(Bakura)

Mivel eléggé meg lett jegyezve az arcom Domino Cityben, inkább a sikátorok hosszú útvonalain metünk be a városba. Az árnyakat inkább a város peremén hagytam, egy ideig nélkülük is elboldogulok. A sikátorok piszkosak voltak, és büdösek. Néha térdig jártunk a vízben. Néha-néha egy egy patkány is megmutatta magát. Meg kell találnom azt a szemét Yugit. Vagyis legalább a csajt, mert akkor észtvesztve rohannak majd a megmentésére. Ahogy kinéztem az egyik csatornafedél alól, hogy körbenézzek hol vagyunk... Atemut pillantottam meg. Hirtelen megállt a szemét, és hátra nézett. Visszább húzódtam, és csendben a fedelet visszacsúsztattam.
- Ceh, ez közel volt. – dörmögtem - Mit keres itt ez a kretén? Ennek már halottnak kéne lennie! Bosszantó egy alak.
Egy másik aknanyíláson másztunk ki, hogy ne rondítson bele a tervembe az a szemét fáraó.
- A fáraónak is biztos hiányoznak az ikonok. Talán ha említenénk neki mire készülünk, nem állna az utunkba.
- Drága Malik. Neked megártott a klímaváltozás! - jelentettem ki - A fáraó biztosan az ő kis barátait fogja védeni. Az ikonok elkészítésével viszont megöleti őket.
- Ott a csaj! - szólalt meg.
- Mi?
- Ott van a csaj! - mutatott előre.
- A fáraó meg sehol. - vigyorogtam - Helyes.
Megindultunk a csaj felé. Eléggé sietett, úgyhogy kapkodhattuk utána a lábunkat. Hatalmas fekete köpeny volt rajtunk. Még Malik szerezte ezeket, a régi elmeháborodott korából. Bár elég félelmetes lehet, hogy két csukjás alak követi, mégis a csaj észre se vett minket. A sulinál kötött ki. Végre megállt. Itt az alkalom, hogy elkapjuk. Már bekészültem, hogy elrugaszkodom, odarohanok, és elkapom, de ekkor megjelent az az átkozott fáraó.
- Na mindegy. - egyenesedtem fel - Majd meglátogatjuk otthon. - szóltam sejtelmes vigyort húzva a számon.
Tudtam hol lakik, hála az én régi hordozómnak. Pár pillanat, és ott is voltunk. Szó nélkül berúgtam az ajtót, egyáltalán nem babrálva a zárral.
- Így felkelted a szomszédok figyelmét. - mondta Malik sóhajtva.
- Ingyen műsor. - nevettem - Örüljenek neki.
Persze papa mama már szaladt is, hogy mi volt ez a zaj.
- K-Kik vagytok? - kérdezte kezében remegve tartva a kést drága papa.
- Mindig ugyanaz a kérdés. - ráztam a fejem - Ki vagy? Mit akarsz? Miért csinálod ezt? Aztán kifogynak a kérdésekből... Ne csináld! Ez fáj! Könyörülj rajtam! Kérlek ne ölj meg... Mindig ugyanaz...
Elvettem az asztalról a vázát, majd határozott mozdulattal papa remegő kezének dobtam. Ő elejtette a kést, és sajgó kezéhez kapott. Malik felvette a kést a földről, és elkapva a pasast a nyakához szegezte. Mama persze mozdulni se tudott a félelemtől. Mi lett volna ezzel, ha az ősi Egyiptomba kellett volna élnie. Malik elvezette a pasast, egy másik szobába, én meg elkapva a nő karját magammal rángattam. Odakötöztük egy székhez mindkettőjüket, és vártuk, hogy hőn szeretett lányuk hazaérjen. Addig mi szépen felforgattuk az egész házat.
- Mind egytől egyik valami nyálas, vagy béna film. - dobáltam szét a lemezeket - Nem mindha a könyvek mások lennének.
- Megtaláltam a csaj naplóját. - jött ki a szobájából vigyorogva Malik.
- Na, Malik, csúnya dolog beleolvasni más naplójába. - kaptam ki a kezéből - Bízd csak ezt rám!
Kinyitottam a csiricsáré füzetecskét, és valami olyat kerestem, ami nem hótunalmas.
- "Azt hittem, hogy ez a nap is olyan lesz mint a többi. - olvastam - De nem! Yugi felvetette, hogy menjünk el moziba, és ő is fog jönni! Atemu! Amióta csak megláttam beleszerettem..."
- Ennyi elég lesz. - rázta ki Malikot a hideg.
De nem csak őt, engem is. A dátumot néztem.
- Hanyadik hó hanyadika van? - kérdetem.
- Május 18. - mondta értetlenül - Mert?
- Ez a bejegyzés hetekkel ezelőtt volt ideírva. - mondtam, és éreztem, hogy a düh átjárja a testem - Amíg én abban a fekete lyukban ádáz csatákat vívtam, amíg én szenvedtem... Ez itt szórakozott a drágalátos "barátaival"!
Olyan dühös lettem, hogy a naplót elvágtam a francba, ami kirepült a csukott ablaküvegen. A szilánkok szinte robbanásszerűen váltak el egymástól, és hullottak le a földre. Mély lélegzeteket vettem, hogy kitisztuljanak a gondolataim. Aztán leültem az egyik fotelba, hogy a dühtől keletkezett remegésemet is csillapítsan. Malik csak állt, és zsebretett kézzel bámult.
- Most mi van? - mordultam rá.
- Nagyon ki tud téged akasztani ez a fáraó. - nevette - Én is gyűlölöm, de ennyire még sosem akasztott ki a gondolata.
- Ceh. - mordultam egyet, majd a mellettem lévő asztalon futott végig a tekintetem.
Fényképek sorozata. Papa, mama, barátok... mind boldogok. De nem sokáig. Már nem kell sok idő, és az ikonok elkészülnek. Ekkor érkezett meg a csaj. Ijedten esett be a lakásba, és az arca elsápadt, mikor meglátott engem.
- Szép anyukád van. - tettem vissza vigyorogva a fényképet az asztalra.
- M-Mit tettél velük? - kérdezte kétségbeesetten.
- Még egyenlőre semmit. Egyenlőre. Persze majd idővel nekik is meg kell halniuk, akárcsak neked, és a barátaidnak. Köztük a drágalátos fáraónak.
- F-Fáraó? Miről beszélsz?
- Az a kis féreg, akit te barátodnak tartasz, és akibe úgy belezúgtál.
- N-Nem értem miről beszélsz. - nyőgte.
- Megtaláltuk a cuki kis rózsaszín naplódat. - kapta el hirtelen Malik a csaj nyakát.
Az ajtó mögé bújt el, amikor a lány jött, így nem vette észre, és nagy meglepetés lehetett neki.
- Hívjuk hát fel, drága Atemu barátodat. - vettem fel a kagylót - Malik, mond a számát.
Drága kis segédem előhalászta a csaj táskájából a telefont, és mikor megtalálta a számot, diktálni kezdett. Tárcsáztam, ki is csöngött.
- Igen? - vette fel az illető.
Még a síromból felkelve is mindenhol megismerném ezt a hangot.
- Üdv újra az élők világában, fáraó.
- Bakura? - üvöltötte.
Felálltam a kanapéról, és a telefonzsinort magammal ráncigálva a csaj elé álltam.
- Tudod a kis barátnőd nagy bajban van. És csak azt várja, hogy segíts rajta.
Elővettem a késem, majd a csaj kezéhez emeltem. Malik erősen megszorította, mert ficánkolni kezdett a kés láttán.
- Félek, hogy nem tudok sokáig uralkodni magamon, és megölöm.
Azzal a kést végighúztam a karján. A csaj felüvöltött fájdamában. Nem is csodálom, elég mély sebet ejtettem rajta, és elég rendesen vérzett is neki.
- Anzu? - ébredt rá - Ha bántani mered, én megöllek! Értetted Bakura? Megöllek!
- Várlak fáraó. - azzal kinyomtam, és félredobtam a telefont.