1. Fejezet- Szeder

Égi követek hulltak alá az ólomszürke égből, és sietve surrantak el a dühöngő villámok között. Lenalee nagy léptekkel haladt beljebb a sűrűségben, s néha a maga elől elhajtott ágak társai arcába vágódtak.
- Lenalee, óvatosabban! - szólt rá arcát dörgölve Lavi.
- Bocsánat, de a bátyám, azt mondta, sürgős a dolog. Nem késlekedhetünk. - válaszolt, de nem nézett hátra, nem is lassított, sőt, ha lehet még gyorsabban szedte lépteit. A gyors zápor hamar elillant, és a gomolygó felhők közül ragyogva bújt elő a nap.
- Elég komolynak tűnik az ügy. - súgta oda Allen Lavinak.
- Mintha máskor nem lenne az. - mordult meg mögöttük Kanda, de a két fiú nem vette magára a dolgot, Kanda mindig ilyen volt, és sokszor ez húzta ki őket a pácból.
- Azt hiszem, megvan. Ha a bátyám jó helyet adott meg, akkor itt kellene lennie valahol. - karcsú kezeit a magasból aláomló kúszócserjék tengerébe vájta. Tapogatózva haladt végig a növényfüggöny mentén, lassan csuklóig, majd már könyökig elmerült benne. - Ez az! - kiáltott fel örömittasan, és széthúzta a természet növesztette fátylat. Belépett, s utána tolult a három fiú is.
Odabent dohos szag terjengett, a falak nedvesek voltak, mohával benőtt rücskeikből áradt a hideg pára. Fénynek még csak elszórt foltjai se villantak meg a koromsötétben.
- Na jó, a hely megvan, de miért is jöttünk? Valami akumáról beszélt Komui. Nem? - tette fel a kérdést Allen.
- Igen, igen. A rend oltalmába kell vinnünk, csak azt nem tudom, hogy egy akumát minek védeni. Eleve az ellenségeink, rosszak, és meg tudják védeni magu… - Lavi már nem fejezte be mondatát. Megbotlott valamiben a sötétben, és orra bukott.
- Hát ez meg mi a fene volt?
- Az, amiért jöttünk. - hallotta Kanda hangját, majd valami nyiffanást. - Fogd meg Lenalee!
- Jajj, óvatosan.
- Úgy jó!
Elengedheted!
- Mit fogjon meg? Mi jó? Mit engedhet el?- szörnyülködött Allen. - Kanda, Lenalee, ti ugye nem?!
- Hát remélem, hogy nem! Itt vagyok tök közel, a végén még Yuu-chan félrecéloz a sötétben. - rimánkodott Lavi. Pár másodperces hang, tapintható feszültség, ahogy Lenalee levegőt gyűjt egy jó nagy fejleordibáláshoz, s Kanda torkában képződik a megszokott hörgő morgás.
- Idióta barmok! Csak nem hiszitek, hogy mi Kandával…Ráadásul egy küldetés kellős közepén?! Felelőtlen dolog lenne.
- És gusztustalan. - tette hozzá komoran Kanda.- Kész vagyunk, irány a kijárat. - adta ki a parancsot, és már hallatszottak is lépteinek hangjai a poros talajon.
Ahogy kiléptek először elvakulva pislogtak a kinti fénytől, az a pár perc is sokat jelentett a sötétben.
- Ez meg? - bökött Lavi az akuma felé, melyet Lenalee a kezében szorongatott.
- De cuki! Ari! - visongott Lenalee ámulva.- egy durcás arcú lány lógott karjaiban. Kis termetű volt, bőre sápatag, -néha szürkésnek is tűnt, ahogy a lombok eltakarták az erősen sugárzó napot-, haja vállig érő, kócos és világos türkiz, pupillája szürke, írisze pedig fekete, teste vékony és aránylag fejletlen, alig lehetett 16.
- Minek kell egy ilyen vakarék Komuinak? - kérdezte kétkedve Kanda, de inkább magától, mintsem társaitól.
- Mit érdekel az minket. Ez volt a feladat! És olyan nagyon édes! - mosolygott Lavi elbűvölve.
- Remélem nálunk marad. A nevem Allen. - nyújtotta kezét a lánynak, de ez duzzogva elfordult tőle.
- Nah, bocsáss meg nekünk, de el kell innen vinnünk. Ez a feladatunk. Nem jó itt neked! - erre hevesen megrázta a fejét.
- Mi a neved? - kérdezte Lenalee is kedvesen, miközben leengedte a földre az apró, mezítlen talpakat. A lány lekuporodott és mutatóujjával görbe vonalakat vésett a sáros talajba, majd azok hamar össze is folytak.
- Cujo? - kérdezte bambán Allen.
- Ez a neved? - a lány bőszen rázta a fejét helyeslően.
- De furcsa neved van. Lány név ez egyáltalán? - Cujo buci ajkai legörbültek, és úgy nézett Lavira, mint aki az előbb bántotta meg úgy, hogy összetört a szíve is. - Nem úgy értettem. Furcsa, de aranyos és érdekes név. - helyesbített zavartan Lavi és megpacskolta a lány kócos fejbúbját.
- Elég az érzelgősségből. Vigyük a csomagot!
- De Kanda! Ne beszélj így róla. - förmedt rá a fiúra Lenalee, és kézen fogva Cujot elindultak.
- Amúgy,…néma vagy? - kérdezte érdeklődve Allen, mire Cujo egy sejtelmes pillantást vetett rá.
- Biztos az. - jelentette ki Lenalee és a lányra mosolygott.
Mikor már kiértek a sűrűből az útra, felkéredzkedtek egy szénát szállító szekérre.
- A megérdemelt pihenés. - nyújtózott egy nagyot Lavi.
- Csak el ne bóbiskolj. Nem bízhatunk meg a lányban. A végén még elszökik. - figyelmeztette Kanda.
- Ne legyél ennyire gyanakvó! Figyelünk rá, de nem kell túlzásba vinni.
- Nekem ez akkor sem tetszik. Csak, mert kívülről nem tűnik olyan veszélyesnek, mint a többi akuma, attól még jelenthet számunka fenyegetést. Okkal küldött minket érte Komui. - gyanakvó pillantásával szinte átdöfte Cujot, ám a lány, mintha csak fel sem fogta volna, vagy nem látta volna, kéjesen a fiú oldalához dörgölőzött és elnyúlt mellette.
- Szerintem téged is kedvel, annak ellenére, hogy az elejétől fogva ellenséges vagy vele. - nézett rá rosszallóan Lenalee.
- Mert ellenség is, ha nem fogtátok volna föl. - arrébb húzódott, és ezzel le is zárta a témát, azonban Cujo utána hemperedett és fejét az oldalának döntötte. Kanda mordult egyet, de már nem ült arrébb.
- Kezd nagyon érdekelni, hogy vajon miért kellett nekünk eljönni érte. - vetette fel Lavi és a túloldalról átvergődött a szalmahalmok között Kandához és Cujohoz. Szelíden beletúrt a lány hajába és elmosolyodott.
- Biztos vagyok benne, hogy ő nem gonosz. - mondta halkan, de magabiztosan, miközben simogatta a halkan szuszogó lányt.
- Alszik! Képes volt máris elaludni. Biztos fáradt volt. - biccentette félre fejét Allen.
- Rossz lehetett neki azon a helyen. Egyedül a sötétben, a nedvességben és a hidegben. - borzongott meg Lenalee, és átkarolta magát.
A szekér lassan és döcögősen, de megérkezett egy faluba, ahol Lenaleeék megköszönték a szívességet, és neki vágtak az előttük álló út további résznek. Meredek lejtőn vezetett a keskeny út lefelé és már lassanként lebukott a nap a hegyek mögött.
- Jobb, ha itt éjszakázunk. Hajnalban ismét nekivágunk, délutánra már otthon is leszünk. - mondta Lavi.
- Hozok fát. - vetette oda egykedvűen Kanda, és elindult a sűrűbe.
- Vigyázz magadra! - kiáltotta utána Lenalee, de már nem hallotta.
Jó ideig csak caflatott egyre mélyebbre, nem is nézte, van e a környéken eltüzelhető fa. Nem tetszett neki ez a küldetés, sem a titkolózás, amiért nem mondták el az okát annak, hogy miért kell nekik eljönni idáig, ennyien, csakhogy elhozzanak egy akuma lányt. Valami bűzlött neki, és ez még rátett egy lapáttal amúgy is mogorva természetére. Vagy negyed óráig ezen morfondírozott, amikor megtorpant. Előtte egy apró tavacska fénylett a hold sugaraitól, mellette egy nagy bokor susogott a langyos szélben, rajta érett lila szedrek lógtak, és ott térdelt Cujo. Mohón szakította le egymásután az édes szemeket, mohón cuppantotta be, és mohón szürcsölve nyalt végig ajkán.
- Hát te… Elszöktél?! Tudhattam volna, hogy nem hagyhatom rájuk ezt a feladatot. - morogta, mire Cujo odakapta a fejét és vidáman rámosolygott a fiúra. Felpattant és szeleburdin ugrándozva megindult a köveken Kanda felé. Olyan volt, mint egy hal a hold ezüstös tejében lubickolva. Egy pillanatra Kanda megingott, és tett egy lépést hátra. Cujo eléfutott, tenyereit szétnyitva Kanda felé nyújtotta a szederszemeket. Mind tökéletes volt. Se egy nyomódás, se kukacos lyuk, se túl érett, se túl éretlen, a fiú mégis eltolta a lány kezét. Cujo szomorúan pislogott rá, majd újra felé nyújtotta, de az ismét eltolta.
- Mi vagy te? Miért csinálod ezt? Behálózol minket a kedves kislány szereppel, utána végzel velünk? - Cujo vadul rázni kezdte fejét, tincsei szanaszét verődtek, s kócosabb lett, mint előtte volt. Ajkai némán tátogtak, és újra nyújtotta a szedreket, de most lehajtott fejjel, mintha királyának bókolna, mielőtt átadja drága ajándékát. Kanda sóhajtott egy mélyet, lehunyta szemét, és leült a tó partjára. Cujo mellkasához szorította szedrekkel teli markát, és kíváncsian letelepedett szorosan Kanda mellé. Jobb kezéből átborított mindent a balba, s egyetlen egy szemet ujjai közé csippentve a fiú ajkaihoz emelte, végigkente alsó ajkán, és várta a hatást, de nem kapott sem biztató, sem elutasító jelet. Elszontyolodva tömte be szájába az összes szedret, olyan lett az arca, mint egy hörcsögnek. Rágott párat, majd csak azt vette észre, hogy Kanda lehelete árad szét arcán finoman és melengetően, majd ajkai az övéhez érnek, nyelve fürgén behatol a szederrel teli szájüregbe, szívja magába a szeder keserédes levét, végül, ahogy kiürült, a torok mélyére siklik. Ahogy a fiú elhajolt Cujo csak bambán meredt rá, tekintetében nem volt sem meglepettség, sem ellenállás, sem düh, csak mintha kellemes csalódás lett volna. Kanda a foszladozó posztóhoz nyúlt, feljebb húzta és mutatóujjával végigsimított a puha combon.
- Ha tudod, mondd ki! Mondd ki, mutasd meg! Mutasd meg, ha te is akarod. - nyögte zaklatottan. Cujo először értetlenül meredt rá, de mélyen lógó, rongyos ruhája pántját lehúzta bal válláról. Kanda azonnal végignyalt a kerek, leginkább narancshoz hasonlító melleken. Beszippantotta a puha keblet, mely feszes volt, mégis úgy érezte, hogy olyan formát ölt, ahogy éppen nyelvével taszigálja és harapja. Felajzottan lehelt aprócska csókokat a nyakára, félve, mint aki valaki más területére tévedt, és riadt, hogy rajta kapják, rájönnek mit tett, leleplezik, és akkor szégyenben marad. Remegve a félsztől, és az izgalomtól, mégis vágyakozva döntötte egyre lejjebb Cujot, mígnem az már alatta feküdt.
Csak egy pillanat, a fülledt légkör szikrázó izgalma szertefoszlott. Cujo kicsúszott alóla, és újra a szedres bokor felé sietett.
- Ne! Várj! Kérlek! Pont… most. - lihegte csalódottan, de azonnal észhez is tért. Mint az áramütés, belévillant a felismerés, hogy mit is akart tenni. Ránézett a lányra, és undor töltötte el önmaga iránt. Nem akart lefeküdni vele, de mégis… Ha Lenalee megtudja ezt, vagy Lavi, vagy Allen. Most először, Kanda Yuu tényleg megijedt.